Megszabadulás A 3D-s Mátrixból, 4D-s Látásmóddal - 3. Rész/7 [VIDEÓ és leirat]
Az érzelmi/ mentális jóllétet emelő gyakorlat (Objektív Méréssel Ellenőrizve!)
[ A 3DS Gyakorlat ]
Ha még nem láttad/ olvastad: 1. RÉSZ | 2. RÉSZ | Ez a 3. RÉSZ | 4. RÉSZ | 5. RÉSZ | 6. RÉSZ | 7. RÉSZ
A 4 Mentális Gyakorlat Velős Összefoglalója
Szakmai Intuíció A Döntéshozásban [CIKKSOROZAT, több mint 70,000-es olvasottsággal]
(magyar felirat bekapcsolható: fogaskerék gomb (Settings) / Subtitles/CC / Hungarian)
Kérdésed van? Foglalj egy kötelezettség nélküli Zoom 30-perces időpontot, céges formában, €108-ért, itt: https://bit.ly/C30m
A 3D Tér Megértése
Utazásunk a kvantumvilágba egy alapvető nézőpontváltással kezdődött, mely kihívást jelentett a valóságról alkotott mindennapi felfogásunk számára. Most arra kapunk meghívást, hogy megkérdőjelezzük a körülöttünk lévő világ szilárd jellegét, hogy betekintsünk az anyag illúziója mögé, és mélyen megértsük a tér fogalmát. Ez az első mentális gyakorlatunk lényege - a 3D tér megértése.
Attól a pillanattól kezdve, hogy csecsemőként kinyitjuk a szemünket, érzékszervi információk tömege áraszt el bennünket, melyek a világról alkotott képünket alakítják. Megtanulunk navigálni az objektumok, meghatározott formák és határok világában. Mégis, a modern tudomány, különösen a kvantumfizika, egy teljesen más valóságot tár fel. Ez azt sugallja, hogy a tartályszerű tér, amelyben a dolgok megjelennek, jelentősebb, mint maguk a megjelenések.
Miért?
Mert a jelenségek felbukkannak, egy ideig léteznek, majd visszaoldódnak a térbe.
E folyamat során az egyetlen tényező, mely állandó természettel bír, az maga a tér. Megszületünk, felnövünk, és hajszoljuk a HHD-t (Hatalom, Hírnév, és Dicsőséget), majd megöregszünk, megbetegszünk, és meghalunk. Mindez azonban csupán a tér játékaként bontakozik ki. A térből születünk, abban éljük életünket, és végül ugyanabba olvadunk vissza. Majd az egész folyamatot újrakezdjük, mert a 3D-s megjelenések fogságában vagyunk. Ha megértenénk a képek mögötti mozivászon természetét, nem lenne szükségünk a folytonos ismétlésre, —vagy kiválaszthatnánk, hogy milyen filmben szeretnénk részt venni.
A 3D tér gyakorlat arra ösztönöz bennünket, hogy a felszíni érzékelés szintjén túlra tekintsünk. Ahelyett, hogy csupán az óceán hullámait figyelnénk, elkezdjük megérteni és figyelembe venni annak mélységet, azt ami a felszín alatt rejlik. Arra invitál bennünket, hogy szemléljük a tárgyakon belüli és körüli teret, azt tartsuk észben, hogy felismerjük: ami szilárdnak látszik, lényegében többnyire üres tér.
Az ég térszerű, és azon túl is végtelen tér található. Az égen túl végtelen számú univerzum létezik, mind határtalan térrel tele. Hasonlóképpen, testünk atomjaiban és a Terra bolygó atomjaiban is több tér van, mint anyag. Amit anyagnak nevezünk —az atommag és az elektronok— végső soron energia-fonalakból állnak össze. És mint tudjuk, az energia térszerű természetű, hiszen térben jelenik meg és abba oldódik vissza. Így minden, ami fölöttünk, bennünk, körülöttünk és alattunk van, térszerű természetű. Ez egy térszerű áramlás, egy mindig változó, álomszerű hologram, egy illúzió. Az egyetlen, ami időközben stabil van jelen, az a tér.
