Megszabadulás A 3D-s Mátrixból, 4D-s Látásmóddal - 4. Rész/7 [VIDEÓ és leirat]
A hétköznapi tudatosság koncepcióit széttörő gyakorlat
[ A 3DO Gyakorlat ]
Ha még nem láttad/ olvastad: 1. RÉSZ | 2. RÉSZ | 3. RÉSZ | Ez a 4. RÉSZ | 5. RÉSZ | 6. RÉSZ | 7. RÉSZ
A 4 Mentális Gyakorlat Velős Összefoglalója
Szakmai Intuíció A Döntéshozásban [CIKKSOROZAT, több mint 70,000-es olvasottsággal]
(magyar felirat bekapcsolható: fogaskerék gomb (Settings) / Subtitles/CC / Hungarian)
Kérdésed van? Foglalj egy kötelezettség nélküli Zoom 30-perces időpontot, céges formában, €108-ért, itt: https://bit.ly/C30m
Az Ellentéteken Való Túllépés [ A 3DO Gyakorlat ]
Miután hozzászoktunk a 3DS gyakorlathoz, mely segít fenntartani a tér mindent átható szemléletét a 3D-ben, és képesek vagyunk ezt az éberséget az ébren töltött időnk nagy részében fenntartani, készen állunk a következő gyakorlatra, a 3DO-ra.
Felfedezésünk a tudat természetéről most mélyebbre visz, megismerve, hogyan működik hétköznapi tudatunk, és hogyan léphetünk túl rajta. Az ellentétek mentális feldolgozásának gyakorlata arra hív, hogy szembenézzünk hétköznapi megszokott gondolkodás-mintáink korlátaival. Megtanulhatjuk, hogy hogyan vágjunk át mentálisan a dualista gondolkodás-mintákon, és csodálkozhatunk rá arra a határtalan egység-természetre, amely a 3D tudatosság határain túl vár bennünket— a tudatunk 4D-természetére.
A kettősség világában élünk, melyben az én és te, pozitív és negatív, fény és sötétség, öröm és bánat, siker és kudarc, elkülönült, és leginkább egymással szemben álló erőkként jelennek meg számunkra. A 3D-s hétköznapi tudatosságunk, amelyet ez a dualista keretrendszer kondicionál, hajlamos kategóriákba sorolni és megcímkézni tapasztalatainkat, ami széttagoltságot és korlátozottságot teremt világfelfogásunkban. A logikai ellentétek mentális átvágása segít túllépni ezen a korlátozott nézőponton azáltal, hogy felismerjük, hogy mind a gondolatok megjelenése, függetlenül polarizáltságuktól, mind pedig azok térszerű forrása csupán különböző nézőpontjai ugyanazon teljességnek, amely a tudatunk természetében rejlik.
Ami végső soron számít, az az éberség, mely felismeri őket.
Akár fekete, akár fehér dolgokról van szó, vagy akár arról, hogy egy prizma felosztja a tiszta fényt annak többszínő komponenseire, a valóság nem csupán ezen színekről szól. Arról a tényről vagy potencialitásról szól, hogy az ezek megjelenhetnek a térben.
Az igazság minden megjelenésen túl-, fölött-, között és azokba elválaszthatatlanul foglalva rejlik, annak mindent átjáró, átható térszerű természetében.
Ez nem arról szól, hogy mi történik a világban, legyen az jó vagy rossz, hanem arról, hogy dolgok megjelenhetnek, mozoghatnak és egyáltalán megtörténhetnek a térben. Nézőpontunkat áthelyezzük a polaritások természetéről arra a nézőpontra, hogy a 3D tér és 3D megjelenés egy 4D tudatosság látásmódjából összefonódik.
Ez az nézőpont-változás megváltoztatja világélményünket, felszabadítva minket a hétköznapi gondolkodás merevségétől, terhétől. Miközben hozzászokunk a tér és megjelenés egységéhez a 3DS-ben, célunk a 3DO-ban egy lépéssel tovább lépni. A 3DS-ben megszoktuk az egység fogalmát, azonban a 3DO-ban még azt a 3D-s fogalmat is le akarjuk bontani, melyet az „egység” szóval írunk le. Szét kívánjuk bontani és megszüntetni azt 3D-s megszokást, hogy mindent definiáluk: "ez így van, az pedig úgy". Ezt úgy érjük el, hogy átvágunk a 3D-s fogalmakon, hogy belepillantást nyerjünk a ragyogó-, koncepciómentes 4D-s téridő természetébe. Ehhez az egymással látszólag ellentétes fogalmakat használjuk: a 3D tér és a 3D megjelenés fogalmait, hogy logikai tudatosságunk határait feszegetve addig terjesszük, míg a 3D-s tudatosság megdermed és összeomlik, lehetővé téve, hogy a mindig jelenlévő 4D-s éberség napsugarai maguktól kibontakozzanak, miután a felhők eloszlottak.
