Miért utálják ennyien a HR-t?

A cikk egy korábbi, állásinterjúkkal kapcsolatos közösségimédia-poszt tanulságait és a rá érkezett indulatos kommenteket dolgozza fel. A hozzászólások jól mutatják, hogy a jelöltek körében mekkora a feszültség az álláskeresési nehézségek, a bizonytalanság és a gyakran célt tévesztett „corporate bullshit” kérdések miatt.

Corporate bullshit: kötelező tantárgy az interjún?

A pályázók gyakran sérelmezik, hogy a kiválasztás során a betanult önmarketinget és a szerepjátékot jutalmazzák a valódi kompetenciák helyett. A „miért pont mi?” típusú kérdések sokszor üresnek hatnak, amikor a jelöltnek elsősorban a létfenntartás, vagyis a fizetés miatt van szüksége a munkára.

A jelölt készüljön. És a másik oldalon?

A kommentekben kifejezésre jutott a kölcsönössesség igénye: elvárható, hogy ne csak a jelölt ismerje a céget és a feladatot, hanem az interjúztató is készüljön az önéletrajzból. Az őszinteség elvárása csak akkor hiteles, ha a bérsáv, a terhelés és a feltételek is átláthatók.

A HR akkor is hibás, amikor nincs a szobában

A HR gyakran bűnbakká válik a lassú folyamatok, a sablonos kérdések és a visszajelzések hiánya miatt. A felgyülemlett frusztráció mögött azonban valós elakadások és rossz élmények állnak, amelyeket komolyan kell venni.

Kevesebb színház, több használható információ

A szerző szerint a jelöltélményen az alábbiakkal lehetne javítani:

Az általános motivációs kérdések helyett érdemes rákérdezni arra, melyik feladat érdekli a jelöltet, milyen tapasztalata kapcsolódik hozzá, és mitől lenne számára vállalható ez a munka.

A pénzt nem kell illetlen témaként kezelni, hiszen a munkaviszony gazdasági kapcsolat is. Ez tökéletesen megfér a szakmai érdeklődéssel, a fejlődési igénnyel és a később kialakuló lojalitással.

Az interjúztató felkészültsége ugyanolyan fontos, mint a jelölté. Ehhez hozzátartozik a pályázat ismerete, a pontos szakmai elvárás és a munkáról adott valós kép.

Dr. Petró Csilla