Ez nem pusztán egy intellektuális gyakorlat; hanem egy mélyreható változás a mindennapi látásmódban és éberségünkben, amely átalakító hatással lehet életünkre. Ahogy egyre mélyebben megértjük ezt, meglazítjuk a megszokott érzékelésünk kényszerű szorítását. A világra általunk rávetített merev határok kezdenek feloldódni, és helyüket egy jeobban áramló és összekapcsoltabb valóság-felfogás veszi át. Ez a nézőpontváltás lehetővé teszi, hogy rugalmasabban közelítsünk a kihívásokhoz, és az élet bizonytalanságait még több kecsességgel és könnyedséggel kezeljük.
Minden Térszerű [ A 3DS gyakorlat ]
Ahhoz, hogy valóban megértsük a 3D tér fogalmát, be kell tekintenünk az anyag szívébe – az atomba. Az atomok, amelyek mindent —amit látunk és érintünk— alkotnak, gyakran apró naprendszerekként vannak ábrázolva, egy központi mag körül keringő elektronokkal. Bár ez a modell nyújt egy alapvető vizuális képet, nem tudja szemléltetni az atom szerkezetének megdöbbentő valóságát. Ahhoz, hogy teljesen megértsük a valóság természetét, képzeljük el, hogy egy atomot egy futballstadion méretére nagyítanak. Ebben a helyzetben az atommag, amely protonokat és neutronokat tartalmaz, nem lenne nagyobb, mint egy üveggolyó, melyet a pálya közepére helyeznünk. Az elektronok, ezek az apró kis részecskék, amelyek a mag körül keringenek, olyanok lennének, mint homokszemek, amelyek a stadion szélén keringenek. A köztes hatalmas tér —mely az atom belsejében lévő tér— nagyrészt üres lenne.
Ez a felismerés, —hogy amit szilárd tárgyként érzékelünk, többségében üres térből áll— az ókorban, például Szókratész számára, megdöbbentő lehetett volna, azonban a modern fizika fényében számunkra ma már nyilvánvaló tényként szolgál. Ez megkérdőjelezi a valóságról alkotott elképzeléseinket, arra ösztönözve bennünket, hogy magát a létezés természetét kérdőjelezzük meg.
Valóságosak a dolgok, vagy nem annyira, vagy mindkettő egyszerre?
Ez a kérdés nem csupán tudományos paradoxon; kaput nyit egy mélyebb önismerethez és az általunk tapasztalható univerzum megértéséhez. Ahogy elmélkedünk az atomok belsejében levő hatalmas téren, kezdjük felismerni, hogy se a saját testünk, se az anyagi világ körülöttünk, nem olyan szilárd vagy önmagában álló, mint amilyennek tűnik. Térszerűek, mégis megjelennek; és bár megjelennek, mégis térszerűek. A tér és a megjelenés ugyanannak a teljességnek egyszerűen különböző oldalai.
Továbbá az atommag két összetevője, a protonok és neutronok, kvarkokból állnak. Pontosabban, két "fel-kvark" és egy "le-kvark" alkot egy protont, míg két "le-kvark" és egy "fel-kvark" egy neutront. Egy "fel-kvark" átalakulhat "le-kvarkká", amikor egy energia impulzust nyel el, melyet bozonnak nevezünk. Ugyanakkor a kvarkokat tömeg-nélküli energialáncok-, úgynevezett gluonok tartják össze. Amit mi elemi részecskéknek hívunk, —az anyag építőelemeit— energia szálak és energia mezők tartják össze, és az energia-impulzusok hatására változhatnak. Ez azt jelenti, hogy az energia formálja az anyagot.
És ha ez még nem rengette meg a szilárd-, fizikailag létező valóságról alkotott hitünket, a következő pont biztosan meg fogja. A Húrelmélet (String Theory) felfedi, hogy még ezek az elemi részecskék is apró-, bizonyos frekvencián rezgő energialáncokból állnak, amelyek több dimenzióban rezegnek egyszerre. A rezgési frekvenciájuk határozza meg, hogy bozonnak, gluonnak, kvarknak, fotonnak vagy épp elektronnak tapasztaljuk őket. A mélyreható igazság az, hogy az energia nem csupán formálja az anyagot —hanem létrehozza, manifesztálja azt. Amit mi anyagnak hívunk, az pusztán besűrűsödött energia.
