Megjelent: 6 éve

Nyugat-Európában tényleg kolbászból van a kerítés? - interjú egy sokat látott magyar logisztikussal

Mit tanultál és hogy indult a karriered?

Kocsis Gizella
Nemzetközi szállítmányozási és Angol kultúrgazdász szakon végeztem a főiskolán. A diploma megszerzése után két lehetőségem adódott: egy fuvarozási cégnél és a Philipsnél. Bár fuvarszervezést tanultam, a logisztika jobban érdekelt, ezért a Philipset választottam, ahol gyártástervező lettem, Itt beírattak egy APICS tanfolyamra (amerikai székhelyű, supply chain oktatásra szakosodott szervezet), ami később meghatározó volt a karrierem alakulásában.


Mennyi ideig dolgoztál Magyarországon? Szereztél még más tapasztalatokat is itthon?



Négy évet töltöttem el a Philipsnél Székesfehérváron, és szerencsére nagyon sok mindenbe beleláthattam. Miután átvitték a Supply Chain Management központját Szingapúrba, és ezáltal a munkámat is egy ottani kolléga vette át, elkezdtem nézelődni, és a Flextronics-nál találtam egy lehetőséget Zalaegerszegen. Két évig voltam Customer Supply Chain Manager. A Flextronics bérgyártással foglalkozik, ezért nagyon ingadozó volt a munka terhelés. Én ezt nem szerettem, mert számomra bizonytalanságot jelentett. Szerettem a munkámat, és nagyon zavart, hogy a hullámvölgyek idején kb. 2 óra munkám volt naponta. Emiatt kezdtem el keresgélni. A Schneider Electric Zrt -hez kerültem, szintén Zalaegerszegen, mint logisztikai vezető. Itt nagyon sok mindent csináltam a 4 év alatt, mert azután vettek fel, miután a francia vezetés a gyár fejlesztése mellett döntött a bezárás helyett. Bevezettem a komplett gyártástervezést, a LEAN gyártást és LEAN raktározást, az SAP–t, a késztermékek standardizálását, az optimalizált anyagkezelést és felfejlesztettem a logisztikai osztályt 8 főről 20-ra. A gyár alapterületét megduplázták, és nálam landolt minden, az építkezéssel kapcsolatos feladat is. Olyan kérdéseket tettek fel nekem, mint például hol menjen ki a fűtéscső az épületből, milyen típusú legyen és hol legyen a rámpa, milyen legyen a lejtése, hol menjenek a gázcsövek, hogyan történjen a kamionok biztonságos ki- és beléptetése. Nem volt épp nőies feladat, de sokat tanultam belőle.

Ez alatt az idő alatt szereztem meg az első szakképesítésem az APICS-nél: CPIM, azaz Certified Production and Inventory Management / Elismert Gyártási és Raktározási Szakember lettem.


Miért döntöttél úgy, hogy külföldre mész dolgozni?



Ez a 4 év a Schneidernél nagyon elfárasztott és úgy éreztem, valami mást kell csináljak ahhoz, hogy visszanyerjem a régi kreativitásomat és motivációmat.

A pályafutásom során nagyon sok külföldivel találkoztam, és nekem is kellett utaznom. Egyrészt azért, mert mind a Philips, mind a Schneider külföldi székhelyű cég, és ez meghatározta, hogy időnként Hollandiába vagy Franciaországba kellett utaznom. Másrészt azért, mert nemcsak tanulni jártam az APICS tanfolyamokra, hanem fel is kértek vendég előadónak. Főként Ausztriába és Németországba jártam logisztikai vezetőket, supply chain managereket, beszerzőket és gyártástervezőket oktatni évente 3-4 alkalommal. A képzéseken nemcsak én oktattam, hanem tanultam is, hiszen olyan kérdéseket is kaptam a hallgatóktól, amikre korábban én nem is gondoltam. Folyamatosan szélesedett a látóköröm, és sok szakmai problémát oldottunk meg közösen. Továbbá ezek az alkalmak ráébresztettem arra is, hogy engem nagyon érdekelnek más országok, kultúrák, hogy milyen lehet máshol élni. Mindig is kíváncsi természet voltam, és úgy éreztem, hogy mennem kell, még nem találtam meg a helyem a világban.


Hogy sikerült váltani és külföldön elhelyezkedni? Mik voltak az első benyomások?



