Tudósklub az International Association of Coaching and Mediaction szervezésében

Az iThinkTank (Tudósklub) tudományos csapatát Dr. Kollár József (PPKE), Dr. Bányai Ferenc (ELTE), Dr. Tőzsér János (ELTE, Kaposvári Egyetem), Dr. Kurucz Attila (IACM alapító tagja, vállalkozási szakértő) vezetik.

A HR Szekció koordinátorai: Oláhné Fehér Anna (IACM alapító elnökségi tagja, mester coach, OTSZIG Kft. társtulajdonosa, Rónai Györgyi (IACM alapító elnökségi tagja, akkreditált coach-mediátor) és Vámosné Sinkó Klára, (IACM alapító elnökségi tagja, nagyvállalati mester coach). A beszélgetések közös alapját a nyitott és önreflexív ontológiai szemlélet biztosítja. Egyebek mellett olyan kérdéseket is érintenek, mint: mit jelent a munka öröme, mi teszi boldoggá a munkavállalókat, hogyan szabadulhatnánk ki az örökös problémakereső és megoldáshajszoló mókuskerékből.

A programsorozaton (meghívó: http://www.hrportal.hu/c/kosson-ki-a-varosunkban-ithink-cityben-unnepi-hajozas-a-dunan-2011) részt vesz az IACM valamennyi alapító tagja is, köztük a life coaching tanácsadóink: Kirnbauer Andrea (IACM alapító elnökségi tagja, családi coach-mediátor) és van der Meer Gabriella (IACM alapító elnökségi tagja, párkapcsolati szakcoach).

Egy módszertan, két képzés, három év, négyszáz hallgató

Az ontológia alapú coaching és mediáció (más segítő szakmákkal és irányzatokkal szemben, amelyek szerint az életünk lényegében egy mindhalálig megoldandó problémák sora) arra az előfeltevésre épül, hogy az élet hihetetlenül érdekes, bár kockázatos kalandok láncolata. Az ontológiai coachok szerint az emberek a számukra vonzó, felemelő, értékes dolgokat, érdekes helyzeteket, tartalmas emberi kapcsolatokat, izgalmas tevékenységeket keresik, az unalmasakat, a semmitmondókat, a lealacsonyítókat, megalázókat, egyszóval a problémákat és a nehézségeket (ilyen módon az állandó elemzést és problémamegoldást) kerülik.

Ez a szemléletmód persze szemben áll azzal a szakállas elképzeléssel is, hogy az életünk nem más, mint problémák, feladatok, elintézendő ügyek megoldásának a harci terepe, amelyekben, ha jó megoldásokat találunk, győzünk, azaz leszerelt, féllábú katonákként is boldog, minőségi életet élő civilek leszünk, ha pedig nem, akkor a Lúzerek Virtuális Gulágján szomorkodhatunk. Szolzsenyicin Ivan Gyenyiszovics egy napja című kisregénye egy sztálini munkatábor egyetlen jó napját ábrázolja, mely modellértékűen mutatja be, hogy a problémák megoldása önmagában egyáltalán nem érinti a fogolylét valódi kérdéseit!

Szolzsenyicin egy totálisan perspektíva nélküli világot tár elénk, melyben a büntetésüket töltő személyeknek nincs sem múltjuk, sem jövőjük. A büntetés ideje bizonytalan, a tábor feloszlatásának reménye hiú ábránd. Mindennapos problémájuk, hogy miként nyerhetik meg az ötdekás zabkásaadagokért folytatott közelharcokat, hogyan vesztegethetik meg egy darab szalonnával a brigádvezetőt, hogyan szerezhetik meg az életben maradáshoz minimális feltételeket biztosító táborban a léttengetés elengedhetetlen eszközeit. De az összes problémájuk megoldása sem ad választ az őket érintő lényegi kérdésekre. Ki bizonyult embernek? Ki óvta meg emberi méltóságát és integritást? Ki és hogyan állta meg a helyét? Ki őrizte meg emberi szubsztanciáját? Hol ferdítették el, törték meg és semmisítették meg ezt?"

Az ontológiai coaching és mediáció szerint a problémamegoldás világa más, mint a boldogságé. Bár a megoldatlan problémák akár boldogtalanná is tehetnek, de nem szükségképpen. A boldogság érzés, ami akkor jár át, amikor megerősítem magamban: az a fajta ember vagyok, aki lenni szeretnék.
Úgy véljük, hogy az önismeret nem a boldogság oka, hanem éppen fordítva. Vagyis, aki boldog, az önismerettel bír. Ez bizony tökéletesen szemben áll azzal a szokásos előfeltevéssel, hogy a problémák megoldásában annál sikeresebbek vagyunk, minél jobban ismerjük magunkat. Ugyanis, ha a problémamegoldás szükséges és elégséges feltétele lenne a boldog életnek, logikai alapon bizonyítható, hogy ez az állítás akkor sem lenne igaz.

Egyéb könyvek mellett Timothy D. Wilson kísérleti pszichológus Ismeretlen önmagunk című tanulmányában meggyőzően bizonyítja, hogy az önismeret komoly akadályokba ütközik. "Az utóbbi időben jelentősen megnőtt az önismerettel foglalkozó tudományos kutatás mennyisége, és más képet fest róla, mint ahogy Freud és követői látták. Erős, kifinomult adaptív tudattalannal rendelkezünk, amely létfontosságú ahhoz, hogy életben maradjunk a világban. Mivel azonban a tudattalan rendkívül hatékonyan, észlelésünk határán kívül működik, jórészt hozzáférhetetlen számunkra. A szerző szerint jobb kifelé tekinteni, mint befelé, azaz másoknak a viselkedésünkre adott reakcióiból célszerű megkonstruálni belső világunkat. Olyan életrajzokat "írni" magunknak és másoknak magunkról, amelyek cselekvéseinket, érzéseinket csábító narratívákba illesztik.

Az ontológia coaching fogalomrendszerében a boldogság nem más, mint a vágy úgynevezett metaszövege. Az ontológiai coaching célja a vágy metaszövegének, azaz a boldogságnak az előidézése. Ez a tudományosan is megalapozott hitünk szerint a coaching folyamata során csakis csábító narratívák akaratlagos létrehívása révén lehetséges, vagyis izgalmas kérdések (a coaching csábító ajánlata), vonzó víziók segítségével érhető el. A vágyott állapot ugyanis az, hogy a coachee örüljön annak, hogy arra vágyik, hogy az maradjon, aki, és ne vágyjon rá, hogy olyan (elérhető vagy elérhetetlen) vágyai legyenek, melyekre a boldogság átfogó perspektívájából egyáltalán nem is vágyik.

Reméljük, hogy ha nem is könnyen, de immár a fentiek alapján egyértelműen belátható: nem működik, ha a boldogtalannak azt parancsoljuk Légy boldog! A boldogtalan nem azért nem boldog, mert nem akar boldog lenni. A boldogtalan életből a boldogba való átmenet ugyanis nem akaratlagos elhatározás kérdése, hanem egy merőben új vágy metaszövegének részben tudattalan előállítása.

Célunk tehát nem egyedi vagy átfogó problémák megoldása, hanem a vágy metaszövegének, a boldogságnak az előidézése.

Abaházy Noémi, Dr. Kollár Coaching Iskolacsoport, az IACM referenciaiskolája