A 3DO-ban a fogalmakat használjuk fel a fogalmak áttöréséhez. Így, kitartó gyakorlással lassan megértjük, hogy a Mátrixból való szabadulás nem azt jelenti, hogy megpróbáljuk legyőzni, mert ez lehetetlen— a háború nem szünteti meg a háborút. És azt sem jelenti, hogy megpróbálunk elmenekülni. Hiszen bármit teszünk, ebben a 3D-s világban élünk, melynek természetes része az öröm és a szenvedés is.
Ha dolgozunk, pénzt keresünk, de elfáradunk; ha nem dolgozunk, pihenhetünk, de nem lesz pénzünk a számlákra. A szenvedés és az öröm kölcsönhatása be van kódolva a 3D-s világba, függetlenül attól, hogy mit teszünk.
Jó gondolatokkal, beszéddel és tettekkel csiszolhatjuk a tükröt, hogy fényesebb tükröződést hozzunk létre, élvezhetőbb képekkel. De végül, ahogy öregszünk és szembenézünk a betegségekkel, szembe kell néznünk az alapvető valósággal. Ezekben a pillanatokban jobb, ha stabil tudatunk van, mely független tud maradni a 3D áramlásától.
Így, az igazság sem az elkülönülésben és ellentétekben, sem az egységben nem rejlik. Az igazság túlmutat e 3D-s fogalmakon. Ezért a megoldás nem a 3D-s világ legyőzésében vagy elhagyásában rejlik. A megoldás a játék illuzórikus természetének megértésében rejlik és az azon való túllépésben. Abban, hogy mentálisan képesek legyünk szilárdan állni az élet folyójában, függetlenül attól, hogy mi történik. Ugyanakkor fenntartani egy 4D-s rálátást, hogy semmilyen 3D-s tényező ne zavarjon minket. Olyanná válni, mint a mozivászon, mely örömmel sugárzik a mozgó képek mögött, vagy mint az óceán mélysége, mely békés és nyugodt marad a viharos hullámok alatt.
Ez a mentális gyakorlat kognitív disszonanciát hoz létre, szándékosan egy kételyállapotot-, döntésképtelenséget hozva létre, ahol a megszokott gondolatok és fogalmak nem tudnak megkapaszkodni, így elveszítik az irányítást, mint mikor a Windows operációs rendszer lefagy, egy "kék képernyőt" mutatva. A gondolataink címkézési szokását, vagy választási képességét szándékosan eltávolítva e mentális gyakorlatban, megingatjuk a stabilnak vélt agyi/ mentális folyamatainkat. A döntéshozatal képességének, lehetőségének kisszéke, mely biztonságot vagy stabilitást kellene adjon gondolatainknak, folyamatosan ki van rúgva alóluk. Addig tüzeljük-, izgatjuk és állítjuk kihívás elé fogalmainknak, amíg a hétköznapi tudatosságunk meg nem fagy. Ebben a pillanatban lehetőségünk van rápillantani a 4D-s tudatunk határtalan és ragyogó természetére. Ahogy a nap fényei láthatóvá válnak, mikor a felhők elvonulnak, megláthatjuk a 3D-s hétköznapi gondolatmintáink mögötti valóságot. És a 4D-s tudat tapasztalata rendkívül inspiráló, tele önmagából született ragyogással, örömmel és végtelen mennyiségű "aha" pillanattal.
Arról van szó, hogy megértjük, hogy az ellentétek nem különálló tényezők, hanem ugyanannak az éremnek a két oldala, a valóság egyetlen, összeköttetésben álló kifejeződései, egy-egy oldala. A tapasztaló, aki észleli az érmét, a harmadik aspektus, amely teljessé teszi az
alany, tárgy és a cselekmény összekapcsolt természetét,
melyek mindegyike elválaszthatatlanul összefonódik a tér által. Hívjuk hát meg Seal Josephson-t, hogy magyarázza el e a gyakorlatot, melyet 3DO-nak hívunk, egy mentálhigiénés szakértő módján.
