Vértezzük fel magunkat a munkahelyi áskálódás ellen

Egy munkahelyi közösségen belül viszonylag gyakori jelenség, hogy az egyik kolléga valamilyen okból nem szívleli munkatársát. Vannak, akik intelligensen tudják kezelni a helyzetet, unszimpátiájuknak nem adnak hangot, egyszerűen csak nem keresik a másik társaságát. Vannak viszont olyanok is, akik apró szurkálódásokkal, piszkálódásokkal, esetleg viccesnek álcázott sértegetésekkel próbálják megnehezíteni a nem kedvelt munkatárs mindennapjait. Amennyiben ez a szituáció áll elő, nem érdemes kétségbe esni, hiszen gyakran elég egyetlen jól irányzott válaszreakció, és azonnal megoldódik a probléma. Kovács Ildikót, a WIFI kommunikációs trénerét, és Árpádi Lászlót, az Emtrek vezetői tanácsadóját kérdeztük.

Dicséretnek álcázott kritika

A kritizálás egyik leggyakrabban alkalmazott formája, amikor valaki dicsérete mellé csempészi be sértő megjegyzését. Például azt mondja: nagyon tetszett neki a munkánk, ezt nem várta volna tőlünk. Az ilyen jellegű szúrásokat kivédeni nem lehet, mégis könnyen ki lehet jönni nyertesen a szituációból. Hogyan? A leghatásosabb, ha a megjegyzést nem hagyjuk annyiban, hanem rákérdezünk: miért mondja ezt, eddig mi volt a probléma a munkánkkal? Erre általában már nem tudnak mit mondani. Ha mégis elkezdik sorolni az eddigi hibáinkat, udvariasan köszönjük meg a tájékoztatást, és közöljük: ezt ezentúl mindig szem előtt tartjuk majd. Mellesleg megjegyezhetjük, hogy ha előbb szólt volna, akkor már korábban kiköszörültük volna a csorbát.

Egy példa a kezelésre:

- Igazán jól sikerült ez a munkád, meg is lepődtem
- Miért? Az eddigiekkel pontosan mi volt a probléma?

Rosszindulatú pletyka

A bennünket nem szívlelő kolléga a legtöbb fejtörést azzal okozhatja, ha hamis információt kezd el terjeszteni rólunk - tényként tálalva azt. Az emberek többsége szeret pletykálkodni, és amint lehetősége nyílik rá, továbbadja a kellemetlen információt. Hogyan kell kezelni a helyzetet? Ha eljut hozzánk a pletyka, azonnal tisztázni kell magunkat. Fontos, hogy a tisztázás ne mentegetőzésnek tűnjön. Ezt úgy érhetjük el, ha a felháborodás legkisebb jele nélkül, röviden és határozottan cáfoljuk meg a hallottakat. Érdemes egyébként rákérdezni arra, hogy honnan hallotta az illető a pletykát, hátha kiderül: ki kezdte el terjeszteni. Ha sikerül kiderítenünk, ki volt a pletyka elindítója, tanácsos egy négyszemközti beszélgetés keretében megkérni arra, a jövőben ne folyamodjon ilyen eszközökhöz lejáratásunk érdekében.

Egy példa a kezelésre:

- Úgy hallottam, már nem is tudom, kitől, hogy alkoholproblémáid vannak. Kerestél már fel szakembert?
- Én nem tudok róla, hogy alkoholproblémáim lennének. Kitől hallottad ezt?

Sértő megjegyzések

A pletykaterjesztésnél egy fokkal jobb, ha a munkatárs nem hátulról támad, hanem szemtől szembe sért meg. Kritizálja öltözékünket, hajunkat, vagy bármit, amit ő nem tart rajtunk megfelelőnek. Ebben az esetben a legjobb megoldás, ha ugyanabban a stílusban visszaszúrunk. Ha csendben maradunk és lenyeljük a sértést, akkor azzal csak olajat öntünk a tűzre: látja, hogy eltűrjük, és továbbra is piszkálódni fog. A visszaszólással viszont megfékezhetjük a sértegetéseket.

Egy példa a kezelésre:

- Jó a nyakkendőd, melyik turkálóban vetted?
- Mondd meg Te. Te úgyis sokkal jobban ismered ezeket az üzleteket, mint bárki más itt a teremben.

Persze nem mindenki tud frappáns választ adni egy ilyen helyzetben. Az is megoldás, ha elkezdjük beszéltetni a partnert. Megkérdezhetjük, miért van ezen a véleményen, mi a gondja a ruházatunkkal, hajviseletünkkel. Sokan nem tudnak meggyőzően érvelni véleményük mellett, ők megfoghatók ezzel a stratégiával. Amennyiben gyenge lábakon áll az érvelés, közöljük, hogy nem értünk egyet a véleményével, és indokoljuk meg világosan, érthetően, hogy miért. Ne vádaskodjunk, ne legyünk indulatosak, az nem old meg semmit.

Viccelődés a kollégák előtt

A megalázás egy másik formája, amikor a kolléga kiáll a többiek elé, és rólunk kezd el viccelődni nyilvánosan. Például kellemetlen történeteket mesél rólunk, gyengeségeinken élcelődik. Ilyenkor szintén érdemes felvenni a kesztyűt. Nyugodtan, a feszültség jelét nem mutatva át kell venni tőle a szót, és egy hasonlóan "vicces" monológgal kell kontrázni az általa elmondottakra. A hallgatás azonban ekkor sem kifizetődő, hiszen ezt a gyengeség jeleként értelmezi a munkatárs, és emiatt újra és újra megpróbál majd kellemetlen helyzetbe hozni.

A mondandó félbeszakítása

A meetingeken, bemutatókon igen könnyen felbosszanthat a piszkálódó kolléga mondandónk félbeszakításával, folyamatos közbekérdezésekkel. A dühös reakció ebben az esetben sem megoldás. Inkább első lépésként meg kell köszönni a kérdéseit és azt, hogy érdeklődést mutat a téma iránt. Majd tanácsos udvariasan megkérni arra, hogy a kérdéseket ne most, hanem inkább a bemutató végén tegye fel. Hogy miért? Mert szinte biztos, hogy a kérdések nagy részére választ fog kapni a bemutató végeztével.

Egy példa a kezelésre:

- Igen, és mennyibe fog kerülni a projekt? Miért épp őket kérted fel? Nem tudtál olcsóbb munkaerőt találni? Biztos, hogy minden lehetőséget megvizsgáltál a döntés előtt?
- Köszönöm kérdéseidet, igen hasznosnak tartom őket, és örülök, hogy érdeklődsz a téma iránt. Azt javaslom, térjünk vissza erre a bemutató végén. Ha időközben felmerülnek benned további kérdések, akkor kérlek, azokat se feledd. Írd fel, és megbeszéljük azokat is a legvégén.

Okoskodás, főnöki attitűd

A munkahelyek zömében találni olyan munkatársat, akik azt hiszik: főnökösködhetnek felettünk csak azért, mert régebb óta dolgoznak a cégnél, vagy mert idősebbek nálunk. Ők előszeretettel jegyzik meg azt, ha elkésünk, ránk szólnak, ha magánlevelezést folytatunk, vagy ha fél óra helyett 40 percet ebédelünk. Nekik érdemes azt mondani, ha bármilyen problémájuk van a munkastílusunkkal, akkor inkább a főnökkel beszéljék meg.

Oroszi Babett