Sokan nem tudják mi az a mobbing, pedig volt már benne részük
Sokan vannak, akik nem ismerik a mobbing kifejezést, még akkor sem ha volt már részük folyamatos verbális és lelki agresszióban. Pár héttel ezelőtt Facebook oldalunkon közreadtunk egy kérdőívet a mobbinggal kapcsolatban. Most ezek kielemzése következik.
Értékelhető különbség van az összes megkérdezett és a mobbing áldozatok válaszai között, megállapíthatom, hogy első feltevésem beigazolódott a kutatás alapján: a mobbing áldozatok körében ismertebb fogalom a mobbing.
A kérdőívet kitöltők 24 százaléka tényleges mobbing áldozat, azaz megfelelnek a szakirodalom követelményének: legalább hat hónapon keresztül és legalább heti rendszerességgel fennállt a pszichológiai terror.
A mobbing áldozatok 42 százalékánál legalább félévig, 58 százalékánál évekig tartott a támadássorozat. A 3. fejezetben ismertetett kutatások szerint 1992-ben a svéd munkavállalók 3,5 százalékára, 2006-ban a német foglalkoztatottak 2,7 százalékára becsülhető a mobbing áldozatok száma. Kaucsek György és Simon Péter 1996-os kutatásuk alapján átlagosan 8 százalékban határozzák meg a magyarországi mobbing áldozatok arányát, ami már akkor is jóval magasabb volt a svédországi értéknek (Vajda 2006.).
A szakirodalomból ismert adatokkal összevetve, kimagasló értéket eredményezett a kutatásom. A válaszokat csak az inzultusok időtartalma és gyakorisága szerint szűrtem, más kérdést nem tartalmazott ez a kérdőív, ami alapján kizárható lett volna azok a kitöltők, akik ténylegesen nem mobbing áldozatok. Feltételezem, hogy sok válaszadó keveri a munkahelyi pszichoterrort a rossz természettel, nehezen elviselhető magatartással rendelkező kollégák rendszeres zaklatásaival. Véleményem szerint ilyen eseteket is tartalmaz a 24 százalék. Második feltételezésem is beigazolódni látszik, mely szerint gyakori jelenség a munkahelyi pszichoterror. A megkérdezettek körében ez egyértelműen kijelenthető, de mivel kutatásom nem volt reprezentatív, értékei nem terjeszthetőek ki az egész sokaságra. Érdemes lenne megvizsgálni egy országos tanulmány keretében a mobbing érintettség mai helyzetét, gyakoriságát.
A mobbing során az áldozatot gyakori támadások, verbális erőszak, folyamatos intrikák érik legalább heti gyakorisággal. A válaszadók 31 százaléka nem érintett mobbing cselekményben, 24 százalék nagy eséllyel mobbing áldozat, 45 százalékuk rövidebb ideig szenvedett már munkahelyi piszkálódástól, szekálástól. A mobbing áldozatok több mint a felét – 56 százalékukat – hetente több alkalommal érték az inzultusok, 22 százalékukat heti gyakorisággal és szintén 22 százalékukat naponta.
Feltehető, hogy azok a válaszadók akiket fél évnél rövidebb ideig értek munkahelyi támadások – de azok gyakorisága naponta, hetente többször vagy hetente történt –, egy valós mobbing folyamat kezdő fázisában lehettek. Ha időben elkezd másik munkahelyet keresni az inzultált munkavállaló, akkor kiléphet még idejében a folyamatból.
Egyéb helyzetkezelési módszerként a tűrést („nyeltem”, „tűrtem”) és a jelenségről való tudomásvétel kerülését („nem foglalkoztam vele”, „nem vettem róla tudomást”) jelölték meg. Harmadik tézisemnek nem mond ellent a kutatás eredménye a munkahelyváltás és a támadókkal való szembeszállás a két leggyakoribb helyzetkezelési módszer. A válaszadók 32 százaléka felvette a harcot a mobbingolóval szemben, 30 százalék munkahelyet váltott.
A mobbing áldozatok nagyobb része – 58 százalékuk – érzi úgy, hogy nem kezelte jól a munkahelyi terror esetet, csak 42 százalék válaszolt igennel.
