Zűrös a biztonsági őrök foglalkoztatása

Az európai és magyar trendeket is figyelembe véve, a magánbiztonsági szolgáltatások iránti igény fokozatosan növekszik, és a munkahelyek száma folyamatosan nő. Egy munkaanyag szerint - amelyet a Magánbiztonsági Ágazati Párbeszéd Bizottság, a Magyar Biztonsági Vállalkozások Munkaadói Szövetsége és a Vagyonvédelmi Szakszervezetek Szövetsége együtt készített még 2008-ban - csak Budapesten több mint 2000 vagyonőrt keresnek. Nem mindegy, hogy ez a tömeg milyen munkafeltételekkel, mennyiért és hogyan dolgozik. A helyzet élét pedig az adja, hogy nagy többségük fegyvert visel a munkája során.

Alvállalkozóból illegális napszámos

Az alaphelyzet az, hogy 2005-től, a személy- és vagyonvédelmi, valamint magánnyomozói tevékenység szabályairól szóló CXXXIII. törvény kihirdetése óta csak a rendőrség adhat ki engedélyeket, és ők csak ezeket az engedélyeket ellenőrizhetik, az ezzel kapcsolatos visszaéléseket büntethetik. Két évvel ezelőtt Turbacs Lajos, a Komárom-Esztergom megyei Vagyonvédelmi Kamara elnöke, vagyonvédelmi szakértő még 2008-ban egy új, vagyonvédelmi törvényhez koncepciós javaslatokat fogalmazott meg.

Ebben leírta, hogy a szabályozás csak a vállalkozás keretében végzett tevékenységre - illetve szűk körben, részeiben a bankbiztonságra - vonatkozik. Így viszonylag nagy kör a jogszabályt kikerülve végezheti a tevékenységet mindenféle engedély, igazolvány nélkül. Ez vonatkozhat bármely egyesületre, gazdasági társaságra, mely a tevékenységet nem vette fel tevékenységi körébe. Ennek beláthatatlan kriminalisztikai kockázata lehet, és emellett jelentősen sérül az erre a szakmára egyértelműen jellemzőnek tekintendő bizalmi elv.

A jogosulatlan vagyonvédelmi tevékenységet végző vállalkozók, vállalkozások esetében eljárást nem indítanak, hivatkozva arra, hogy az ő ellenőrzésükre nincs olyan hatóság, amely jogosult lenne. Így a teljesen jogszerűtlenül dolgozó vállalkozóknak, cégeknek jobban megéri a tevékenységet nem hivatalosan végezni. A három szervezet által készített munkaanyag szerint a rendőrségi engedélyek cseréje előtt több mint 39 000 egyéni vállalkozói működési engedély volt kiadva, 2007 végére ez már csak 7652 darab.

A szakértő hasonló problémának látja azt is, hogy a vagyonvédelem területén is egyre jobban elszaporodtak a munkaerő-kölcsönzéssel foglalkozó cégek. Igaz, hogy papíron ezek a cégek személy-vagyonvédelmi tevékenységet látnak el, de ténylegesen csak a fővállalkozó alkalmazottainak adminisztratív foglalkozására rendezkedtek be. Az ő feladatuk így csak annyi, hogy a munkaerő részére a munkabért és egyéb járandóságokat kifizessék. Néhány esetben ugyanazon tulajdonosi körhöz tartozó cégek végzik ezt a tevékenységet országosan. A dolgozók csak bérfizetés és munkaügyi szempontból tartoznak ezekhez a cégekhez. A tényleges utasításokat a fővállalkozó képviselője adja nekik. A munkavállaló legtöbb esetben nem is találkozik a foglalkoztatójával, illetve annak képviselőjével.

Turbacs Lajos szerint, sok esetben kiderült, hogy a munkavállalók után a járulékfizetés sem történt meg. Néhány esetben még akkor sem, ha azt az esetleg megkapott bizonylat szerint a dolgozótól levonták. De még gyakoribb az az eset, amikor a munkavállalók a kifizetésről semmiféle bizonylatot nem kapnak. Nehezíti a hatósági ellenőrzést az, hogy az alvállalkozók munkatársai a legtöbb esetben a fővállalkozó formaruháját viselik. Így az ellenőrző hatóságok számára a tényleges foglalkoztató kiléte nem derül ki. A munkavállaló ugyanis rendelkezik a szükséges szakmai igazolvánnyal, a rendőrség felé be van jelentve a foglalkoztatása, csak éppen nem a tényleges foglalkoztató részéről. Így különösen a lőfegyverek jogszerű kiadása tekintetében merülhetnek fel problémák. A szerző érdekes példát említ. Ha a fővállalkozó foglalkoztat egy alvállalkozót, aki rendelkezik fegyvertartási engedéllyel, de például a fegyveres vagyonőrt egy harmadik cég alkalmazza, amely a feltételekkel egyáltalán nem rendelkezik.