Gyakorlati szempontból, amikor dolgokat látunk, valójában nem úgy látjuk őket, ahogyan azok vannak. Nem érzékeljük ezek energetikai vagy magneto-elektromos lényegét, melyek végső forrásukat tekintve térszerűek. Ez azt jelenti, hogy amit "dolgoknak" érzékelünk, azok csupán összesűrűsödött energia-halmazok. A látó szemei, feje és teste ugyanabból az energiából állt össze, és a 'látás' maga akkor következik be, amikor a fotonok (fényrészecskék) ütköznek azzal az energiahalmazzal, amit mi tárgynak nevezünk. Ezek a fotonok visszaverődnek a szemünkhöz egy adott frekvenciával, és az az érzetet, amit az optikai idegeinkben lévő atomokkal való ütközésükkel váltanak ki, színekként értelmezzük.
Az alany, a tárgy, és az közöttük kialakuló cselekmény, —vagyis a látó, a látott dolog és a látás aktusa— mind ugyanazon illuzórikus természetűek, mint a fény és az energia, mely létrehozta őket.
Még a 'mi' vagy 'én' fogalma is csupán egy energiaáramlás, egy megszokott mentális minta, ami azt hiszi magáról, hogy valós, állandó és örökkévaló. Minden egy nagy vicc, amit kivetítünk, és azzal egyidejűleg el is hiszünk. Amikor felébredünk, hangosan nevetünk majd korábbi merev elképzeléseinken.
És a nyúl ürege még ennél is mélyebbre vezet.
Gondolataink és érzéseink rezgései nemcsak befolyásolják, hanem meg is határozzák ezen energiahúrok rezgéseit. Tudatunk, amely szintén energiahúrokból áll, létrehozza a világunkat— más tudatokkal kölcsönhatásba lépve, és egy közös tudatmezővé egyesülve.
Az egyéni energiahúrjaink együtt alakítják —vagy mondhatjuk úgy is, hogy tapasztalják— a közös valóságot.
Végső soron azonban ezek az energiahúrok a térből jelentek meg, változnak, majd vissztérnek a térbe.
Az egyetlen állandó eközben, maga a tér.
Ezért, az életben minden a fény és az energia illuzórikus játéka, úgy kívül, mint belül. Az energia és a fény összesűrűsödik, majd más, önmaguktól létrejött energia- és fénykonstrukciókkal lép kölcsönhatásba, és magneto-elektromos jellegével kapcsolódik és keveredik velük. Mint ahogy két fénysugár vagy energia között nincs valódi elválasztás —amikor találkoznak, eggyé olvadnak— úgy nincs valódi elválasztás köztünk, az energiatereink között, és az általunk tárgyakként érzékelt energiatömegek között sem. Ez a megjelenések világa. A fény és az energia illuzórikus játéka.
Megjegyezhetjük, hogy az elemi részecskék, köztük a fotonok, bozonok és gluonok, természetesen és spontán módon jelennek meg a vákuumban (az energiahúrokból). Ez azt jelenti, hogy a tér sose mentes a megjelenéstől; folyamatosan energiát, fényt és ezek sűrített formáit hozza létre, melyeket elemi részecskéknek nevezünk. Így végül azt mondhatjuk, hogy a fény, az energia és így az elemi részecskék is a térből sűrűsödnek össze, rövid ideig jelen vannak, mint múló tendenciák, melyeket szilárd anyagként tapasztalunk meg, majd visszaolvadnak a térbe. Az általunk tapasztalt világ a térből születik, a tér hatja át, és végül visszaolvad a térbe. Ezért, lényegében, az energiák és az élet egyéb konstrukciói, melyeket úgy tapasztalunk, mint fény, színek, gondolatok, érzelmek, anyag és egyéb érzékszervi benyomások végső soron térszerű természetűek. A lényeg, a forrás, a kontextus, a cél és minden végső jelentése a tér-természetben rejlik. Ahogy kedves barátunk, Nikola Tesla mondaná: lényegében fényből, energiából és rezgésből álló lények vagyunk, akiket a tér szövete köt össze. Amit anyagnak tartunk, az valójában összesűrűsödött energia, és az energia spontán módon jön létre-, játszik-, és oldódik fel újra a térben. Nemcsak hogy több tér van az atomokban, mint anyag, hanem még az atom térfogatának az a kis része is, amit anyagnak hívunk, energiából áll, ami maga is tér-jelleggel bír. Így hát, minden tér-természetű.
