Szerző: Cseke Balázs Megjelent: 3 éve

Tőke nélkül indultak, ma már csak napi fél órát dolgoznak

Két huszonéves fiatalember 2011-ben egy üveg bor mellett úgy döntött, hogy belevágnak életük első saját vállalkozásába, és megalapították a Ma este Színház!-at. Egyedülálló kultúrprojektet találtak ki, az előadás napján árulják a színházak megmaradt jegyeit az interneten féláron. A 140 ezer forint alaptőkével indított vállalkozás fokozatosan növekedett és egyre népszerűbb lett, 2014-ben már 180 millió forintos forgalmat bonyolítottak le, pedig marketingre gyakorlatilag nem is költöttek a tehetséges alapítók, akik szerint sikerük kulcsa, hogy kiegészítik egymást, és jól tudták felosztani a feladatokat. Tavaly indították el a Ma este Koncert!-et, amely a zene kedvelőinek nyújt kedvezményes koncertjegyeket. Jelenleg egy mobilos applikációt fejlesztenek, de terveik között szerepel a külföldi piacra jutás is, valamint új internetes vállalkozás indításán is gondolkoznak. Limbacher Tivadarral és Szabadkai Attilával, a Ma este Színház! két alapítójával beszélgettem a vállalkozásuk elindításáról, fejlesztéséről, népszerűsítéséről, hátteréről, valamint kettejük kapcsolatáról.

Kezdjük rögtön az elején. 2011-ben elindult a maesteszinhaz.hu internetes last minute jegyárusító portál. Kinek jutott az eszébe ez az ötlet, ami azelőtt még nem létezett a piacon. Mi volt az indíték?

Szabadkai Attila: Leültünk egy este 3-3 ötlettel és egy üveg borral és átbeszéltük mind a hat tervet. Olyat kerestünk, amihez egyrészt nem kell jelentős tőke, másrészt pedig amivel szívesen foglalkoznánk. Tivadar ötlete volt a Ma este Színház!, amit végül is a legjobbnak találtunk a hat közül, és amibe aztán belevágtunk.

Limbacher Tivadar: Maga az ötlet úgy jött, hogy mindvégig azon gondolkoztunk, mi az oka annak, hogy szeretjük a színházat, mégis csak akkor jutunk el egy előadásra, ha szülinapra vagy karácsonyra színházjegyet kapunk ajándékba. Mi lehet az akadály a fiatalabb generáció és a színházjegy vásárlás kapcsolatában? Arra jöttünk rá, hogy a mai generáció nem tud egy-két hónapra előre tervezni, márpedig hagyományosan színházjegyet hónapokkal korábban szokás venni. Aznap a legritkább esetben jut eszébe az embernek, hogy elmenjen megvenni a jegyet estére. Ezzel szemben a mozi sokkal rugalmasabb módon működik, hiszen elég fél órával a vetítés előtt megvenni a jegyet. Ezt a spontaneitást szerettük volna átvinni a színházakba.

Mi volt a színházak reakciója a szokatlan ötletre?

Sz.A.: Elég változó volt. Legelőször a Belvárosi Színházzal beszéltünk, akik kifejezetten lelkesedtek az ötletért. Persze voltak olyan színházak is, amelyek nehezebben mentek bele, de összességében pozitívan álltak hozzá a kezdeményezésünkhöz. Ma már elmondhatjuk, hogy Magyarország csaknem összes színházával kapcsolatban állunk, tehát 110 felett jár a partnereink száma. Eredetileg azt hittük, hogy pár hónap alatt fog ez megtörténni, de végül is két évbe telt a piac teljes lefedése.

L.T.: Az első egy-két hónapban még rengeteget kellett azon dolgozni, hogy egyáltalán meghallgassák az ötletünket. Kemény munka volt meggyőzni a színházakat, hogy ez egy működőképes projekt. Azonban ahogy szaporodott a partnereink száma és látták, hogy ez más színháznál is jól működik, szép lassan mindenkivel sikerült leszerződnünk. Később már minket kerestek meg színházak, hogy szeretnének ők is szerepelni az oldalunkon.

Mi áll a színházakkal kötött szerződésben?

L.T.: Azt gondolom, nagyon kedvező a színházakra nézve, hiszen a féláron eladott jegyek teljes összege őket illeti, és ők dönthetnek arról is, hogy melyik előadásuk szerepeljen a honlapon. Ugyanakkor a szerződés tartalmaz egy kizárólagossági pontot is, hogy csak nálunk lehet rendszeresen last minute jegyeket árulni.

