[VNTV 2] Mi a Szakmai Intuíció és az Éberség Intelligencia (AQ)?

Horányi Ágnes interjúja Fodor Szilárddal az éberség intelligenciáról a VNTV-n.

[ Cikk- és videósorozat, mára több mint szenzációs 70.000 fölötti megtekintéssel. E cikket eddig 1.919 egyedi látogató olvasta, összesen 4.224 alkalommal. | Megtennéd légy kedves azt a szivességet, hogy megosztod legalább 3 barátoddal, munkatársaddal? Tegyünk együtt valami jót, mindannyiunkért, az emberiségért! ]

Videó interjú a VNTV-n:

 

ÁTIRAT

- Nagyon nagy szeretettel köszöntjük a kedves nézőket! Önök VNTV-t, a Viva Natura Televíziót láthatnak, és FVQ adássorozatunkban nagyon kedves vendégünk a stúdióban Fodor Szilárd.

- Köszönöm szépen a meghívást, kedves Ágnes, és tisztelettel köszöntöm a nézőket!

- Szilárddal volt már egy beszélgetésünk. A korábbi adásainkat, aki nem látta, esetleg érdemes megnézni.

Szilárddal az éberség intelligenciájáról fogunk most is beszélgetni, és az intuícióról továbbra is. Szilárd egy olyan ígéretet tett, hogy egy picit közelebb be tud vezetni minket ennek a rejtelmeibe. Ugye az intuícióra általában mindig egy ilyen különleges megérző képesség, mint beleérző képesség, hatodik érzék, egy kicsit így a racionális világunkon túli, egy kicsit tudatfeletti [képességként tekintünk], egy kicsit elmén túli dologról van szó, és emiatt azt gondoljuk, hogy ez nincs mindenkinek. Hogy ez csak valami adomány, valami kiváltság, valami isteni kegyelem, ez a képesség, amikor valaki ilyennel rendelkezik. Szeretnélek megkérni Szilárd, hogy akkor ha valamit el tudsz mondani az intuícióról [az nagyszerű lenne]. Hogyan tudunk ebből a fajta gondolkodási korlátból kitörni, amiben most vagyunk?

- Nagyszerű a kérdés, köszönöm. Alapvetően az intuíciónak a lényege az, hogy mindannyian tökéletes potenciáljával rendelkezünk, amennyiben nem fátyolozzák el a szemünk előtt a tapasztalatainkat a gondolatok és az érzelmek tendenciái.

- Miért érdeke valakinek az, hogy ezt elfátyolozza előlünk?
 

- Ezt láthatjuk/ felismerhetjük két módon. Egyrészt az éberség intelligenciának két iránya az a külső éberség és a belső éberség. A külső éberség azt a célt szolgálja, hogy felismerjük a világban megjelenő tendenciákat. A belső éberség azt a célt szolgálja, hogy felismerjük saját tendenciáinkat. [Emiatt] alapvetően két dologra figyelhetünk. Az egyik, hogy kívülről milyen impulzusok jönnek be. A másik dolog, amire figyelhetünk, hogy benntről milyen impulzusok mennének ki, vagy milyen módon reagálunk [rájuk]. Ebből a szempontból, amennyiben ezt a két - mondjuk így - oszlopunkat vagy két kapunkat kontrollálni tudjuk, teljesen mindegy számunkra, hogy kinek milyen motivációja van a világban, és valamilyen dolgokat el szeretne rejteni előlünk vagy sem, mert ha tudjuk ezt a fenomenológiai szempontból kontrollálni - tehát jelenségvilág és az arra való reakciónk tekintetében kontrollálni - akkor ennek a mesterei vagyunk.
 

- Ugye ez a világ, amiben élünk, ez az anyagi világ, ez a teljesség, a végtelen univerzális teljességnek mindössze 5 százaléka, vagy még annál is kevesebb. És igazából ez a több mint 95 százaléknyi misztérium, amiből feltételezem, hogy ezek az intuitív információk, ötletek, döntéssegítő megérzések származhatnak, de mi nagyon-nagyon hozzá vagyunk szokva ehhez a pár százalékhoz. Tehát minden legyen kézzelfogható, minden legyen a látható, érzékelhető, tapintható, nyomon követhető, mérhető, satöbbi, satöbbi, tehát kvázi van egy érzékszervi érzékelésünk, egy rendszerünk, ahhoz tartozik egy értelmező elme, egy agyi kapacitás, satöbbi. Hol helyezkedik el ehhez képest az intuíció?

