Szerző: Filius Ágnes Megjelent: 3 éve

"A fizikainál nehezebb a mentális akadálymenetesítés" - A fogyatékosintegráció lépcsőfokai

Már az integrációról szóló döntés megszületéséig is hosszú utat járnak be a vállalkozások, és az ezt követő előkészítő fázis sem rövidebb ennél. A „nulladik" szint meglépéséhez ad játékos segítséget a Rehabjob „Sorsfordító Park"-ja, amellyel megtapasztalhatják az épek, milyen az, amikor valaki kerekes székkel közlekedik, illetve látássérülten old meg feladatokat.

A Rehabjob szakmai vezetője, Markos Ádám és a GE Hungary (GE) víz üzletágának HR vezetője, Zemlényi Tamás számolt be a HR Portálnak a sokszínűvé váló munkahelyekkel kapcsolatos tapasztalataikról.

Már három éve fizetni kell a sokak által "büntetőadónak" aposztrofált, emelt összegű rehabilitációs hozzájárulást (erről lásd keretes írásunkat), mégsem történt igazi áttörés a fogyatékkal élők foglalkoztatása terén. Nem is sejtenénk, hogy milyen könnyen leküzdhetők az akadályok, melyek tornyosulni látszanak azok elé, akik mégis szeretnék a munkavállalói palettát színesíteni, ha szakértői segítséget vesznek igénybe.

Akik a jó példát követve alkalmaznak fogyatékkal élőket

Mindig nagyon innovatív üzletága volt a -GE Hungary-nek (GE) a víz divízió, de az új piaci kihívásokra válaszként folyamatosan új üzleti megoldások kerülnek a középpontba, amelyek a költséghatékonyabb működést támogatják. A GE 2006-ban történő akvizícióját követően a víz üzletág oroszlányi gyárából mára a világ egyik legjelentősebb termelési és fejlesztési központja lett. Az akvizíció következő állomása a GE alapvető kultúrájának és értékeinek megteremtése, mely egy újabb fázisába ért a cégnél. "A GE alapvető értékeire támaszkodva cégünk az esélyegyenlőséget kívánja biztosítani, melynek eredménye a "diverse" munkaerő" - kezdte Zemlényi Tamás, a GE Hungary víz üzletágának HR vezetője a beszámolóját arról, milyen folyamaton megy keresztül a divízió a fogyatékkal élők integrációja kapcsán.

A közel 1200 főt dolgoztató víz üzletág, amely Budapest mellett Tatabányán és Oroszlányban is munkát biztosít, komoly szervezetfejlesztésen, és kultúraváltáson ment keresztül. Ennek eredményeképp "körülbelül két évvel ezelőtt jutott el oda a divízió, hogy már "tisztán" GE-s értékekről beszélhetünk a vállalati működés kapcsán" - állítja a HR vezető. Ennek részeként új társadalmi felelősségvállalási programot is kialakítottak, amelynek a fókuszában a fogyatékkal élők integrációja is áll.

Zemlényi Tamás ezen kívül maga is megtapasztalta, hogy más vállalatoknál milyen jól sikerült végrehajtani ezt az integrációs folyamatot, és akkor jött az ötlete annak, hogy a Rehabjob segítségével ők is végigjárják ezt az utat.

A nehezebben leküzdhető akadály a fejekben van

Az elindulás nagyon nehéz volt, mivel szinte semmilyen információjuk nem volt arról, hogy kik is a fogyatékkal élők, és hogyan lehetne számukra hasznos, értékteremtő feladatokat adni.

"Programindítóként tartottak nekünk egy workshop -ot, amelyen megismerhettük, hogy milyen gazdag a diverzitás palettája" - mondta Zemlényi Tamás. Ezután elkezdték átfésülni a meglévő munkaköröket abból a szempontból, hogy melyek azok, amelyeket betölthetnének fogyatékos emberek.