3DO A Gyakorlatban
A második gyakorlat, a 3DO. Ez nemcsak a térre összpontosít, hanem a hétköznapi tudatosságunkkal is dolgozik. Miért tesszük ezt? Mert azt szeretnénk elérni, hogy megfagyasszuk a hétköznapi gondolkodásmódunkat, melye mondjuk úgy, hogy átjár a Mátrix. A szokásaink, melyeket beültettek az agyunkba. Szóval, az agyi idegpályákat. A neuronok szinapszisait. Annak láncait, hogy hogyan gondolkodtunk, és a szokásokat, melyeket gondolatmintaként ültettünk el az agyunkban, szeretnénk újraindítani. Szóval, amit tennünk kell, az az, hogy újraindítjuk a számítógépet. És nem egyszerű valahol kapcsolót találni magunkon, melyet egyszerűen megnyomhatunk, hogy újraindítsuk az agyunkat, azonban ahogy ezt tesszük, az az, hogy létrehozunk egy "kék képernyőt". Tudod, mi az a Windows, igaz? A Windows "kék képernyője", amikor minden összeomlik és minden megfagy? Ez az amire törekszünk most.
Amit itt teszünk, az az, hogy
fogunk két ellentétes gondolatot, és próbálunk egyszerre gondolni rájuk, próbáljuk megemészteni őket, hogy ez a hétköznapi tudatunkat mondjuk úgy, hogy az ismeretlenbe tágítja, mindaddig a pontig ahol a szokásos tudatunk már nem tudja ezt kezelni, lefagy, és ekkor BAMMM!
Mint mikor a felhők kitisztulnak a nap elől. A nap átsüt! És abban a pillanatban megtapasztalhatjuk tudatunk térszerű természetét.
És miért jó ez számunkra?
Ez jó, mert ez segít abban, hogy a tér-megszokás -melyet elkezdtünk már építeni a 3DS gyakorlattal- azonnalibbá és spontánabbá váljon. Nem kell ezt követően ugyanannyit fókuszálnunk utána a térre, mint előzőleg, mert elkezd néha már magától is felbukkanni. Spontánabbá válik, hogy csak, "PHAAAA..." felismerjük, mi van a gondolatok-, és érzésláncok mögött, és így tovább. Mert -és ez egy kulcsfontosságú pont itt- meg kell különböztetnünk, hogy van egy hétköznapi tudatosságunk amely az agyunkhoz kapcsolódik, és amely az életünk során épült fel, mióta megszülettünk. Aztán kulturális benyomásokat kaptunk, és munkahelyi benyomásokat, oktatási benyomásokat, és maga a Matrix is beültett az agyunkba különböző szokásokat, és így tovább... Azonban a jó hír az, hogy ez nem minden! Van egy úgynevezett tudatunk is. A hétköznapi tudatosság csak olyan, mint a mozivászonra vetített képek, amely mozivászon azonban önmagában is ragyog. Szóval nem is annyira számít, hogy milyen típusú vagy milyen féle képek jelennek meg a mozi képernyőjén, mostantól igazából az már nem is annyira számítanak számunkra, mert ami igazán számít, és amit valójában keresünk, az az, hogy felismerjük a mozi képernyőjének fényességét. Saját tudatunk fényességét-, ragyogó-, térszerű-, tiszta fény-természetét, mely a hétköznapi tudatosságunk mögött van jelen. Ez ott volt, időtlen időktől fogva. Mindig ott volt.
Szóval a tudatunk időtlen, végtelen tér-természettel bír és tiszta fény jellegű.
Most térjünk vissza a 3DO-hoz. Ez az a mód, ahogyan végezzük. Magára a térre gondolunk, mert a világ-, a 3D-s világ alapja a tér, mert ez az, ami lehetővé teszi a dolgok megjelenését, és emellett ott vannak a megjelenések, a jelenségek. Szóval, a dolgok tiszta térben jelennek meg. Egy vákuumban folyamatosan, fotonok -fény részecskék- bukkannak fel. Szóval, maga a tér sose üres teljesen. Mindig is felbukkannak dolgok benne. Manifesztál dolgokat.