 

- Mind emögött van. A világ, amit tapasztalunk - és most egy pillanatra a kvantumfizikához kell viszanyulnunk - a saját fókuszunkban jelenik meg. Miért van ez? Azért, mert például a térben megjelenő fotonok, amelyek spontán módon jelennek meg a térben, tehát, a fény részecskék nemcsak megjelennek, hanem el is tűnnek. És amennyiben ezeket a fotonokat, kvázi a fényrészecskéket egy lézersugár formájában rávetítjük két résre - ez a kvantumfizikának az alapkísérlete – [tehát] két résre rávetítjük a fotonokat, abban az esetben, hogyha ránéz a kutató, - hogy mi az, ami történik a kísérletben -, ezek elektronként - kvázi részecskeként, úgymond materiális részecskeként - viselkednek, amennyiben nem néz rá a kutató, akkor potenciális hullám formájában vannak jelen. Ez megdöbbentette a kvantumfizikusokat. Kvázi a kvantumfizika ilyen módon azt mondta, hogy az eddig ismert világ, amit a fizika leírt, mind felolvad egy pillantásra a fókuszunk/ az éberségünk függvényében. Vagy ha rá figyelünk, vagy nem figyelünk. Tehát mondhatjuk azt, hogy ön mostantól kezdve a világ számunkra az, ami az éberségünkben megjelenik. És miért van ez? Azért, mert alapvetően minden tapasztalat, ami az érzékszervein keresztül [érkezik] látás, szaglás, ízlelés, érintés, satöbbin keresztül érkezik hozzánk nem direkt módon kapcsolódik be a tudatunkba, hanem áttételes módon. Kvázi az a része a világnak, amit most nem látunk, az nem létezik számunkra a látás képességeink tekintve. Ugyanígy például a fényspektrumnak egy nagyon pici részét látjuk, tehát rengeteg olyan entitás, vagy energia, vagy bármi[nek is nevezzük] van körülöttünk, amely ilyen módon nem látható számunkra.

Azonban miért érdekes ez? Azért érdekes ez, mert mindez a játék, amiről szó van, mindez, a térben megjelenő mozgás. Mert ugye egy elektron, ahogy a tér vákuumában megjelenik, ott egy mozgás történik; az csak mozgás. Az egész világunk, az egész tapasztalatunk, és minden, ami tapasztalatunk, akár fizikai, fiziológiai szinten, akár kommunikációs szinten, interperszonális szinten, akár társadalmi tendenciák – [pl.] nemzeti érzelem, kulturális vagy bármilyen más szinten - mindez egy megjelenés, egy mintázat a térben. [És] a mintázat a térben jelenik meg és ez a lényege - hogy a térből megjelenhet bármi, bármilyen mintázat megjelenhet -. Tehát ebből az következik számunkra, hogy az egész világ, amit kvázi jelenségvilágként tapasztalunk, az valójában a térben jelenik meg [a mozgás miatt]. És amennyiben folyamatosan éberré igyekszünk válni annak tekintetében, hogy minden megjelenésnek a lényegisége, az esszenciája és a forrása, és amibe visszatér, - amiben megjelenik, amiben játszik, és amibe visszatér -, az a tér, ebben az esetben az intuíciónk rakétaként fejlődik. Ez az első lépés benne. Persze van jó pár egyéb módszer is, azonban ez egy megoldóképlet.