Ezt követően elindultak a "tisztázó beszélgetések" a szervezeten belül. A legnagyobb tanulsága ezeknek a megbeszéléseknek - Zemlényi Tamás szerint - az volt, hogy a fizikainál sokkal nehezebb a mentális akadálymenetesítés. Ő most úgy látja, hogy elsősorban nem a megváltozott munkaképességű személyeket kell felkészíteni lelkileg az épek közti munkavégzésre, hanem a már meglévő, GE-s dolgozók körét kell felkészíteni arra, hogy például nem "előjogokkal bíró" emberek jönnek, hanem ugyanolyan munkavállalók, mint ők maguk, csak mások a képességeik.

A terv egyébként az, hogy a harmadik negyedév végére beazonosítják a betöltendő munkaköröket, és - amennyiben lehetséges - megváltozott munkaképességű munkavállalót vennének fel. Már 2014-ben két-három munkavállaló beállítását szeretnék elvégezni, de ez persze csak a kezdet. Az oroszlányi gyárba fizikai munkára, Budapestre és Tatabányára asszisztensi pozíciókra fognak toborozni fogyatékkal élőket.

Véleményfordító Park?

A GE víz üzletágának hazai divíziója az integrációja egyik első lépcsőfokaként szervezett a munkavállalóinak egy családi napot, amelynek témája a Rehabjob által kialakított "Sorfordító Park" fantázianevű programmal készültek.

Ez egy szórakoztató, könnyed, egyszeri, nem túl nagy elkötelezettséget és háttértudást igénylő akció - kezdte mondanivalóját erről a lehetőségről Markos Ádám, a Rehabjob szakmai vezetője. Éppen arra jó ez a játékos ismeretterjesztő módszer, hogy ezen keresztül belekóstolhassanak az integrációs témába azok a cégek, ahol fizikailag még nincsenek jelen a fogyatékkal élők, de a foglalkoztatásukról a döntés már megszületett, vagy akkor is kiváló program, ha még nem döntöttek, de egy óvatos lépést tennének, az elköteleződés kényszere nélkül. Az integrációs munka keretében, játékos formában hozzák a munkavállalóik számára közel az ügyet. A szakmai vezető szerint különösen hatékony ebben a játékban, hogy kevés cselekvéssel az érzékenységet drasztikusan meg lehet növelni.

A "Sorsfordító Park" igazából nem újdonság. A MEREK-kel (Mozgássérült Emberek Rehabilitációs Központja) és a Láthatatlan Kiállítással alakítottak ki együttműködést, amelynek kapcsán egyrészt kerekes székes akadálypályán lehet kipróbálni a gurulást, másrészt bekötött szemmel, bot segítségével járhatnak végig útvonalakat a bátor jelentkezők. Egy másik játék kapcsán az íz-érzék, a szaglás és a tapintás segítségével kell beazonosítaniuk tárgyakat, illetve csak forma alapján raknak össze puzzle-t azok, akik eddig szinte csak a látásra támaszkodtak a tájékozódásuk során. Ezen kívül is sok egyéb játék is van, amelyek még variálhatóak is, Markos Ádám elmondása szerint.).

A játékok mellett végig jelen vannak egyaránt segítők és érintettek is, akiktől ma még tabunak számító dolgokat is meg lehet kérdezni. Ezáltal ami addig idegen volt, azt megismerhetik az emberek, és talán már félni sem fognak tőle többet.

A két szolgáltatót A Rehabjob a tevékenységük minősége alapján választotta ki, illetve azért döntöttek a két fogyatékossági csoport ilyen módon történő bemutatása mellett, mert a többi fogyatékkal élő csoport egyediségét mutató jellemzőket - például a nagyothallást, illetve az értelmi fogyatékkal zajló hétköznapokat - nehéz modellezni.
Az eddigi tapasztalataik nagyon pozitívak. Markos Ádám azt látta, hogyha a munkahelyi vezető kipróbálta a Sorsfordító Park egy-egy játékát, akkor a beosztottak is szívesen csatlakoztak hozzá. Ugyanezt tapasztalta a kisebb, baráti társaságoknál is, ahol motiválóan hatottaknak egymásra az emberek, korra, nemre való tekintet nélkül. " Ha kipróbálhatják a munkavállalók azt, hogy például egy kerekesszék nemcsak orvosi segédeszköz lehet, hanem az egy versenyzésre is alkalmas jármű, vagy egy kipróbálható közlekedési eszköz is, akkor elmúlik az ismeretlentől való félelem" - összegezte a Sorsfordító Parkkal kapcsolatos véleményét a szakember.