Ez a felismerés mélyen felszabadító lehet, megszabadítva minket az elkülönültség illúziójától, és elősegítve a minden dologgal való egység érzését. Engedjük meg, hogy Seal Josephson kifejtse a 3DS nevű mentális gyakorlatot, amely annak emlékezetéhez segít bennünket, hogy a háromdimenziós holografikus valóság térszerű természetű.
3DS, A Gyakorlatban
Az első dolog, az első gyakorlat, amit 3DS-nek hívunk, a háromdimenziós térrel dolgozik. Mit értünk ez alatt? Mindannyian tudjuk, mit jelent egy atom, ugye? Szóval mi mindannyian atomokból, molekulákból állunk, és ezek a molekulák alkotják a testünket stb., és a külvilágot, és mindent. Szóval, több tér van az elektron és az atommag között, mint anyag. És ez vonatkozik mindenre, ami megjelenik a világunkban. Szóval, az első gyakorlatban, a 3DS-ben, mi erre a térre fókuszálunk, mely az elektron és az atommag között található. És ez a tér nem áll meg az atom szélénél, mondjuk így. Átjár mindent, összekapcsol mindent. És ez a tér összekapcsol bennünket. Átjár minden és mindenhol. Szóval a 3DS gyakorlat közben erre fókuszálunk. Nem kell semmit különöset tennünk eközben; bármilyen módon ülhetünk. Csak gondoljunk a térre, amely mindent áthat ebben a 3D-s konceptuális világban, melyet tapasztalunk. Szóval gondoljunk erre egy pillanatra.
Tér..., mely mindent áthat...
Rendben? Ez az első gyakorlat. Végezhetjük ezt séta közben, beszélgetés közben, a mosdóba menet, ruhamosás közben, vagy bármilyen tevékenységünk közben. Egyszerűen emlékszünk a térre, észben tartjuk azt. Azt, hogy hogy mindent áthat a tér. Ez az első gyakorlat. Végezhetjük reggel, este, bárhol és bármikor. Bármennyi ideig. Akár egy másodpercig, akár 10 percig, vagy akár két órán át, ahogy akarjuk. Szóval, ez a 3DS, a tér észben tartása. Miért jó ez számunkra? Mert, egy ellazult látásmódot tesz lehetővé, melyben az anyagi világ, nem annyira kemény és merev, ahogyan azt elképzeltük. Bármi történik is odakint a világban, ez az "anyagi turbulencia", nem is annyira számít igazából. Nem olyan kemény, nem olyan merev a világ, inkább térszerű! Így hát fellazítja a valóság-érzékelésünket. És így a világ könnyebbé válik. Könnyebben kezelhető. Könnyebben mozgunk, könnyebbnek tekintjük, amit hallunk. Könnyebben emésztjük meg a szavakat, mondjuk így. Ha valaki kiabál velünk, "rendben, ez csak tér, rezgés a térben", és így tovább. Így hát ellazíthatjuk az elménket.
Objektív - bizonyító erejű - mérés
Most pedig egy mérés következik, melyet egy űrtechnológiai eszközzel végeztünk, és mely bizonyítja a 3DS gyakorlat hatékonyságát. Ez az eszköz, melyet e mérésben alkalmazunk. Omega Standard-nak hívják. Ez bármikor megvásárolható a Dynamic Technologies weboldaláról. A 3DS gyakorlat hatékonyságának objektív mérési bizonyítékaként megmértem valakit, aki akkor éppen a közelemben volt.
Ekkor épp édesanyámat látogattam meg, Zsigmond Arankát, így felkértem őt, hogy vegyen részt ebben a 3DS-kísérletben. Először csak ülnie kellett, anélkül, hogy bármit is tett volna. Nem kapott semmilyen instrukciót. Ő művész, így a galériája tele van műalkotásokkal. Egyszerűek csak körbetekintett, mindennapi gondolataival és érzéseivel. Amikor fest, a gondolatai összpontosítottak. Amikor nem fest, szívesen gondolkodik a világ nagy dolgairól. Élvezi és követi a politikát. Az első mérés során a hétköznapi-, megszokott tudatosságát mértük. A második mérés során azonban figyelnie kellett a térre, mely mindent áthat, mindenhol, mindent, amit belsőnek vagy külsőnek tartunk, a testünket vagy az Univerzumot. Átjárja az összes jelenséget, átjárja az összes érzékszervi objektumot, amit tapasztalunk. A mérést külön elvégeztük úgy csukott, mint nyitott szemmel. Az eredmények hasonlóak voltak. Amikor a figyelme a térre összpontosult, - a 3DS gyakorlat végzése közben - a mérési eredményei sokkal jobbak voltak.