A másik esetben 24 órás szolgálatra alkalmazzák a személy-vagyonőrt fegyveresen. A fővállalkozó szerződést köt napi 4 órás foglalkoztatásra. A nap többi részében a fegyver jogszerű kiadása hogyan valósul meg?

A helyzetet az sem menti, hogy a szerző úgy látja, egyre több bizonytalan hátterű cég jelenik meg a vagyonvédelmi piacon is. Jelenleg ezekkel kapcsolatban a hatóságok tehetetlenek. Több cég 1-2 évente megszünteti tevékenységét - általában a felhalmozott tartozások, bírságok miatt - és a következő nappal új néven ugyanazzal a tulajdonosi körrel új céget alapít és folytatja tovább a tevékenységet. Ez az eljárás, a szakértő szerint, nem felel meg munka végzéséhez elengedhetetlen, bizalmi elv követelményeinek.

A sorozatos alvállalkoztatások ebben az ágazatban is megjelentek. A körbetartozások mellett azt a helyzetet teremtették, hogy a megbízó a végén már nem is tudja, hogy ténylegesen milyen hátterű cég látja el a tevékenységet. Ez is súlyos kriminalisztikai kockázatot jelenthet. A formaruha használata segíthet ezen a helyzeten, de csak abban az esetben, ha a formaruhán a tényleges alkalmazó neve szerepelne, tehát az ellenőrző hatóság tudja, hogy kinek a munkatársa látja el ténylegesen a szolgálatot. Természetesen ez a fővállalkozók esetében komoly ellenállást váltana ki, mivel Turbacs Lajos szerint, az jól hangzik, hogy "nekünk van 2000 fő vagyonőrünk", de ténylegesen ebből a saját alkalmazott valójában csak 500 fő.

A feketemunka terjedésének okáról a szerző azt írja, hogy elsősorban a méltánytalanul alacsony vállalási árakban keresendő. Még az állami megbízások, pályázatok esetében is a hivatalos minimálbér és járulékai alatt van a vállalási ár. Természetesen a fővállalkozónak is tudnia kell, hogy az általa adott vállalási díjból a törvényes minimálbér és járulékai nem fizethetők ki. Ugyanez a helyzet a megbízók esetében is.

A szakértő szerint a munkavállalók esetében az okoz komoly gondot, hogy a túlnyomó többség után hivatalosan nem történik meg a járulék befizetése. A munkavállalók egy része azt sem tudja, hogy ki a tényleges foglalkoztatója, hisz ők csak a saját főnökeikkel találkoznak. A kifizetéseket zsebbe kapják, bizonylat nélkül. A szerző egy másik, gyakori esetet is említ, amikor a kifizetések papíron szabályosan történnek, de a munkáltató a járulékot - még a munkavállalótól levont járulékot sem - nem fizeti be az államnak. Így a munkavállaló nem szerez szolgálati időt. Néhány esetben a foglalkoztató az OEP felé a munkavállalót bejelenti, hogy megnyugodjon, de a befizetéseket nem teljesíti utána.

Ezen kívül, meg kell említeni még azt a joggyakorlatot, amely a törvényben úgy jelenik meg, hogy mixelve kezeli a munkaviszonyt a vállalkozói jogviszonnyal.

A három szervezet által készített munkaanyagból kiderül, hogy ha a fővállalkozó az alvállalkozót harminc nap időtartamot meghaladó, folyamatosan elvégzendő személy- és vagyonvédelmi tevékenység, illetve magánnyomozás végrehajtásával bízza meg, úgy az alvállalkozót - feltéve hogy a keresőképtelen betegség tényét és a betegség időtartamát háziorvos igazolja - évi tizenkét nyolcórás munkanapnak megfelelő, összesen kilencvenhat munkaóra fizetett egészségügyi szabadság illeti meg.( 20. § (1)). Erre az egészségügyi szabadság időtartamára a szerződésben megállapított alapóradíjat a fővállalkozó fizeti. Természetesen, számla ellenében, hiszen szerződéses a jogviszony. Arra a kérdésre azonban, a szerzők szerint, egyetlen pénzügyi szakember sem tudott választ adni, hogy az egyéni alvállalkozó milyen számlát állítson ki a betegszabadságról. Vajon mi a betegszabadság SZJ száma? Tudomásuk szerint eddig egyetlen cég sem fogadott be ilyen számlát és egyetlen egyéni alvállalkozó sem állított ki ilyet.

