Re-Start!? Mikor? Hogyan? Kikkel?

Meddig tart? Nem tudjuk pontosan, csak azt, hogy lassú és fokozatos lesz az újranyitás, és még ennek sem látjuk a következményeit. Az azonban biztos, hogy borult a taktika, és hetek alatt fordult át a HR feladatpaletta a munkaerő vadászatból egy vállalati szintű túlélési játékba, akár munkaerő csökkentés árán… A safety car mögött nem a köridő számít, csak az, hogy egyáltalán körbe érjünk a pályán egyben, üzemi hőmérsékleten tartva, - de ugyanakkor kímélve - a motort, a gumit, folyamatosan versenyre készen. Aki teheti, ezt teszi most a munkaerővel több módon: home office, részmunkaidő, átütemezett leállás segítségével, tartja a rendelkezésre álló csapatokat, ameddig lehet, mert egyszer kimegy a pályáról a safety car és a verseny élesebb lehet, mit előtte volt.

Azok a cégek, amelyek mentik a munkaerőt ameddig lehet, tripla hatást okoznak:

1) saját maguk helyzetét könnyítik meg újrainduláskor
2) megvédik a saját munkaerőállományukat és ezen keresztül építik a munkáltatói márkájukat és
3) fizetőképes vásárlói réteget tartanak fent.

Ez utóbbi hatás makrogazdasági szempontból (lesz) fontos. Ha meg tudjuk védeni a munkahelyeket, a magyarországi belső piac is könnyebben találhat magára, hiszen - ha visszafogott méretben ugyan - megmarad a vásárló réteg. Az így megmaradt munkahelyeken tehát fizetőképes fogyasztó „termelődik”, akik később a többi szenvedő ágazatot pozitív spirál-szerűen ki tudják húzni a csávából, vagy akár most tartják életben, és nem a szociális ellátórendszerünkre rakódik még több teher. Elég, ha csak arra gondolunk, hogy egy család a vírus után viszonylag hamar el tud kezdeni belföldi nyaralást szervezni vagy étterembe járni, vagy aki most, ha részmunkaidőben is dolgozik, de megrendeli a sarki étteremből az ebédjét.

A belső piac gazdaságra gyakorolt hatását nem szabad alábecsülni. A koronavírus kirobbanása előtt megtapasztalhattuk: a magyar gazdaság lassult a legkevésbé Európán belül. Ennek okaként a statisztikák és az elemzők a kedvező munkaerő-piaci környezetet sejtették, amely alatt a magas foglalkoztatottságot és a drasztikusan emelkedő bérek elegyét kell érteni. A belső piac húzóerejének e két vektora most sérülni látszik, és ez látszani fog a következő időszakok fogyasztási görbéin.

A munkaerő védelme, megtartása a versenytempó újbóli felvétele szempontjából is fontos. A későbbiekben kulcsfontosságú lehet a teljes magyar (munkaerő)piac szempontjából, az, hogy milyen gyorsan tudnak a vállalatok vírus előtti szinthez közeli mennyiségben, minőségben termelni, hiszen szerves részét képezzük a nyugati ipar és piac ellátó láncának. Ha nem tudunk kellő gyorsasággal visszakapcsolódni ebbe a láncba, versenyhátrányba kerülünk más, hasonló ár és szolgáltatási szintet nyújtó országgal szemben, konzerválva ezzel a kialakulóban lévő foglalkoztatottsági állapotokat. Napjainkban minden orgánumból a recesszió prognózisa folyik, de hallani olyan hangokat is, amelyek 'V' alakú recessziós görbét jósolnak: mélypont urán gyors fellendülést feltételezve.

Amikor egy futamon megérkezik a safety car, van, aki szerencsés és már átesett a gumicserén, ők az eredeti taktika mentén versenyeznek tovább, de van, aki kénytelen a biztonsági autós szakaszban vagy azután, a vonatozó mezőnyből kiállni kerékcserére, borítékolva ezzel a komoly visszaesést. Ez az analógia úgy a munkavállalói, mind a munkáltatói oldalra is kivetíthető.