Például, emlékezhetünk a kvantumfizika kettős rés kísérletére. Ez nagyon egyszerű. Csak azt mutatja meg, hogy amikor egy professzor, aki a kísérletet végzi, ránéz arra, hogy mi történik ott, akkor a fény részecskék, melyeket lézerként sugároztak, nem fényhullámként viselkednek, hanem elkezdenek anyagként, mint elektronok viselkedni. Emlékeztek, beszéltünk róla az atom kapcsán, hogy van benne egy atommag, és van egy elektron. És az elektron az, amit energiának hívunk. És például a falban lévő vezetékekben elektronok mozognak, mondjuk így. És ezt hívjuk áramnak. Tehát áram, elektromosság, energia keletkezik a tudatosság éberség fókusza által. Szóval, amikor az agyunk egyes fény részecskékre összpontosít, akkor azok anyaggá válnak. Ez nagyszerű dolog, mert a tudatunk mérhetetlen számú univerzumot képes manifesztálni, a kvantumfizika szerint. Mert először a fény [egy foton] megjelenik a térből, aztán a tudatosság összesűríti, hogy anyaggá váljon, aztán különböző részecskékké és molekulákká válnak, majd összeállnak a világunkként.
Ez azt jelenti, hogy mi magunk hozzuk létre a saját világainkat, folyamatosan. Szó szerint.
Ezt mondja a kvantumfizika.
Nem arról van szó, hogy mi egy 3D világban élünk, amihez igazából nincs sok közünk, csak próbálunk úszni-, megélni benne, és így tovább. Ez nem így van. Mi magunk hozunk létre -tudatosságunkkal és fókuszálásunkkal- olyan világokat, amelyeket végül ugyanezzel a hétköznapi tudatosságunkkal tapasztalunk meg. Szóval próbáljuk egy pillanatra megszakítani ezt a hétköznapi tudatosságot, hogy képesek legyünk átlátni rajta, betekintést nyerni a szabadságba. Mert a tudat természetét látni, az teljes a szabadság állapota.
Szóval, amire gondolunk, az két dolog:
„A valóság tér vagy megjelenés?”
Persze tudjuk a választ, ha akarjuk, azonban e kérdésnek az a célja, hogy megtörje a gondolkodásunkat, ezért folyamatosan ezt ismételjük magunkban. És próbálunk átlátni a téren és a megjelenésen, és próbáljuk megfogni, mi a valóság. De közben tudjuk persze, hogy a tér maga a megjelenés is egyben, mert folyamatosan megjelenít dolgokat. És a dolgok, ugyanakkor, mindig is tér-természettel rendelkeztek; tele vannak térrel. Szóval a tér és a megjelenés csupán ugyanannak az érmének a különböző oldalai. És ami számít, hogy van egy tudatosságunk, amely meg tudja figyelni ezt az érmét. És ebben a kérdésben nem igazán számít a válasz. Az érme maga nem számít ebben a kérdésben, mert amire törekszünk, az az, hogy felismerjük, hogy van valami, ami tapasztalja ezt az érmét.
Szóval, nem arról van szó, hogy ténylegesen kiderítsük, definiáljuk, hogy „igen, a valóság a térről szól”. Vagy, hogy „a valóság a megjelenésről szól”; úgyértve, hogy anyagról és a dolgokról... Szóval nem a nihilizmusról vagy a materializmusról van szó. Arról van szó, hogy felismerjük a fókuszálás eszközével, hogy van valami, ami éber. És amikor a tudatosság két gondolat között megfagy, akkor hirtelen átvágunk. Ezek az átvágások, mondjuk, kicsiben kezdődnek, apránként jelennek meg, és végül egyre spontánabbá válnak, mélyebbek és hosszabbak lesznek, és így tovább.
Szóval próbáljuk meg. Belsőleg kérdezzük magunktól: „A valóság tér vagy megjelenés?”
És ellenőrizzük, hogy milyen az az éberség, mely ezt átéli?
Szóval csak ülünk kényelmesen, és tehetünk bármit, amit akarunk, dőljünk hátra, feküdjünk le, vagy időzhetünk bármilyen pozícióban, és csak gondoljunk arra: „A valóság tér vagy megjelenés?” Csak próbáld meg egy pillanatra! Próbáld most!