Azok a válaszadók, akik úgy érzik, hogy jól kezelték a munkahelyi pszichoterrort, azoknak a 44 százaléka munkahelyet váltott, 31 százaléka szembeszállt a támadókkal. Panasztételig csupán 6 százalékuk jutott el addig, hogy panaszt tegyen. Azon válaszadók majdnem harmada, akik saját megítélésük szerint nem kezelték megfelelően a mobbing helyzetet, 32 százalékuk szembeszállt a támadókkal, 25 százalékuk jelölt meg egyéb lehetőséget, ami általában a tűrést, a támadások elviselését jelenti.
A válaszadók 80 százaléka ismer környezetében olyan embereket, akik munkahelyi pszichoterror áldozatai voltak. Azok a kérdőív kitöltők, akik maguk is voltak már mobbing áldozatok, 81 százalékuk mondta azt, hogy ismer egyéb áldozatokat. A válaszadók közül 47-en nyilatkoztak úgy, hogy nem voltak munkahelyi fúrás, szekálás áldozatai, közülük 27-en (57 százalék) ismernek áldozatokat.
A 36 áldozat összesen 135 egyéb esetet ismer, ez átlagosan 3,75 főt jelent. Az összes megkérdezettek közül 120-an válaszolták azt, hogy ismernek munkahelyi fúrás áldozatokat, összesen 271 esetet jelöltek meg, átlagosan 2,3 főt ismernek. Azok a kitöltők, akik nem érintettek munkahelyi fúrás, szekálás által, 55 áldozatot ismernek, ez átlagosan 2,2 főt jelent.
A negyedik tézisem beigazolódott: aki már volt szenvedő alanya munkahelyi fúrásnak, szekálásnak, az több munkahelyi fúrás, szekálás esetéről tud. Az egy fő által átlagosan ismert esetek száma a munkahelyi fúrás, szekálás által nem érintett válaszadók körében a 5 legalacsonyabb – 2,2 fő –, az összes válaszadóra vonatkoztatva 2,3 fő az érték, a mobbing áldozatoknál a legmagasabb 3,75 fő értékkel.
Szepesiné Bozó Renáta
Miskolci Egyetem GTK humánerőforrás menedzser szakirány
A kérdőívet kitöltők 24 százaléka tényleges mobbing áldozat, azaz megfelelnek a szakirodalom követelményének: legalább hat hónapon keresztül és legalább heti rendszerességgel fennállt a pszichológiai terror.A mobbing áldozatok 42 százalékánál legalább félévig, 58 százalékánál évekig tartott a támadássorozat. A 3. fejezetben ismertetett kutatások szerint 1992-ben a svéd munkavállalók 3,5 százalékára, 2006-ban a német foglalkoztatottak 2,7 százalékára becsülhető a mobbing áldozatok száma. Kaucsek György és Simon Péter 1996-os kutatásuk alapján átlagosan 8 százalékban határozzák meg a magyarországi mobbing áldozatok arányát, ami már akkor is jóval magasabb volt a svédországi értéknek (Vajda 2006.).
A szakirodalomból ismert adatokkal összevetve, kimagasló értéket eredményezett a kutatásom. A válaszokat csak az inzultusok időtartalma és gyakorisága szerint szűrtem, más kérdést nem tartalmazott ez a kérdőív, ami alapján kizárható lett volna azok a kitöltők, akik ténylegesen nem mobbing áldozatok. Feltételezem, hogy sok válaszadó keveri a munkahelyi pszichoterrort a rossz természettel, nehezen elviselhető magatartással rendelkező kollégák rendszeres zaklatásaival. Véleményem szerint ilyen eseteket is tartalmaz a 24 százalék. Második feltételezésem is beigazolódni látszik, mely szerint gyakori jelenség a munkahelyi pszichoterror. A megkérdezettek körében ez egyértelműen kijelenthető, de mivel kutatásom nem volt reprezentatív, értékei nem terjeszthetőek ki az egész sokaságra. Érdemes lenne megvizsgálni egy országos tanulmány keretében a mobbing érintettség mai helyzetét, gyakoriságát.A mobbing során az áldozatot gyakori támadások, verbális erőszak, folyamatos intrikák érik legalább heti gyakorisággal. A válaszadók 31 százaléka nem érintett mobbing cselekményben, 24 százalék nagy eséllyel mobbing áldozat, 45 százalékuk rövidebb ideig szenvedett már munkahelyi piszkálódástól, szekálástól. A mobbing áldozatok több mint a felét – 56 százalékukat – hetente több alkalommal érték az inzultusok, 22 százalékukat heti gyakorisággal és szintén 22 százalékukat naponta.