Azonban annak érdekében, hogy elkerüljünk egy nagyon nagy hibát, hogy nihilistákká váljunk, - mert akkor, hogyha minden üres, hogyha minden térszerű jelleggel bír, akkor minek csinálni bármit is. Ez egy nagyon nagy félreértelmezése a dolgoknak. Mivel az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy nemcsak, hogy tér természetűek a dolgok, hanem a tér folyamatosan játszik. A tér olyan, mint egy folyamatosan állapotos édesanya, akiben megjelennek a dolgok folyamatosan/ kibuborékolnak az elektronok, mármint a fotonok, amelyek elektronokká válnak és így materializálódnak, stb. Tehát ilyen módon az is az igazság része, hogy a térben megjelennek dolgok. Tehát amit tapasztalunk ebben a pillanatban, az is az igazságnak a része. Ami viszont a kulcs ebben az egészben, hogy ne csak azt a részét lássuk, hogy minden felolvad a térben, vagy minden tér jellegű, hanem azt is lássuk, hogy minden ugyanígy megjelenik benne. És ilyen módon az energiák áramlása milyen nagyszerű, milyen jó, hogy örömteliek lehetünk. Az örömteliség milyen jó érzéssel tölt el bennünket, milyen jó, hogyha az örömöt minden lény javára elérhetővé tesszük, pozitív pszichológiát alkalmazunk, vállalati szinten ezt segítjük, közösségi szinten segítjük, nemzeti szinten, globális szinten segítjük ezt.

Tehát kvázi az örömteliség, mint az energia szabad áramlása és az éberség intelligencia, amelynek a lényege az éberség[nek], a tér iránti éberségnek az összekapcsolása; a megjelenő világ és az esszenciálisan tér-jellegű illúziónak a megértése - hogy valójában ez csak egy ilyen játék megjelenik, eltűnik, eltűnik, eltűnik, eltűnik -. Ettől való egy lépésre [történő] hátralépése, az ébersége, amely kvázi az intuíciót legjobban kibontakoztatja.

Hiszen a térben, a világon, a bolygónkon, az univerzumban minden megjelenik. Tehát az univerzum a térben jelenik meg. Tehát [ha megjelenik] valamilyen megjelenés az a térben jelenik meg. Tehát amennyiben a térnek a mesterei vagyunk, akkor a térben való megjelenésnek is a mesterei vagyunk. Tehát tudjuk, hogy bárhol a térben mi jelenik meg, mi történik, ki mit gondol.

És erre vannak példák; vannak olyan emberek, akik ezt nagyon jól csinálják. Én nem, de vannak olyanok, akik igen.

 

- Hogyan látod az éberségnek a különböző fokozatait?

 

- Az éberséget érdemes fokozatosan megközelíteni, ahogy említed. Érdemes a hétköznapi szinten megszokott rendszerből kiindulva azt fokozatosan úgymond lebontani a tér irányába.

Az éberségre a megoldóképlet az, hogy milyen módon látjuk a világot, milyen módon fókuszálunk rá, hová helyezzük a fókuszunkat?

Ráfókuszálunk egy adott bizonyos dologra, - mint például most mondjuk egy táblázatot készítünk a számítógépünkön és nagyon arra fókuszálunk, hogy pontosak legyenek a számok vagy bármi ilyesmi -, ez a zárt fókusz, vagy úgymond nyitott fókuszt alkalmazunk az éberség során. A nyitott fókusz pedig pontosan az ellentettje, az a térnek a tapasztalata. Milyen érzést ad a tér tapasztalata? Milyen lenne, hogyha minden holografikus lenne itt körülöttünk? És milyen az, amikor minden felolvad a térben? Tehát amikor leülünk és nézzük az eget a nagyszerű mezőn tele virágokkal, és egyszerűen csak ’áááá’. És e kettőnek.. a két pólus között még jópár egyéb pólus tapasztalható, azonban a kettőnek az alkalmazása vezet minket a megoldás felé.

A hétköznapi világokban megfizetik azt, hogyha az ember fókuszálni tud nagyon egy bizonyos dologra, és azt nem fizetik meg, hogyha valaki éber tud lenni az egész térre, azonban az embernek ez az esszenciális lényege, hogy ezt saját magában kifejlesztje.

Viszont a nagyszerű hír ebben az, hogyha ezt az éber, nyitott fókuszt megvalósítja, sokkal könnyebben tud erőteljesen fókuszálni. Tehát a tér tapasztalatát kifejlesztve, maga a munka is hatékonyabbá válik, ez a zárójeles benefitje ennek még másodsorban.