Most nézzük át az eredményeket, az objektív mérés részleteit. Itt látható a két külön mérés. Először, amikor nem a térre fókuszált, 12:39-kor, és itt, amikor a térre fókuszált, 12:45-kor. A különbség hatalmas. Tekintsük meg gyorsan a részleteket. A Komplex Állapot Indexe 13-ról 48-ra nőtt. Ez körülbelül három-négyszeres növekedés. A Feszültség Indexe 500-ról 144-re csökkent, ami egy nagy csökkenés. A szorongása csökkent, a nyugodt látásmódja javult. Itt látható a magyarázat-ábra. Minél szélesebbek az oszlopok, annál nagyobb a vegetatív egyensúly, ami a szimpatikus és paraszimpatikus idegrendszer egyensúlyát jelenti. Itt látható a Szívritmus Vegetatív Indexe: hogyan követte le a szíve a változást? A szimpatikus idegrendszer dominanciája helyett, a szívritmus egyensúlyi állapotot kezdett felvenni, amely szabályozza az autonóm idegrendszert. Kiegyensúlyozottabbá vált. Itt láthatjuk a Neurohormonális Szabályozást: hogyan követte le a hormonális aktivitás a változást? Az első eredmény 15 volt, ami azt mutatta, hogy a neurohormonális szabályozás zavartnak volt tekinthető, míg az új mérés, igaz hogy még mutatott némi instabilitást a neurohormonális egyensúlyban, azonban a hormonális aktivitása majdnem háromszor stabilabbá vált. Nézzük meg az Energia Piramisát. Ez is jelentős növekedést mutat az energiatartalékokban és abban, hogy hogyan tudja egyensúlyba hozni ezeket az energiákat. A Pszichoemocionális Állapot Indexe 12-ről - magas stressz szintről - 52-re - kiegyensúlyozott állapotra - nőtt. Így, ha a térre fókuszálunk, egyensúlyba hozza az érzelmeinket. Jobban érezzük magunkat. Jól érezzük magunkat.
Érzelmileg majdnem ötször jobban érezhetjük magunkat.
Az Idegrendszer Ritmus Spektrum egyensúlyba hozta magát a főként stresszes szintről egy harmonikusabb szintre, mely során a vidámság szintje (sárgával jelölve) jelentősen megnövekedett. A Bioritmus Harmonizálódási Indexe 15-ről 37-re nőtt, egy zavart állapotból egy sokkal jobb állapotba változva. És a mérés szerint, bár 76 [éves] ebben a pillanatban, az első mérés úgy mutatta, mintha 80 éves lenne. Mikor azonban a térre összpontosított, a mérés azt mutatta, hogy 61 éves. Ez 15 évvel fiatalította, pusztán a térre való összpontosítás által.
A Komplex Állapot Index több mint háromszorosára nőtt, majdnem négyszeresére.
Tehát azt mondhatjuk, hogy a 3D-élményünk minden aspektusa jelenségekről javul, a 3DS mentális gyakorlatot végezve.
vége
Kérdésed van? Foglalj egy kötelezettség nélküli Zoom 30-perces időpontot, céges formában, €108-ért, itt: https://bit.ly/C30m
Ha még nem láttad/ olvastad: 1. RÉSZ | 2. RÉSZ | Ez a 3. RÉSZ | 4. RÉSZ | 5. RÉSZ | 6. RÉSZ | 7. RÉSZ
A 4 Mentális Gyakorlat Velős Összefoglalója
Szakmai Intuíció A Döntéshozásban [CIKKSOROZAT, több mint 70,000 megtekintéssel]
4. RÉSZ
Fodor-Josephson Szilárd, phd hc
seal [at] happines-consulting.com, happiness-consulting.com , húsz háromhatvanegy ötvenkettő-ötvennyolc