Ellenőrizzük hipotéziseinket más emberek elvárásaival kapcsolatban

Gyakran mi magunk hozunk létre olyan szabályokat, amelyeket magunktól várunk el. „Gyorsabban kell válaszolnom XY-nak, mint ahogy ő szokott nekem”; „A nap folyamán minden egyes e-mailre válaszolnom kell”. Vegyük figyelembe, hogy amikor valaki csak egy idő után válaszol nekünk, akkor ezzel azt üzeni nekünk, hogy elfoglalt, és más dolgok élveznek elsőbbséget. Ilyenkor jobban tiszteletben tartjuk az idejüket.

Próbáljunk meg tehát nem válaszolni azonnal a beérkező üzenetekre, hogy kiépítsük a saját időnk iránti tiszteletet másokban is. Az elvárások tisztázása ugyanilyen fontos: ahelyett, hogy azt feltételeznénk, hogy a főnökünknek mindig szüksége van ránk, miért nem kérdezzük meg tőle, hogy valóban így van-e? Tájékoztassuk az embereket arról, mikor fogunk tudni velük foglalkozni. Ha valami reálisan két hetet fog igénybe venni, akkor közöljük ezt velük.

Vizsgáljuk meg feltételezéseinket arról, mi szükséges a sikerhez

Hasonlóan az eddigiekhez, arról is hibásan gondolkodhatunk, mi számít sikernek a területünkön. A perfekcionista feltevések (pl. „A sikerhez keményebben kell dolgoznom, mint másoknak”) különösen problémássá válhatnak, amikor egy versenyképes cégnél dolgozunk vagy egy olyan csapatban, ahol a többiek is elég túlterheltek. Azonban ezek a belső szabályok és feltételezések gyakran implicitek, ezért nehéz azonosítani őket. Amikor szomorúnak vagy akadályozottnak érezzük magunkat, akkor érdemes megkeresnünk ezeket a rejtett feltételezéseket, amelyek mind hozzájárulnak érzelmi állapotunkhoz. Vigyázzunk azokra a hipotézisekre, amelyek felesleges stresszt okoznak, különösen akkor, ha ezek halogatáshoz és tehetetlenséghez vezetnek. Írjuk fel problémafelvetéseinket és egy reálisabb alternatívát, például így: „Mivel a munkacsoportom nagy teljesítményre képes, jó esély van arra, hogy a legtöbbünk sikeres lesz ebben a csapatban. Ezért nem kell mindig az első helyen állnom a siker elérésének érdekében”. A reálisabb alternatív felvetések felépítése művészet és tudomány is egyben: kísérletezzünk a különböző típusú gondolkodásokkal, hogy lássuk, melyik a leginkább hasznos a számunkra.

Lépjünk, és ne várjunk a „megfelelő” időre, amikor végre lazíthatunk

Kérdezzük meg magunktól: „Ha enyhébb lenne a munkaterhelésem, hogyan cselekednék?” Azonosítsunk 3-5 speciális lehetőséget. A pszichológiában a klasszikus 22-es csapdája az, hogy elvárjuk érzelmeink gyors megváltozását, mielőtt még megváltoztatnánk a viselkedésünket. A viselkedés megváltoztatása a legjobb és leggyorsabb módja az érzelmeink (és a velük együtt járó) gondolataink megváltoztatásának. Alice Boyes azt javasolja, próbáljuk ki a következő hozzáállást: „Ha kevésbé vagyok elfoglalva, sokkal jobb dolgokat alkotok, ha pedig jobb dolgokat alkotok, kevésbé leszek elfoglalt”. Ez a megközelítés segíteni fog az önszabotáló minták felszámolásában, a túl sok felvállalt teher elengedésében.

A Harvard Business Review cikke alapján

Fotó: Pixabay.com
Cikkünk több oldalas! Lapozzon!
1. oldal - Túlterheltség a munkában: fedezzük fel gondolkodásbeli hibáinkat
2. oldal - Ellenőrizzük hipotéziseinket más emberek elvárásaival kapcsolatban