Feltehető, hogy azok a válaszadók akiket fél évnél rövidebb ideig értek munkahelyi támadások – de azok gyakorisága naponta, hetente többször vagy hetente történt –, egy valós mobbing folyamat kezdő fázisában lehettek. Ha időben elkezd másik munkahelyet keresni az inzultált munkavállaló, akkor kiléphet még idejében a folyamatból.Egyéb helyzetkezelési módszerként a tűrést („nyeltem”, „tűrtem”) és a jelenségről való tudomásvétel kerülését („nem foglalkoztam vele”, „nem vettem róla tudomást”) jelölték meg. Harmadik tézisemnek nem mond ellent a kutatás eredménye a munkahelyváltás és a támadókkal való szembeszállás a két leggyakoribb helyzetkezelési módszer. A válaszadók 32 százaléka felvette a harcot a mobbingolóval szemben, 30 százalék munkahelyet váltott.
A mobbing áldozatok nagyobb része – 58 százalékuk – érzi úgy, hogy nem kezelte jól a munkahelyi terror esetet, csak 42 százalék válaszolt igennel.Azok a válaszadók, akik úgy érzik, hogy jól kezelték a munkahelyi pszichoterrort, azoknak a 44 százaléka munkahelyet váltott, 31 százaléka szembeszállt a támadókkal. Panasztételig csupán 6 százalékuk jutott el addig, hogy panaszt tegyen. Azon válaszadók majdnem harmada, akik saját megítélésük szerint nem kezelték megfelelően a mobbing helyzetet, 32 százalékuk szembeszállt a támadókkal, 25 százalékuk jelölt meg egyéb lehetőséget, ami általában a tűrést, a támadások elviselését jelenti.
A válaszadók 80 százaléka ismer környezetében olyan embereket, akik munkahelyi pszichoterror áldozatai voltak. Azok a kérdőív kitöltők, akik maguk is voltak már mobbing áldozatok, 81 százalékuk mondta azt, hogy ismer egyéb áldozatokat. A válaszadók közül 47-en nyilatkoztak úgy, hogy nem voltak munkahelyi fúrás, szekálás áldozatai, közülük 27-en (57 százalék) ismernek áldozatokat.
A 36 áldozat összesen 135 egyéb esetet ismer, ez átlagosan 3,75 főt jelent. Az összes megkérdezettek közül 120-an válaszolták azt, hogy ismernek munkahelyi fúrás áldozatokat, összesen 271 esetet jelöltek meg, átlagosan 2,3 főt ismernek. Azok a kitöltők, akik nem érintettek munkahelyi fúrás, szekálás által, 55 áldozatot ismernek, ez átlagosan 2,2 főt jelent.A negyedik tézisem beigazolódott: aki már volt szenvedő alanya munkahelyi fúrásnak, szekálásnak, az több munkahelyi fúrás, szekálás esetéről tud. Az egy fő által átlagosan ismert esetek száma a munkahelyi fúrás, szekálás által nem érintett válaszadók körében a 5 legalacsonyabb – 2,2 fő –, az összes válaszadóra vonatkoztatva 2,3 fő az érték, a mobbing áldozatoknál a legmagasabb 3,75 fő értékkel.Szepesiné Bozó Renáta
Miskolci Egyetem GTK humánerőforrás menedzser szakirány
Müller úr, aki egy szakmailag sikeres macsó, egy reggel női testben ébred - s ezek után nőként kell boldogulnia.
Jön a home office sorozat az "új normálisról"?