Visszatérés a munkahelyre - Post Vacation Blues

Mindannyian tudjuk, tapasztaljuk, hogy a "pihenést, ki kell pihenni", de a nyári vagy téli nyaralás utáni "kötelező" fáradtság mellett a nyugtalanság, az étvágytalanság, a munkahelyi szorongás, a stressz, a munkamotiváció hiánya, az alulteljesítés, az érthetetlen kollegális konfrontálódás (ne adj’sten dühkitörés), vagy épp a nosztalgikus melankólia, a (munka)gép melletti inaktív merengés, mind mind lehet a szabadság utáni "blues"-nak tünete, amelyek jó esetben pár napon belül elmúlnak, rosszabb esetben azonban akár a szabadság idejének másfélszerese is kellhet ahhoz, hogy minden visszatérjen a régi kerékvágásba. De ez az egész miskulancia kezdődik azzal – legalábbis a TripAdvisor egy kapcsolódó felmérése szerint – hogy a munkavállalók 

• 4%-a már a szabadság első napján azon kesereg, hogy egyszer a szabija véget ér;

• 64%-a a vakáció teljes ideje alatt is azon stresszeli magát, hogy a nyaralás nem tart örökké;

• 19%-a a munkába való visszatérés első napján, 43%-uk (!) pedig az egész első héten feszült attól az egyszerű ténytől, hogy már megint dolgozni kell mennie (4%-uk rendszeresen el is késik a szabadság utáni munkanapokról); 

• 20%-uk "be is vallotta", hogy a szabit követően egyetlenegy hónapnak sem kell eltelnie ahhoz, hogy máris betegszabadságot vegyen ki magának; 

• 8%-uk a szabadságáról visszaérkezvén azon is komolyan elgondolkozott, hogy azonnal felmond és új állást keres.

A lelkiismeretes munkavállalónak, de még a kevésbé lelkiismeretesnek is tehát, kimondva-kimondatlanul, akár szembenéz vele, akár nem, komoly „fejfájást okoz”, sőt nem elhanyagolható – sokszor titkolt vagy rejtett - stressz-faktorként jelenik meg, hogy mi lesz a munkájával a szabadságának ideje alatt. Amíg ő nem lesz bent a munkahelyén, hogyan fognak menni nélküle a dolgok? Mi lesz, ha nyaralás vagy síelés közben, urambocsá’, esetleg nem lesz elérhető még mobilon sem? Micsoda kupleráj, papírhalmok, email-özön, végeláthatatlan egyeztetések sora fogja várni a munkába való visszatérése után? Mindezeknek, vagyis a nyaralás előtti, alatti és utáni nyomasztó gondolatok és állapot elkerülésének legjobb módja, hogy a fejünk homokba dugása helyett, igyekezzünk még a nyaralás előtt okosan felkészülni a szabi után helyzetre, vagy ha ezt már elmulasztottuk, legalább a vakációt követően tudatosan, átgondoltan kezelni ezeket, az egyébként tervezhető, stressz-faktorokat:

Számoljunk vele, hogy létezik a „blues”!

Ahelyett, hogy csak azt számolgatjuk, hogy a legkevesebb fizetett szabadnap feláldozásával, a legtöbb egybefüggő munkamentes napot hozzuk ki a magunk számára az ünnepnapok, munkaszüneti napok és áthelyezett munkanapok kavalkádja nyújtotta szabilehetőségeken felül, kalkuláljunk azzal is, tudatosítsuk magunkban, hogy bizony létezik szabadság utáni „blues”. Mert ha ezzel is számolunk, akkor a post vacation blues nem érhet minket letaglózó meglepetésként és könnyebben túl leszünk az egészen. 

Okosan válasszuk ki a szabadságunk kezdő és befejező időpontját!

