Hiába az AI és a pöpec rendszer: zsákutca a munkaerő-felvétel, ha ez hiányzik

Ami illeszkedik, az még nem biztos, hogy össze is tartozik – Összefoglalás

A fejlett országok munkaerőpiacain a dolgozói mobilitás jelentősen emelkedett, miközben egy új munkatárs felvétele és beillesztése rendkívül magas költségekkel jár. Hazai és nemzetközi kutatások is azt mutatják, hogy a frissen belépők jelentős része (20-40%) rövid időn belül, akár már a próbaidő alatt elhagyja az új munkahelyét.

A cikk hangsúlyozza, hogy a toborzási sikeresség nem egyenlő a beválási sikerességgel, és hiába a csúcstechnológiás kiválasztási rendszerek, ha a beválási eredményesség alacsony. A fő probléma az, hogy a munkaköri elvárásprofilokat maximalizált, gyakran irreális szintre lőjük be, és ehhez keressük a „legjobb” jelölteket, ahelyett, hogy a tényleges szükségletekre fókuszálnánk.

A sikertelenség elkerülése érdekében a cikk radikális paradigmaváltást javasol:

• A munkaköri kritériumokat a maximum helyett a minimum elvárásokhoz kell igazítani.

• Az interjúztatási-tesztelési-kiválasztási folyamatokat a megfelelő pályázó mihamarabbi beazonosítására kell fordítani.

• A jelöltek alapos megismerésének célja ne a „legeslegjobb” tulajdonságok keresgélése, hanem a későbbi munkavégzés szempontjából kulcsfontosságú esetleges hiányosságok feltárása legyen.

• Az ’akarás’, a ’nálunk/velünk dolgozás akarata’ legyen az első számú kiválasztási szempont, mint Benedek Tibor példája is mutatja.

• A vezérlőelv a pályázó leendő közvetlen vezetőjével és az inkluzív kollektívával való „kémiai” illeszkedés biztosítása legyen, már a kiválasztási procedúra alatt.

Ezek a változtatások, bár növelhetik a HR munkáját, hosszú távon jelentős költségektől, kudarcélményektől és stressztől kímélnék meg mind a vállalatokat, mind a munkavállalókat.