Ezzel tehát nem engedtek teret az esetlegesen fellépő konkurenciának?

L.T.: Nem csak a színházakkal kötött szerződés miatt nem kell félni konkurenciától, hanem egyáltalán nem érné meg még egy ilyen oldalt indítani, mert azáltal, hogy ez egy minimális piac, senkinek se lenne lehetősége felfuttatni még egy ilyen profilú céget. Arról meg nem is beszélve, hogy itt nem olyan jelentős összegekről van szó, amiért megérné két-három évet ingyen gürcölni, hogy felépítsen valaki egy hozzánk hasonló oldalt. Ezt a piacot saját magunknak alakítottuk ki, így is csak két főt tud eltartani. Mivel az eladott színházjegyek teljes összege a színházaké, nekünk bevételünk csak a kezelési költségből származik, de abból kell fedezni a működéshez szükséges költségeket is.

Volt bármelyikőtöknek bármi tapasztalata azelőtt arról, hogy hogyan kell felfuttatni egy vállalkozást? Mivel foglalkoztatok előtte?

Sz.A.: Közgazdaságot tanultam és üzleti kockázatkezelési tanácsadóként dolgoztam korábban, úgyhogy valamilyen szinten otthon voltam az üzleti világban, de ez az első saját vállalkozásom. Az is sokat segített, hogy a családban láttam néhány példát arra, hogy hogyan kell irányítani egy vállalkozást.

L.T.: Az elsődleges célunk az volt, hogy megnézzük, milyen közösen indítani egy saját vállalkozást, és csak ezután jött a koncepció, hogy milyen céget alapítsunk. Nekem se volt semmi tapasztalatom, szociológiát tanultam, úgyhogy kíváncsian vártuk, hogy miként fog ez működni, vagy hogy egyáltalán szeretnénk-e ezzel foglalkozni. Tehát előbb volt meg a szándék, hogy szeretnénk vállalkozni és csak azután következett az ötlet, hogy last minute színházjegyeket árusítsunk.

Úgy tudom, hogy komolyabb tőke nélkül kezdtetek bele a projektbe. Ez mekkora hátrány volt?

Sz.A.: Hátrány helyett inkább úgy fogalmaznék, hogy érdekes kihívást jelentett, mert nyilván könnyebb feladat nagyobb anyagi háttérrel elindítani egy vállalkozást, így viszont mindent mi magunk találtunk ki. Mindvégig igyekeztünk költséghatékonyan dolgozni, így voltunk tanácsadáson is, ahol arra kerestük a választ, hogy hogyan tudnánk a lehető legolcsóbban minél több embert elérni. Úgy vélem, így sokkal izgalmasabb és tanulságosabb volt, mint jelentősebb alaptőkével alapítani egy céget. Másrészt meg nem volt nagy vesztenivalónk, mert mindketten 70-70 ezer forintot fektettünk be, így pedig nyilván más, mintha milliók ragadtak volna benn kudarc esetén.

Mennyi idő után tudtatok rendes fizetést zsebre tenni?

Sz.A.: Nagyjából egy év után sikerült eljutni odáig, hogy pénzt tudjunk kivenni a vállalkozásból. Addig viszont nagyon keményen, napi 10-12 órában kellett dolgoznunk ingyen. Mivel én csináltam a programozást, így már korábban felmondtam az előző munkahelyemnél, és igyekeztem minél költséghatékonyabban élni, például hazaköltöztem a szüleimhez, hogy csak ezzel tudjak foglalkozni.
2013-ban, az Év Honlapja díj átadásán

Azt olvastam, hogy szinte semmit nem költöttetek reklámokra. Hogyan tudtátok marketing költség nélkül népszerűsíteni az oldalt?

Sz.A.: Valóban minimális összeget fordítottunk a marketingre, de eleinte rengeteget dolgoztunk a Facebook-on való aktív jelenléten, illetve voltunk egy kereső-optimalizáló tanácsadáson is, ami szintén sokat lendített a látogatottságon. Főként az első évben volt nagy hatása a Facebook oldalunknak, utána viszont tizedére csökkent az elérése.