Radikális mértékben csökkenthetjük a szabadság előtti, alatti és utáni stresszt, ha a távollétünk (szabadságunk) időszakát úgy választjuk ki, hogy az nem esik teljesen egybe a nyaralásunk/telelésünk időszakával. A szabadságunk hossza legyen kicsit nagyobb a nyaralás vagy a téli kiruccanás hosszánál, hagyjunk magunknak egy kis időt, két-három napot, a nyaralásból való visszatérés után a "pihenés kipihenésére", illetve a munkába való visszatérésre történő felkészülésre. Ha egy picit jobban belegondolunk nem is olyan nagy butaság némely munkáltató azon elvárása, hogy már késő télen, kora tavasszal készítsük el a nyári, sőt az egész éves szabadságolási terveinket…

Határidős feladatot ne tegyünk a visszaérkezésünk utáni első napokra

Gondoljuk át alaposan a szabadságunk idejére, és főként az azt követő időszakra eső feladatainkat, kötelezettségeinket! A fontos vagy határidős ügyeinket semmiképp ne toljuk a szabadságunk utáni első napokra. Igyekezzünk ezeket még a szabadságra-menetel előtt lezárni, elintézni, vagy ha szükséges elhalasztani, átütemezni, de úgy, hogy a visszatérésünk után legyen elegendő idő felvenni a fonalat, és érdemben folytatni a munkát.

Előrelátóan tájékoztassunk, hogy mikor leszünk újra érdemben a munka frontján!

Akiket a szabadságunk ideje alatt a feladataink és kötelezettségeink átstrukturálása így vagy úgy, de érint – beleértve a kollégák mellett a cégen kívüli ügyfeleket, partnereket, beszállítókat, stb. – keressük meg, és tájékoztassuk őket (ha másképp nem, hát a „házon kívül” automatikus üzenet megírásával és beállításával), hogy szabadságon leszünk. Az érdemi visszatérésünk időpontjaként viszont nem az első munkában töltött napot célszerű megjelölnünk, hanem azt a két-három nappal későbbi időpontot, amikor valóban százszázalékos teljesítményt fogunk tudni majd nyújtani.  

Fokozatosan lássunk hozzá a szabadságunk alatt felgyülemlett munka felszámolásának!

Érdemes a munkába való valós visszatérés előtt pár nappal már nekikezdeni a beérkezett levelek átolvasásának, azok szortírozásának, priorizálásának (de a válaszokat, hagyjuk a munkanapokra), majd az első munkanapokon kicsit korábban érkezve, fokozatosan belelendülve nekiugrani az e-mailek megválaszolásának, a felgyülemlett papírhalmok felszámolásának, a szükséges találkozókra történő felkészüléseknek, stb., stb., stb....

Először tájékozódjunk, mihamarabb egyeztessünk a helyettesítőnkkel!

A munkába való visszatérésünkkor az első teendőnk egyike legyen – a nyaralási élményeink ecsetelése, a családi fotóalbum mutogatása, és az ajándéknasik osztogatása mellett – hogy tájékozódunk! Beszéljük át a távollétünk idején történteket a munkatársainkkal (főnökünkkel), illetve azzal a kollégával, aki tartotta helyettünk a frontot. És persze ne feledjük a helyettesítőnknek nagyon nyomatékosan megköszönni a helyettesítésünket....

Aztán hajrá, előre, vessük bele magunkat ismét a munka világába!

De ha most, a nyári szabadságolási cunami lecsendesedésével, rádöbbentünk, hogy a fent részletezett stressz-, pánik- és blues-kerülő tevékenységeket elmulasztottuk, és mielőtt elhatalmasodna rajtunk az „eső után köpönyeg” lehangoló életérzése ugorjunk neki és gondoljuk át mihamarabb, a már belátható távolságban lévő, évvégi, „ünnepi” szabadságolásunkat. Ne feledjük, a nagy nyári szabadságolást követő post vacation blues kistestvére, az előszeretettel csak blue monday-nek (kék hétfőnek) nevezett nap, az év legdepisebb, és munkateljesítmény szempontjából a legalacsonyabb hatékonyságú hónapjának (január), harmadik hetének kezdőnapjára esik! Szánjuk rá az időt, és most már tervezzük meg okosan a téli szabijainkat, hogy a hideg, rideg, fagyos és bús téli „bluest” könnyedén átvészelhessük!

Ja, és nyári szabadságolás – és az azzal járó post vacation blues is, persze – lesz jövőre is… 

Nyitókép: energepic.com