Az elmúlt évek rekord béremelkedéseinek sorsáról már írtunk, és az akkori jóslat beteljesedni látszik: a béremelések nem megtakarításokba, hanem hitelek önerőibe, törlesztőrészletekbe vándoroltak, ami miatt a gazdasági megtorpanás és az ezzel együtt járó munkanélküliség a felfutott hitelállománnyal együtt stabilitási kockázattá alakulhat. (Talán nem véletlen, hogy az első intézkedések között a hitelfizetési moratórium szerepelt.) Ebből a szempontból a munkavállalók a középmezőnyben vonatoznak és gyorsan feslő gumikkal várják, hogy ki lehessen menni kereket cserélni.

Abba nem látunk bele, hogy egyes háztartások milyen gazdasági állapotban vannak, de a napi hírekből pillanatnyilag nincs ok a derűre: az MNB az inflációs nyomás és a forint védelmében burkolt kamatemelést hajtott végre, ami a nem fixált kamatozású hiteleknél egyértelműen törlesztőrészlet emelkedést hozhat, ami a felfutott hitelállományok fényében nem jó hír. Nem jó hír az sem, hogy olvadni látszik a háztartások megtakarítása, alig egy hónappal a vírus magyarországi megjelenését követően.

Munkáltatói oldalon a taktika szintén nem egyszerű. Hetekkel ezelőtt versenyfutás ment a munkavállaókért, azonban a piacon egy hónapon belül megfordult a helyzet, és nem tudjuk, mikor fordul meg ismét. Éppen ezért az újraindításig valahogy el kell vergődni, bármilyen rossz is a gumi, aki tudja, megtartja a munkaerőt, vagy legalábbis amennyit abból tud.

Érzékeny kérdés lesz a jövőben, hogy ki, hány főt és milyen körülmények között bocsátott el, illetve megtett-e mindent, hogy mentse a menthetőt. Az sem lesz másodlagos, hogy a jól összeszokott csapatokkal vagy azok töredékével, vagy frissen felépített teamekkel kell dolgozni, és az új rajtot toborzással kell-e kezdeni. A megtartás - leépítés közti kötéltánc végeredménye és minősége a későbbiekben, majd employer branding irányába is hatni fog.

Mindkét oldalon tehát megvan az esély a visszaesésre, de a jó restartra is…

Szabályok

A veszélyhelyzet alatt sorra érkeznek a bejelentések, hogy miben lehet eltérni az Mt.-től, miben lehet megállapodni kollektív szerződés nélkül, vagy akár mit lehet módosítani egyoldalúan a munkavégzés szabályain, a munkaszerződésen. Legyen itt szó akár munkaidő csökkentésről, kollektív szerződés nélkül bevezetett 2 éves munkaidő keretről, érdekes téma lesz a vészhelyzet elmúltával a jogi környezet visszarendezése. Mely vagy milyen típusú megállapodások szólhatnak a veszélyhelyzet végégig, melyek maradhatnak érvényben az után is? Mikortól és mely munkáltatói intézkedések válnak, ha nem is jogszerűtlenné, de legalább rendeltetésellenes joggyakorlás kategóriájúvá? Hogyan lehet majd bizonyítani, hogy egyes veszélyhelyzetben megkötött megállapodások célja valóban a veszélyhelyzet következményeinek mérsékléseke és nem visszaélés volt?

A safety carról tudjuk, hogy ha kijön, az ellenőrző vonaltól lehet előzni, visszaáll a verseny minden addig alkalmazott szabálya, addig viszont tilos előzni. Jelen állapotban a biztonsági autó mögötti szabályok is homályosak, változnak, de pillanatnyilag nem látható a szabálykörnyezet az újraindítás után. Amíg ez nem következik be, addig vonatoznak a versenyautók, de egyúttal gyűjtik a tapasztalatokat, új taktikát, módszereket találnak ki, hogy versenyben tudjanak maradni, ha majd kimegy végre a saftey car.

Nyitókép: chuttersnap on Unsplash