L.T.: Ehhez még az is hozzátartozik, hogy két évvel az indulás után magunkhoz képest jelentős összeget, kétmillió forintot költöttünk reklámra, de időközben arra jöttünk rá, hogy sokkal kifizetődőbb egy saját adatbázist kiépíteni és naponta hírlevelet küldeni. Nagyjából hatvanötezren iratkoztak fel már a hírlevelünkre, amit minden nap éjfélkor küldünk ki. Úgy látjuk, ez hatékonyabb csatorna a közönség elérésére, mint a közösségi média, ahol minden egyes posztért fizetni kell.

Hogyan néz ki egy munkanapotok?

L.T.: Ez jelentősen változott az évek során. Az elején – amikor még aktívan építettük a céget – rengeteg időt és energiát vett igénybe, azonban az volt eredetileg is a célunk, hogy olyan vállalkozást hozzunk létre, aminek a működtetéséhez nem szükséges sok idő. Most már akár napi fél óra munka is elég. Ezen kívül hatalmas különbség van a színházi szezon és a nyár között, hiszen májustól szeptemberig nagyon kevés előadás van, így az évközi bevétel alig húsz százalékát érjük el nyáron. Költséghatékonyság céljából nemrég felmondtunk a két alkalmazottunknak, nyáron nem bérelünk irodát és az év során felhalmozott összegből élünk. Ami az online kereskedelem nagy előnye viszont, hogy automatikusan működik, így napi szinten csak a megkeresésekre kell reagálnunk, illetve ellenőrizzük, hogy hiba nélkül működik-e az oldal, de a jegyvásárlásba nem kell beavatkoznunk.

Egy éve indítottátok útjára a Ma este Koncert!-et. Hogy látjátok eddig, ugyanolyan sikert hozott, mint a Ma este Színház!?

Sz.A.: Tulajdonképpen azt is úgy nevezett pilot projektként hoztuk létre, mint a Ma este Színház!-at, tehát ebben az esetben is olyan oldalt szerettük volna, amivel a fejlesztések után kevés munka van. Itt arra voltunk elsősorban kíváncsiak, hogy van-e egyáltalán kereslet a last minute koncert jegyekre. Tekintve, hogy a Ma este Színház!-nál tovább már nem tudunk nyitni, mert minden színház a partnerünk, bővíteni szerettük volna a palettánkat és így jött a Ma este Koncert! ötlete. Eddig az a tapasztalatunk, hogy ugyan van rá némi kereslet, de nem jelentett akkora előrelépést, amibe érdemes lenne még több energiát fektetni.

Szó volt arról is, hogy nyittok a nemzetközi piac felé, és Ausztriában is megalapítjátok a Heute Abend Tehater!-t, a Ma este Színház! osztrák verzióját. Mi a helyzet azzal a projekttel?

Sz.A.: Valóban felmerült az ötlet, sőt egy segítőnkkel fel is mértük az osztrák piacot. Az lett azonban a konklúzió, hogy ez az elképzelés nem biztos, hogy ugyanolyan jól működik más országban, mint itthon. Persze a lehetőséget nyitva hagytuk továbbra is.

Mik a tervek a jövőre nézve? Eladjátok ezt a vállalatot és esetleg újat indítotok?

L.T.: Kerestek meg már minket nagyobb médiacégek, akik megvásárolnák a Ma este Színház!-at, sőt már tárgyalások is folytak az év első felében, de különböző törvényi szabályozások miatt kicsit akadoznak most az egyeztetések. Elsősorban az online reklámadó bevezetése az, ami elveszi a befektetők kedvét. Nem zárjuk ki annak a lehetőségét, hogy részben vagy egészében értékesítsük a céget, ugyanakkor nem feltétlen célunk ez, hiszen ma már minimális munkával termel profitot az oldal. Nyilván mindkettőnk célja, hogy további izgalmas projektekbe vágjunk bele. Azt pedig, hogy közösen vagy külön-külön, még nem tudjuk, hiszen konkrét tervek még nincsenek.

Sz.A.: Jelenleg pedig egy okostelefonos applikáción dolgozunk, mert az egyértelmű, hogy a versenyben maradásért muszáj lesz kifejleszteni egy jól működő appot. Időm nagy részét most ennek a fejlesztésével töltöm, mert szeretnénk ezzel a színházi szezon kezdetéig kész lenni. Úgyhogy most terjeszkedésről, új vállalat indításáról egyelőre nincsen szó.

Az, hogy barátokból munkatársakká váltatok, jelentett-e bármifajta változást a kapcsolatotokban? Előfordultak viták, amikor nem olyan ütemben fejlődtetek, mint azt eredetileg elterveztétek?