„Tér vagy megjelenés?” „Tér vagy megjelenés?” „Tér vagy megjelenés?”
Igen! Ez a gyakorlat. És gyakorolhatunk így néhány percig vagy akár hoszabb ideig is, ahogy szeretnénk.
A haszna az lesz, hogy spontánabbá válunk, és több tapasztalatot szerzünk a tudatunk természetéről.
vége
Kérdésed van? Foglalj egy kötelezettség nélküli Zoom 30-perces időpontot, céges formában, €108-ért, itt: https://bit.ly/C30m
Magyar nyerlvű előadás/ videóa témában:
Ha még nem láttad/ olvastad: 1. RÉSZ | 2. RÉSZ | 3. RÉSZ | Ez a 4. RÉSZ | 5. RÉSZ | 6. RÉSZ | 7. RÉSZ
A 4 Mentális Gyakorlat Velős Összefoglalója
Szakmai Intuíció A Döntéshozásban [CIKKSOROZAT, több mint 70,000 megtekintéssel]
5. RÉSZ
Fodor-Josephson Szilárd, phd hc
seal [at] happines-consulting.com, happiness-consulting.com , húsz háromhatvanegy ötvenkettő-ötvennyolc
A CANON-hoz vezetett a főiskolákból kilépve 2000-ben az első munkám, ahol az ügyvezető feladatainak úgy 40%-át vettem át – elmondása szerint –, azonban az igazi széles-pályás-, nagy volumenű kihívással – forgalom, büdzsé, nemzetközi felelősség tekintetében – következő munkahelyemen a SAMSUNG egyik vezetőjeként és board tagjaként találkoztam. Erről a kvázi militáris jellegű szervezetről azt szokták mondani a vezetői tanácsadók, hogy ha itt megállod a helyed, akkor mindenhol. Ez így is történt. Azonban... egy ilyen vállalatnál, mondhatjuk, hogy a fura érzelmek sora, a mohóság, kapzsiság, féltékenység, büszkeség, a harag és az agresszió eléggé zavarodott egyvelege tud megjelenni. Tele van furmányos vállalati politikával, hadakozással, erőszakos terv-teljesítési kényszerrel, és rendkívüli stresszel, feszültséggel. A B-komplex és a Sedatif PC ilyenkor nagyon fogy. Történt egyszer, 2008 nyarán egy szép napon, miután a magas ablakfalú tárgyalóban némi kommunikációs erő-ráfordításával pár ellenlábas gondolatot hamuvá kellett aprítanom, pihenésképp bementem a kis konyhába, hogy magamhoz vegyek az automatából egy jó ízes, krémes, illatos kapuccsínót. Emlékszem a forró barna kis műanyag pohárra a kezemben, mikor sétálni kezdtem vissza a kék filcszőnyegen a nyüzsgő nyitott idoratérben levő asztalomhoz. Ekkor, a felhős égből kipattanó villámcsapásként merült fel bennem egy életbeváltó kérdés. „Erről szól az élet? Ennyi? Azért hadakozunk itt mi, daráljuk és zúzzuk egymást, ahelyett hogy jó irányba segítenénk, hogy elérjünk olyan irreális target-számot melyet álomszerű ideaként festettek fel belülről a homlok-lebenyünkre? Tesszük ezt egyszerűen azért, hogy végül az anyavállalatnál-, valahol egy millió kilométerre tőlünk valakinek jó legyen? Eközben mi pedig mindannyian akik ebben a játszmában önként és dalolva részt veszünk tönkretesszük az egészségünket és egymás életét?” Ekkor jöttem rá, hogy a orromnál fogva vezettek. Elhitették velem, hogy azért kell éljek, hogy éjt nappallá téve dolgozzak, ahelyett, hogy azért dolgoztam volna, hogy éljek. Eldöntöttem, hogy mostantól az eddigieket egy teljesen ellenkező irányú vektorral egyenlítem ki. Éberen figyelek arra, hogy nem csak magam, hanem mások életét is örömtelibb tendenciákhoz segítsem. Onnantól kezdve nem voltam hajlandó még a nagyfőnök kérésére sem belemenni olyan vállalat-politika játszmákba melyek nem lettek volna win-win-ek mindenki számára. „Bocs, XY, ezt nem tehetem.” - mondtam. Nem telt bele pár hónap, és a következő munkámban az NBC UNIVERSAL magyarországi vezetőjeként jóval több terem nyílt a döntésekben, és emellett jóval több szabadidő is rendelkezésre állt. Ezt saját