Azonban ezt a képességet, hogy kint és bent, különböző szinteken alkalmazhatjuk. És ezt kifejtem - hogyha megengeded -, az éberség intelligenciájának a szintjeit tekintve. Használhatjuk ezt a [zárt] fókuszt vagy a nyitott fókuszt a fizikai és fiziológiai szinten. Például van egy olyan módszer, amellyel a testet nem feltétlenül a farma eszközeivel lehet gyógyítani, hanem a nyitott fókusszal. Open focus brain, így hívják ezt a könyvet, amelyből ezt meg lehet tanulni. Például az ember elképzel két pontot, mondjuk a fejfájás esetében a két halántékán és a kettő között a teret figyeli. És ezt egy klinikán alkalmazzák, 40 százalékkal gyorsabban segíti a gyógyulást. Például. Tehát a fizikai szinten ennek az alkalmazása megtörténik. Ez a fiziológiai szint, mondjuk így, a mi testünkkel kapcsolatos, de ugyanígy megfigyelhetjük a külső világot is, megfigyelhetjük, hogy milyen tendenciák jelennek meg, tehát mik történnek, és erre felfigyelhetünk úgymond, hogyha ráfókuszálunk egy dologra, vagy utánanézünk bizonyos információknak. Ez a fizikai fiziológiai szint.

Alatta van - és hogyha ezt mondjuk egy jéghegyként képzeljük el, és hullámozik a tenger -, a kilátszó rész, az a fizikai-fiziológiai rész. Nem annyira kilátszó rész, az a szociális interperszonális rész. Ez azért izgalmas, mert a társadalmi kapcsolatainkban az, hogy milyen módon nyilvánulunk meg, valamint az érzelmeinkben, hogy hogyan kezeljük az érzelmeinket, ez egy kulcstényező. Befelé irányuló éberséggel felismerjük, hogy milyen külső impulzusok, milyen érzelmeket, milyen gondolatokat, milyen tendenciákat idéznek fel bennünk, és ugyanígy megpróbáljuk a saját pozitív érzelmeinket kivetíteni, kihozni, materializálni a világban. De ez a szociális interperszonális energetikai szint mondhatjuk úgy.

Ez alatt van még egy szint, ami már úgymond nem látható, nem annyira megtapasztalható. Jung ezt úgy mondta, hogy nagyjából 98 százalékban a tudatalattink, mely meghatározza a hozzáállásunkat a világhoz. Ez minden olyan benyomást tartalmaz, amelyet ebben az életünkben, vagy akár az előző során tapasztaltunk, és ezek eltárolódnak úgy energetikai szinten, - úgymond a mezőnkben -, mint fizikai szinten az elméletünk tapasztalatai a neuronhálózatunkban, az agyunkban. Tehát kvázi a tudatalattink, az egyrészt egy rezgés, egy morfogenetikus mező, ahogy Rupert Sheldrake mondja, másrészt pedig egy materializálódott, megszokásszerű hálózat, amely az agyunkban van jelen. Azonban ez nem tudatos. Azért hívjuk tudatalattinak. Azonban ez határozza meg 98 százalékban a cselekvéseinket. Ezért fontos az, hogy az emberek a traumáikat kezeljék, mert ezen a szinten, a tudatalatti szintjén - amelyet folyamat éberségnek nevezünk, tehát tendencia és folyamat éberségnek -, [szóval] azért fontos, hogy ezt kitisztítsuk úgymond, - tehát a tudatalattinkban levő negatív magvakat kipucoljuk, mint egy gondos kertész - azért fontos, mert amennyiben pozitív magvak vannak, nagyszerű és virágzó növények vannak a kertecskénkben, akkor a hozzáállásunk alapvetően a világhoz örömtelibb. Azok az emberek, akik alapvetően pozitívabbak az életükben, jobban érzik magukat, mindenben igyekszenek megtalálni a pozitivitást nagy valószínűséggel ebben az életükben nagyon sokat foglalkoztak azzal, hogy hogyan tisztítsák ki a mentális traumáikat, és hogyan helyezzenek el pozitív tendenciákat ennek helyébe. Tehát erről lehet felismerni, hogy milyen a tudatállapota az embernek; az általános hétköznapi hozzáállásáról. És valójában eddig még mindig a jelenségvilággal foglalkoztunk. Fizikai, szociális és folyamat éberséggel. Azonban most jön az izgalmas rész. És ha megengeded, akkor még erre pillanatra kitérnék, mert itt jutunk el az intuíciónak az érdekességéhez.