Kamarával, vagy anélkül

Szinte a törvény megszületése pillanatától problémás a helyzete a biztonsági őrök kötelező kamarai tagságának. A törvény ezen a pontján ugyanis ellentétes a szakmai képesítések elismeréséről szóló EU-s, 2005/36/EK irányelv II. cím 6. cikkével. Ez ugyanis leszögezi, hogy ha egy EGT-államban letelepedett szolgáltatást nyújtó egy másikban kíván átmeneti vagy alkalmi jelleggel szolgáltatást nyújtani, és szabályozott szakmáról van szó, akkor a szolgáltatás nyújtása megkezdésének nem lehet feltételéül szabni valamely szakmai szervezet vagy testület általi nyilvántartásba vételt, vagy ilyenben való tagság betöltését.

Például, nem tisztázott, hogy kötelezően szakmai kamarai tagnak kellene lenni annak a pénzszállítónak, aki más EU állam polgára és évente kétszer tranzitszállítást végez Magyarországon keresztül? Regisztráltatnia kell-e magát annak a cégnek a szakmai kamaránál, aki az említett pénzszállítókat foglalkoztatja? Ha igen, akkor ez azt jelentené, hogy minden egyes országban, amelyen keresztül a szállítás történik, regisztráltatnia kellene magát és a céget a hatóságoknál?

A másik esetben, a pénzszállításban már európai gyakorlat, hogy egyes határ menti településeken a másik államban működő pénzszállító cég szállítja el a bevételeket. Az ilyen osztrák, szlovén vagy szlovák cégnek regisztráltatnia kellene magát, és a dolgozóinak kötelezően szakmai kamarai tagoknak kellene lenni?

Ha pedig ez így jogellenes-, aminek a kapcsán épp most kapott megint Magyarország egy EU-s figyelmeztetést, akkor csak a magyar biztonsági őrök kötelezhetők erre a tagságra? Ez viszont az ő súlyos versenyhátrányukat jelentené.

Fegyveres képzés távoktatással, minimális óraszámban

A kamaráknak, ha megmaradnak, hatalmas szerepük lehetne a biztonsági szolgálati képzés újraszervezésében, ellenőrzésében. Turbacs Lajos, vagyonvédelmi szakértő szerint a mai oktatási rendszerben nagyon sok visszássággal lehet találkozni. Többen távoktatásban, minimális óraszámban (48-60 óra) oktatnak. Több oktató cég a jelenlétet sem kívánja meg a hallgatóktól. Az egyetlen cél a bizonyítvány megszerzése. Ez nem is olyan nehéz, hisz a kimeneti követelmények érvényesítése nem minden vizsgabizottságban érvényesül egyértelműen. A szerző szerint, több helyen a vizsgabizottság, kegyelmi bizottságként működik.

Még a képzés elnevezése körül sincs megegyezés. A három szakmai szervezet által publikált munkaanyagban az áll, miszerint elkészült az magánbiztonsági tevékenység fogalomrendszerének európai szabványa, az EN 15602:2008 szabvány. A szabvány szerint az elfogadott kifejezés Security guard (az angolok kérésére a Security Officer is nevezhető ez a tevékenység, amelynek jelentése tájékoztatásuk szerint megegyezik a Security Guard fogalmával, azaz szinonimaként használják a két fogalmat.). A jelenlegi szakképzési szakmai- és vizsgakövetelmények elkészítésekor elfogadottá vált a "Biztonsági őr", mint alap szakképesítés. A személyőr (testőr), valamint a vagyonőr rész-szakképesítésként lettek nevesítve. A magyar kifejezések idegen nyelvre fordításakor a személy- és vagyonőr kifejezés (például angolra a body- and property guard) teljesen megváltoztatja az eredeti fogalom értelmét, azaz nem a biztonsági őr fogalmát jelenti, hanem csak annak egy leszűkített változatát.

Végezetül, hogy szemléletesen ráláthassunk az egész anomáliára, idézünk Farkas Péternek, a Magánbiztonsági Dolgozók Demokratikus Szakszervezet Közép-magyarországi Elnökségi tagjának, a szerkesztőségünkhöz eljuttatott anyagából.

"Ez az ügy már lassan 5 éve húzódik, és amióta Magyarország belépett az Európai Unióba, azóta a Személy-, Vagyonvédelmi-, Magánnyomozói-, Szakmai Kamara jogtalanul szedi be a vagyonvédelmi munkavállalóktól és vállalkozásoktól a regisztrációs díjakat, adminisztrációs díjakat, és az évente növekvő tagdíjakat, ami összesen több milliárd forintnak felel meg."