képzésemre fordítottam. Még egy egyetem, kvantkumanisztika; tiszteletbeli PhD; és elkezdtem felépíteni a HAPPINESS CONSULTING-ot. Összetrombitáltam hasonló nézetű társaimat az üzleti életből, akiknek egyrészt jelentős multi-pozíciókkal bírtak, valamint felhívtam sikeres magyar vállalkozó barátaimat is. Meghívtam őket a Babar étterembe. Leültünk a nagy hosszú barna asztalhoz, melynek végére egy jó nagy LCD TV-t tettem, és bemutattam nekik egy prezentációt: „Hogyan tegyük örömtelibbé a vállalati életet, az üzleti felelősségteljesség megőrzése mellett”. E csapat szűrődött, nemzetközivé vált, míg végül a magyar, német, svéd, dán MBA-ket és PhD-ket magába foglaló szakértői csapat létrehozta a piacon egyedülálló vezetői és vállalati kultúra fejlesztő képzését, a Felelősségteljes Örömteliség Tréninget. Magam is másfél évet Németországban töltöttem leginkább e munka koordinálása és további önfejleszés érdekében. Na, ekkor sújtott belém ismét a villám, egy következő fordulópont érkezett. Mivel előzetesen leszerződtem egy amerikai kiadóval arra, hogy kiadják a tudásbázisunkat egy könyv formájában, és már folytak a szerkesztői munkálatok, mindemellett megkértem egy bajor pszichiátriai klinikai központban dolgozó orvos-pszichiáter kedves ismerősömet – ki amúgy rengeteg kiégett ügyvezetőt rehabilitált –, hogy véleményezze a kéziratot. Véleménye csontig hatoló volt. A hölgy kifejezte nagyon kedvesen, hogy ez egy tényleg nagyszerű összeállítás és Michelin séf-ekhez méltó recept a vezetés és a vállalati élet pozitív irányú megreformálásához, azonban nem érzi még benne meg az az igazi kunszt ami még sehol sem található meg. Egy olyan kulcs-tényezőt, amire még soha senki sem figyelt fel, egy olyan egyedülálló ízt, mely mindent-, minden elképzelést és gondolatot meghalad. Félretettem hát a kéziratot, húztam egy vonalat és elkezdtem teljesen átírni, új fókuszba helyezni a könyv mondanivalóját. Az anyagból, kiemeltem a vezetői és vállalati fejlesztés rendszerszemléletének esszenciáját, lényegét és azt tettem a könyv zászlóshajó mondanivalójává. A szakértői intuíció az, mely bármely eddigi vagy új módszeren átvág; még a felelősségteljes örömteliség fejlesztésének csontig-hatoló módszerén is túlmutat, meghaladva azt. Ez, a vállalati környezetben trénelhető vezetői képességek Mount Everest-je, Csomolungmája. A sokak véleménye szerint frappáns „Tüzelj Csípőből – Szakértői Intuíció A Döntéshozásban” könyv cím megtalálását követően először cikkek formájában publikálom a könyvet, mely folyamatos visszajelzéseket és csiszolást tesz lehetővé. Ezt követően küldetem csak majd nyomdába. Egy ilyen világmegváltásra alkalmas téma terjedéséhez két dologra van szükség. A legfontosabb a hallgatók/ olvasók érdeklődése és a tartalmak megosztása, másodsorban ezt támogatja egy nemzetközi hírháló ügynökség saját munkájával. Amint a könyv üzenete eljut több millió emberhez, az áttételesen akár többszáz millió ember életére is pozitívan kihathat. A milliárd dolláros élet-megváltó üzenet, a könyv lényege pedig a következő: „A világunkban, kívül és belül minden tér-jelleggel bír. Éberen tartsuk tudatunkban folyamatosan a tér szemléletét és az természetszerűleg mindent könnyebbé, félelemnélkülibbé, örömtelibbé és intuitívabbá varázsol.” Próbáljuk ki, teszteljük mi magunk, alkalmazzuk, majd terjesszük együtt a jó hírt! Amennyiben megosztod e bejegyzést, vendégem vagy egy teára. 06203615258 Jelezz bátran, csak ritkán harapok! Fodor-Josephson Szilárd, Happiness Consulting