A mentális mezők, Rupert Sheldrake által tanulmányozott morfogenetikus mezők is és minden energia és minden megjelenés és forma a térben jelenik meg. És itt jön az, ami lebontja az egész világunkat, kvázi a kvantumfizika és egyéb tudományok bizonyítása által is. Itt jön az, hogy valójában az élet, mint megjelenés, miről szól? Mi az élet lényege? Mert ugye az élet az egy megjelenés, az egy mozgás, ezt hívjuk mi életnek. Azonban a természetünk, a tudatunk természete több, mint a megjelenés, hanem a megjelenés mögött levő éberség, ami most lát a szemünkön át, az [is] a mi természetünk. És nem csak a mi természetünk, és ez az izgalmas benne, és itt jön egy nagyon nagy mentális lépés, hogy az ember azt érti meg, hogy rendben, hogy, azt látom a világban, hogy vannak fizikai dolgok, lebontom őket atomjaikra, elemi részecskékre, elektronra, fotonra visszatérnek a térben, rendben, ezt meg tudom érteni. De valójában akkor most tényleg az én testem is lebomlik ugyanígy a térben? Tehát az én testem is ugyanígy tér természetű? Hát igen.

És akkor még egy nagy lépésünk van. A többieknek a teste is ugyanígy tér természetű? Tehát ugyanígy az ő tudatuk, az ő lényegiségük is ugyanaz az éberség, ami az én tudatom ébersége? Tehát mindannyiunknak éber tér természetű tudatunk van? És ilyenkor azt mondjuk, hogy hoppá. És ebben azt érezzük, hogy jé, hiszen akkor össze vagyunk kapcsolva ezen a szinten, tehát ez a mindenkit összekapcsoló tér, ami a lényegünk és mindenkinek a lényege. És itt jön az, hogy az ember egyre nyitottabbá válik az intuícióra, mert hiszen hogyha mi terek vagyunk, akkor a te tered meg az én terem az ugyanaz, és a te teredben megjelenő információ az ugyanúgy az én teremben jelenik meg, mert a kettőnk tere ugyanaz.

Ennek az első lépcsője az intellektuális megértés. A második lépcsője, hogy az ember módszereket alkalmaz azért, hogy ezeket megszokja és beültesse a hétköznapi életszerű szituációiba.

- Hát azok alapján, amit elmondasz, ugye ez megint megerősíti azt, hogy az ember maga még óriási potenciállal rendelkezik, amit még nem használ ki, illetve most már van róla tudása, van róla információja, de még a gyakorlatban még úgy tűnik, hogy még ilyen gyerekcipőben jár, de elkezdődött valami, tehát rengeteg ember dolgozza már fel a traumáit. Nem is nagyon tehet mást, mert olyan erőhatások és energetikai hatások kezdenek el ebben a közös térben megjelenni, ahol muszáj ezeket kezelni, muszáj ezeken túllépni, muszáj ezeket oldani, és az a csodálatos abban, amit te mondasz, hogy igazából az örömteliség a kulcs ehhez. Tehát hogy még egy olyan dolgot kell hozzá igénybe venni, ami már alapvetően meg tudja változtatni az életszemléletet, az életkedvet, az életörömet. Tehát egyre jobban közeledünk afelé, az állapota felé, a természetes esszenciális állapot felé, amit ugye úgy nevezünk, hogy valóság, és egyelőre még el van takarva nagyon sok mindennel előttünk. Most az mindegy már, hogy miért történt, miért ez volt az út, miért ez volt a folyamat. Tehát igazából mindenképpen van jövő, mindenképpen van továbblépés ebből, hogyha valaki ezt választja. Én az a kérdésem, hogy ezt kell-e választani, Szilárd? Vagy mi az, ami természetszerűleg is magától automatikusan megtörténik most?