Miután eldöntöttem, hogy váltani szeretnék, körbeküldtem a CV-met az ismerőseimnek, és sok magyarországi pozíciót is megpályáztam. Sajnos itthonról sehonnan nem kaptam visszajelzést. Néhány régi Philipses munkatársamnak is elküldtem az önéletrajzomat, közülük az egyik visszaszólt, hogy keresnek egy embert Csehországba, aki beindít egy regionális elosztó központot, ami az osztrák, a német és a svájci piacot látja el lámpákkal. A hivatalos beosztásom Distribution Center Manager (Elosztó Központ Vezető) lett. A raktározási tevékenységet egy külsős cég végezte. Igy nemcsak a Philipses kollégáim munkáját kellett irányítanom, hanem az ő munkájukat is ellenőrizni kellett, a szerződésben foglaltakat betartatni, és közösen kialakítani az új folyamatokat. Nagyon büszke vagyok arra, hogy sikerült egy olyan munkamorált kialakítanom, amely során nem mint hivatalos szerződő felek viszonyultunk egymáshoz, hanem mint kollégák, és erőfeszítés nélkül tudtunk küzdeni a közös célért. Hiszem azt, hogy a kölcsönös emberi tisztelet és bizalom sokkal többre képes, mint egy jól megírt szerződés.

Viszont a raktár csak félig volt tele, ami veszteséget termelt. Így ismét éreztem a bizonytalanságot, és 1,5 év után újra nézelődni kezdtem.


Milyen volt ez a váltás és a következő új munkahely?



Mivel tudtam, hogy a Philipsen belül sok lehetőség van, csak a belső hirdetések között keresgéltem. Nagyon elégedettek voltak azzal, amit Csehországban csináltam, ezért szerettek volna tovább velem dolgozni, így felkértek, hogy vezessem be a sales and operations planninget Belgiumban, az egyik üzletágnál. Így lettem Sales and Operations Planning Manager, és ismét költözhettem.

Ebben a pozícióban két és fél évet töltöttel el, és ismét teljesen új folyamatokat építettem ki, rengeteget tanultam. Befejeztem a tanulmányaimat az APICS-nél, és megszereztem a legmagasabb fokozatot, a CSCP-t azaz Certified Supply Chain Professional / Elismert Supply Chain Szakember lettem. Viszont az ország egyáltalán nem tetszett, szürke volt és egyhangú. Nekem fontos a sport, a természet, Belgium pedig ezekben nem jó „partner”. Ráadásul magánéleti okok is rásegített annak a döntésnek a meghozatalára, hogy újra munkahelyet kell váltanom.


Most Svájcban élsz és a munkádhoz szorosan kapcsolódik az oktatás. Tudatos döntés volt az ország és a feladatkör is?



Az, hogy hova menjünk, tudatos döntés volt, már csak olyan helyre szerettem volna költözni, ami tetszik, ezért Németország, Franciaország, Olaszország és Svájc volt versenyben, de pályáztam Magyarországra is. Philipsen belül is próbálkoztam, de sajnos nem volt lehetőségem cégen belül továbblépni, Magyarországról pedig ismételten nem kaptam semmilyen visszajelzést. Így a LinkedIn-en és az Experteer nevű oldalon kezdtem keresgélni. Javaslom mindenkinek, aki külföldön keres vezető pozíciót, nagyon jó szolgáltatásik vannak. Az Experteer-nek például van olyan szolgáltatása, hogy kielemezik az önéletrajzokat, és javaslatokat tesznek változtatásokra, amivel garantálják, hogy 1 hónapon belül behívnak interjúra. Én is kihasználtam ezt a szolgáltatást, és nagyon át kellett dolgoznom a CV-m, hogy versenyképes lehessek a külföldi munkaerő piacon. 3 teljes napomba telt, de megérte, valóban sok múlt ezen, hiszen tényleg megkaptam az első ajánlatot pontosan 1 hónap múlva. Kb. 15 helyre pályáztam. Személyes interjúra Svájcba és Németországba mentem el. Végül a svájci pozícióról született előbb döntés így ezt vállaltam el. Most a világ egyik vezető vállalatánál dolgozom, amely termékeket és szolgáltatásokat nyújt az energetika, automatizálás területén. Azóta többször beigazolódott, hogy nagyon jó döntést hoztam.




Hogy tetszik az új munkahely, és itt mit csinálsz pontosan?



Az ország nekünk szerelem, csodálatos a hely, emiatt is nagyon jól érzem magam, és a cég is tetszik. Fontosnak tartom, hogy a termékfejlesztések során a környezetvédelmi szempontokat is figyelembe veszik. A pontos beosztásom Group AVP Global Inventory Specialist. A cégnek 5 üzletága és egy központi szervezete van, ami lényegében egy tanácsadó szervezetként funkcionál. Globális felelősségem van, ami azt jelenti, hogy a világon bármelyik egységtől kaphatok felkérést egy probléma megoldására. Itt azonban nagyon kell figyelni arra, hogy a különböző kultúrák különböző munkamódszereket kívánnak meg. Például olyan dolgokra is figyelnem kell, hogy egy amerikai oktató ne menjen Kínába egy képzésre, mert olyan nagy a különbség az emberek között, hogy eleve kudarcra lenne ítélve a projekt. A munkám abból áll, hogy ki kell dolgozzam a raktárkészlet optimalizálásra irányuló oktatási programot mind szakmai, mind SAP területen, én írom az oktatási tananyagokat, tanárokat képzek, és új szabályokat dolgozok ki. Ezen kívül olyan programokat és szoftvereket keresek, amik segítenek az embereknek a mindennapi munkájuk során raktárkészlet optimalizálás céljából számításokat végezni, ezáltal kiváltva az excel-es számolgatást.
Ehhez nagyon sok emberrel kell találkozzak és beszélgessek, a különböző gyárakban bele kell lássak, és meg kell értsem a folyamatokat. Ez hatalmas dolog. Idén Olaszországban és Amerikában oktatok. A jövő év elején Finnországba megyek, és már kaptam félkérést Kínából es Dél-Afrikából is a 2015-ős évre.