Sz.A.: Szokták is mondani, hogy a közös cégalapítás felér egy házassággal, ami teljes mértékben igaz. Nálunk ez pláne így van, hiszen előfordul olyan is, hogy estig együtt dolgozunk az irodában, aztán még elmegyünk valahova bulizni. Meglepő módon, mégsem emlékszem komolyabb vitára. Az első év, amikor nem tudtunk még magunknak fizetést adni, nehéz időszak volt. Pláne az első nyár volt kritikus, amikor alig volt néhány színházi előadás, amire jegyet tudtunk eladni. Akkor erősen elgondolkoztunk, hogy szép volt ez az egy év, de vajon érdemes-e folytatni, vajon a közönségünk megmarad-e októberig. Az tényleg egy stresszesebb időszak volt, de szerencsére átvészeltük, és októbertől még népszerűbb lett az oldal.

Hogyan osztottátok fel egymás között a feladatokat?

Sz.A.: Voltak olyan feladatok, amiket közösen kezdtünk el, mint például a színházak megkeresését, de voltak olyanok is, amiket felosztottunk egymás között. A programozást egyedül vállaltam, mert érdekelt és már valamilyen szinten foglalkoztam is vele, míg az is hamar kiderült, hogy a színházakkal való tárgyaláshoz és kapcsolattartáshoz Tivadarnak sokkal jobb érzéke van. Úgyhogy viszonylag hamar megvolt, hogy ki mit csináljon.

L.T.: Szerintem a komplementer képesség elengedhetetlenül fontos egy kezdő vállalkozásnál. Egyszerűen fogalmazva úgy tudnám mondani, ha számokkal kell foglalkozni, akkor az Attila asztala, ha betűkkel, az enyém. Tehát Attila nézi át az éves beszámolót és ő csinálja a programozást, amihez én egyáltalán nem értek. Ezzel szemben én írom a sajtóközleményeket és válaszolok a levelekre. A siker egyik kulcsa egyértelműen az volt, hogy ilyen jól ki tudtuk egymást egészíteni.

Milyen tanácsot tudnátok adni egy most induló fiatal vállalkozónak, aki hozzátok hasonlóan tőke nélkül szeretne céget alapítani?

Sz.A.: A legfontosabb, hogy merjen belevágni, mert nagyon sokan vannak, akik dédelgetnek álmokat, de soha nem kezdenek bele, mert félnek a kudarctól. Így viszont soha nem tudják meg, hogy sikeres lenne-e az a koncepció. Eleinte érdemes akár főállás mellett is este vagy hétvégén üzleti tervet készíteni és felmérni, hogy van-e kereslet az adott ötletre. Nem kell rögtön hatalmas céget építeni, elég egy kis pilot projektbe belevágni, hogy megtapasztalja az ember azt, hogy egyáltalán neki való-e a vállalkozói lét. Azt azért tudni kell, hogy ez egy viszonylag stresszes és bizonytalan szakma, ami van, akit felvillanyoz és motivál, de van, akit inkább megijeszt és rájön, hogy nem neki való. Mi szerencsére az előbbi kategóriába tartozunk!
Follow hrportal_hu on Twitter
További cikkek
A lengyel elnök jóváhagyta a kiegészítő nyugdíjprogramról szóló törvényt

Andrzej Duda lengyel államfő aláírta a munkáltatói és állami hozzájárulással megvalósítandó önkéntes nyugdíjprogramról szóló, mintegy 11,5... Teljes cikk

Partival toboroznak a gyorséttermek

Nem csak állással, ingyen étellel és menő bulival csábítják a munkaerőt egyes gyorséttermek az Egyesült Államokban, írja a MarketWatch. Az USA-ban... Teljes cikk

Alacsony szinten van a kkv-k digitalizációja

Regős Gábor, a Századvég Alapítvány közgazdásza szerint a nagyvállalatokkal ezen a téren általában nincsen gond, de a kis- és középvállalatok... Teljes cikk

Megvan az új Brexit-ügyi miniszter

Theresa May brit miniszterelnök kinevezte a Brexit-ügyi, illetve a munkaügyi tárca éléről előző nap lemondott miniszterek utódait. A brit EU-tagság... Teljes cikk

275 milliárd forintot utaltak haza a tartósan külföldön élő magyarok

Csaknem 70 milliárd forinttal nőtt egyetlen év alatt az összeg, amelyet a tartósan külföldön élők Magyarországra utaltak -írja a hvg.hu. Teljes cikk

Kapcsolódó tartalmaink 1 2 3 Bezár