- Amit említesz, az örömteliségnek a jelentőségteljessége egy kulcskérdés. Alapvetően mondhatjuk azt, hogy két típusú ember létezik. [Egyik] aki az örömteliséget keresi, a másik pedig a kritikát keresi - vagy azt keresi, hogy mi az, ami neki nem tetszik -. Tehát a tudatunk terének tulajdonsága, hogy abban megjelennek dolgok, de egy azon pillanatban, amikor megjelenik egy virtuális részecske a kvantumtérben, egy pozitív és egy negatív irányú [virtuális] részecskéje is ugyanannak megjelenik, és az egyik az időben előre, a másik az időben hátra mozog. Tehát kvázi mindig is van ellenpólusa valaminek. És ez az ellenpólus a megjelenés és a tér-természet, -ebben az értelemben - ugye Hegelnek a hozzáállása az, hogy az állítás és ellenállítás és a kettő között a szintézis - mind a kettő igazságot tartalmaz. Tehát az örömteliség, tehát kvázi az energiaáramlásnak a keresése automatikusan hozza az éberség növelését, és az éberség növelése automatikusan hozza az örömteliséget. Ez olyan, mint egy balansz, egy mérleg, az egyik húzza a másikat, először egyszer az egyik magasabban, máskor a másik és így mennek tovább. Elkerülhetetlen, hogy például az örömteliséggel a tér megjelenjen. Példát mondok. Az egyik, amikor egy férfi és egy női példát, jó? Az egyik, amikor a férfiak nagyon szeretnek motorozni, és meghúzzák a gépet, és bedőlnek egy kanyarban, és már ott van az utolsó ponton, hogy igen, kisodródik vagy nem sodródik ki, és megjelenik egy ilyen ’áááá’, ilyen érdekes ’húú’ és térszerű tapasztalat ebből. Vagy amikor valaki bungee jumpingol, vagy egyszerűen leugrik vagy elmegy ejtőernyőzni. Vagy például szeretkezés közben, az utolsó pillanatban, amikor valami szétdurran, és eltűnik az a te és az én. ’És akkor most mi van?’ És ez a rácsodálkozás [során,] olyankor jelenik meg a tér a tudatban. És az valójában egy olyan jellege a tudatnak, amely az igazság terét tartalmazza, tehát valójában az a mi tudatunk, milyen nagyszerű lenne, hogyha így mehetnénk ki folyamatosan a világban, hogy ezt tapasztaljuk, ezt az egységet, férfi és női egységet, úgymond.

- Szilárd, ez az utolsó kérdésem, hogy ebben a folyamatban hogyan tudtok segíteni az embereknek, mi az a módszer, amivel kicsit nyitogatni tudjátok, és ezeket a korlátokat, amiben most élünk, le tudjátok döntögetni.

 

- Valójában a módszer az nem a mi oldalunkról jelenik meg, hanem a ti oldalatokról, mint például a VNTV, aki azt teszi, hogy terjeszti a szabadság eszméjét és az örömteliségnek a mivoltját. A lényeg ebben a tekintetben a megosztás. Mindannyian, önállóan és szervezeti formában is, amennyire tudjuk, ezeket megosztjuk. Az, hogy mit osztunk meg, annak persze van jelentőségteljessége, azonban a fórum, ami lényeg.

 

- Szilárd, ki fogjuk írni az elérhetőségedet, hogy ha valaki többet szeretne ezről a témáról megtudni, az tudjon keresni téged. És nagyon-nagyon szépen köszönöm, hogy elfogadtad a meghívást. Köszönöm, hogy megosztottad ezeket a nagyon fontos információkat az emberekkel, a közönségünkkel, és további sok sikert kívánok a munkátok továbbfejlesztéséhez és egyre szélesebb körben való terjesztéséhez.

 

- Nagyon szépen köszönöm Ágnes meghívást.

 

- Köszönöm.

 

- Nagyon szépen köszönjük önöknek is kedves nézőink a megtisztelő figyelmüket, önök VNTV-t láttak, korábbi adásainkat a www.vntv.hu valamint a Youtube megosztó portálján láthatják. Viszontlátásra!

 

A szakmai intuíció gyakorlati fejlesztése a tudatosság 3D-s természetén túlnyúló 4D-természetű tudatunk természetéhez való hozzászokással történik.
Ezt mentális gyakorlatokkal tanulhatjuk meg, mindemellett, hétköznapi életünk folyama során is gyakorolhatjuk. Az alábbi videóból mindez megtanulható. [Magyar felirat bekapcsolható a youtube lejátszó CC-gombjára kattintással]