Elégedett vagy most azzal, ahol tartasz? Van kitűzött célod?



Nagyon szeretem a munkámat, mindig is jellemző volt rám, hogy szeretek emberekkel találkozni, és nekik segíteni. Ezért ez a tanácsadói, konzulens típusú munkakör tökéletes számomra. Itt is sok lehetőség van a továbblépésre, mert ez egy nagyon szépen fejlődő szervezet, ami rengetek új munkahelyet fog teremteni. Azonban jelenleg olyan sok a tennivaló, hogy az a célom, hogy azt a sok ötletet, ami nap mint nap eszembe jut, minél rövidebb idő alatt sikerüljön megvalósítanom.


Látsz különbséget a magyar és a külföldi emberek, munkafolyamatok között a mindennapokban?



Egy magyar ember általában sokkal rátermettebb, kreatívabb, mert úgymond rá van erre kényszerülve, míg Nyugat-Euróban készen kapnak mindent az emberek.

Például én még soha életemben nem találkoztam a világon olyan jól kidolgozott raktározási folyamatokkal, mint Zalaegerszegen a Flextronicsnál, pedig világszinten ráláttam sok másikra. Ilyenről álmodik minden nyugat -európai ország.

Az előbb említett kreativitás miatt szeretik is a magyar munkavállalókat, és értékelik a hozzáállást, ami sokban különbözik a nyugat-európaitól.
Itt az emberek sokkal ráérősebben dolgoznak, nincs rohanás, a munkahelyi stressz fogalma sem annyira ismert, mint otthon.

A vezető bízik a beosztottakban, nem lép a sarkukra, és nem nyomasztja őket. És ezzel nem is élnek vissza a dolgozók. Viszont sokkal tovább tart egy adott folyamatnak a bevezetése, ami nekem nagyon szokatlan volt. Amikor az új folyamatokat vezettem be Belgiumban például, többször előfordult, hogy nem tudtak követni az emberek. De nem volt nyomás és sürgetés, hanem megvárták, amíg a szervezet megérik a változásokra, nem ráerőszakolás történik. Ez a change management egyik alapvető tézise. Fontos, hogy mindenki értse a változás okát, és erre itt hagynak is időt. A mostani munkám során is vannak emberek, akik nem nyitottak a változásokra, de ez nem baj. Én most csak azokkal foglalkozom, azokat segítsem, akik nem zárkóznak el.

Én felkínálom a változás lehetőségét, és hogy élnek-e vele vagy sem, az csak rajtuk múlik, én segítő szándékkal fordulok feléjük.


Gondolom, sokszor megkapod a kérdést, hogy anyagilag mennyiben jobb külföldön dolgozni és élni. Erről mit tudsz elmondani?



Ez egy nehéz kérdés. Nem is tudok rá jó választ adni, mert nincs is. Viszont azt el kell mondanom, hogy Magyarországon elég nagy zavar van az emberek fejében ezzel kapcsolatban, ami miatt haragszom a magyar médiára. Így karácsony környékén főleg gyakran jönnek az összehasonlítások, hogy mennyiből tud bevásárolni valaki egy magyar fizetésből otthon, és mennyiből egy nyugat-európai országban. Az élelmiszer árak valóban hasonlóak. De arról senki nem beszél, hogy a szolgáltatások mennyivel drágábbak. A rezsi, a lakás bérleti díj lényegesen többe kerül itt, mint otthon. Például a fodrász Zürichben, egy női, rövid haj vágása, melírrel 120 euróba kerül, és ennél nincs olcsóbb. Belgiumba pedig a háziorvos felkeresése 25 euróba kerül, amiből a bíztosító 21 eurót fizet ki. A szakorvosok még ennél többet is elkérnek. Az biztos, hogy nyugaton magasabb életszínvonalon lehet élni, mint otthon. Ami viszont sokkal fontosabb, az a létbiztonság, és ez nagyon meglátszik az itt élő embereken. Nyugodtabbak, kiegyensúlyozottabbak, és boldogabbak. Itt Svájcban pedig még az Élni és Élni hagyni alapelv is érvényesül. Az emberek elfogadják egymást, csak saját magukkal és a környezetükkel törődnek, és nem azzal, hogy a Szomszéd fűje mindig zöldebb.


Mindig sok kérdést vet fel, hogy mennyire nehéz nőként érvényesülni vezető pozícióban. Te érezted ennek hátrányát?



A munkám során nem nagyon tapasztaltam megkülönböztetést. Szerencsésen abban a korban váltam vezetővé, amikor nagyon sok cég rájött arra, hogy egy nő is lehet olyan okos és talpraesett, mint egy férfi. Amiben viszont biztos vagyok, hogy a fizetésekben megmaradt a különbségtétel Európa szinten. Egyedül az oktatásnál éreztem hátrányát annak, hogy nő vagyok. Több olyan tanfolyamon is voltam, ahol először el kellett nyerjem a hallgatóság bizalmát. Bár még nem voltam 30 éves, amikor elkezdtem oktatni, ezért ez valamilyen szinten érthető is.


Nagyon sok tapasztalat van mögötted. Mit gondolsz, ahhoz hogy valaki a tiédhez hasonló karriert fusson be, külföld felé kell kacsintgatnia?



Én azt láttam, hogy Magyarországon a magasabb pozíciókat a cégek általában külföldről töltik be, amivel én nem értek egyet. Szerintem a magyar szakemberek is nagyon jók, ráadásul övék a hazai pálya előnye, de a legtöbb cég ezt nem így gondolja.

Külföldön nincs felső határ a fejlődés szempontjából. Arra is láttam már példát, hogy valaki eltöltött külföldön 4-5 évet, és miután hazament, felső vezetői pozícióba került. Ezért igen, azt gondolom, hogy a külföldi munkavégzés szükséges ahhoz, hogy valaki szép karriert fusson be.


Végül, van valami mottód, jó tanácsod, amit megosztanál az olvasókkal, és a te karrieredet végig kísérte?



Learn, Grow and Share! Ezt egy karácsonyi képeslapon kaptam attól a cégtől, akiknél tanultam és akiknél oktatok. Igyekszem ezt a 3 szót, mint útmutatást használni a karrierem során. De nem csak a Share-re koncentrálok, mert úgy gondolom, hogy tanulni egy életen át lehet, és ezáltal fejlődünk. Az pedig, hogy meg is oszthatom a tudásom másokkal, örömmel tölt el. Ez a legfontosabb a munkánk során. Élvezzük, amit csinálunk, és ha ez nem így van, legyen bátorságunk váltani.

Szabó Manuéla,
Beck and Partners Kft.
  • 2020.11.17Toborzás a LinkedIn-en és a Facebook-on - ONLINE A Toborzás a LinkedIn-en és a Facebookon 1 napos workshopon délelőtt kérdést kaphat LinkenInnel kapcsolatos kérdéseire, szó lesz továbbá a vállalati oldal fontos elemeiről, karrieroldalról és oldal-analitikákról. Délután példákkal színesítve ismerkedhet meg a kampánykezeléssel, kapcsolati háló felépítésének kérdéseivel és egyéb, Facebookkal kapcsolatos funkcióval. Részletek Jegyek
  • 2020.11.23Művezető képzés A művezetők szakmai továbbképzése a vezetői feladataik eredményes és hatékony ellátására. A résztvevők vezetői, problémamegoldási és termelékenységfejlesztési készségeinek fejlesztése konkrét feladatokon, szituációs játékokon, esettanulmányokon keresztül. Részletek Jegyek
  • 2020.12.05 Teljesítménymenedzsment és motiváció A résztvevők megtanulják, beosztottjaik teljesítményére ható területek helyes menedzselését. Képessé válnak akár munkavégzés közben hatásos, rövid coaching beszélgetések levezetésére. Megismerik a teljesítmény menedzsment eszközrendszerét. Részletek Jegyek
Follow hrportal_hu on Twitter
További cikkek
Így dolgozhatnak külhoni idénymunkások a mezőgazdaságban

Megjelent a mezőgazdasági idénymunkások Magyarországra történő be- és kilépési feltételeiről, valamint az itt tartózkodásuk és a munkahelyi... Teljes cikk

A koronavírus miatt nem jönnek a külföldi munkavállalók

A koronavírus az élet minden területére hatással van az elmúlt napokban, hetekben. Világszerte határokat zártak le, egész országrészek, sőt... Teljes cikk

Bonyolult TB és adózási szabályok külföldi munkavállalásnál

A kiküldetésének és munkavállalásának adózási és társadalombiztosítási szabályai önmagukban is nagyon bonyolultak, ráadásul ezek egymástól... Teljes cikk