A mai középkorosztály tagjai közül sokan a munkahelyen látnak először fogyatékkal élőt!

Amennyire jó a munkavállalói résztvevők körében szerzett tapasztalata Markos Ádámnak a Sorsfordító Parkkal kapcsolatban, olyannyira keserű csalódást okoztak az egyetemi, főiskolai érzékenyítő rendezvények. "Nem jobb a fogyatékkal élők eszközeinek a kipróbálási aránya ezeknél a korosztályoknál, mint az időseknél, ami - tekintettel arra, hogy ez egy nagyon nyitott korosztály - nem jelent jót. Míg a dolgozók számára ez a rendezvény színfoltot jelent a hétköznapokban, addig azt láttuk, hogy a diákok inkább csak tudomásul veszik a jelenséget, és örülnek, hogy ők nincsenek ebben a helyzetben" - állítja a szakember.

Ez a jelenség idehaza nem jelent újdonságot. Ha a gyökerekig fel akarjuk tárni az okokat, nagyon messzire kell menni. Markos Ádám úgy látja, hogy az ellenérzés a fogyatékosokkal szemben az ismeretlenségből, a fogyatékkal élők társadalmi láthatatlanságából táplálkozik.

A rendszerváltás előtt nagyméretű intézetekbe, szegregált iskolákba zárták a fogyatékokkal élőket, ahol a többség számára ismeretlen módon, észrevétlenül éltek. Felnőttként pedig inkább rokkantnyugdíjat fizettek nekik, csak ne kelljen a társadalomba integrálni őket. A társadalom nem értékelte őket, ezért bennük sem alakult ki az az önbizalom, amelynek segítségével az akadályok leküzdhetőek lehetnének.

A rendszerváltás óta alig történt ezen a területen valamilyen pozitív elmozdulás. A felsőoktatásban való részvétel, ami a társadalmi felzárkózást jelentené, nehéz még egy fogyatékkal élő ember számára is elérhetővé tenni. A szegregált iskolákban általában nem olyan magas színvonalú az oktatás, hogy onnan felzárkóztató képzés nélkül megoldható lenne a felvételi, illetve a tanulmányok folytatása egy egyetemen.

Az egészség hiánya eleve sok pénzbe kerül, és - mivel ezen kívül egyébként is - nehéz munkát találniuk, ezért kevés forrás áll a fogyatékkal élők rendelkezésére ahhoz, hogy külön tanárt, vagy a tömegközlekedésnél kényelmesebb közlekedési eszközt igénybe vegyenek, vagy akár kollégiumba költözzenek. Mindezek mellett az a legfőbb nehézség, hogy az egész magyar felsőoktatás rendszere ma még nem fogyatékos-barát. Sem az intézmények, sem pedig maguk a felsőoktatásban dolgozó oktatók nincsenek felkészítve/felkészülve az integrációra.

Az előzmények miatt a mai 30-50 évesek a színesedő munkahelyükön találkoznak először fogyatékkal élőkkel. Ez lelkileg nem egyszerű helyzet. "Ma még nem várható el attól az egyéntől a teljes elfogadás, akinek semmilyen tapasztalata nincs a fogyatékkal élőkkel kapcsolatban. Előbb a fejben lévő "kapcsolót" kell átállítani. A munkaadókat, és a kollégákat is arra kell rávezetni, hogy menni fog a közös munka, és ha a motiváltság megvan, akkor már azt látni, hogy a feltételeket közösen ki is alakítják. Ezt követheti egy érzékenyítő program, és csak utána kellene megérkeznie a maga valójában az új, különleges helyzetű kollégáknak. Egy kis elkötelezettséggel és szakértői segítséggel a nagy akadályok pont akkorák, mint bármely más megoldandó szervezeti feladat, csak sokan félnek a témától és ezért nagyítják fel" - zárta Markos Ádám a tanácsait arról, hogy is folyna optimális esetben a megváltozott munkaképességű személyeknek a nyílt munkaerő-piaci integrációja.
Rehabilitációs hozzájárulás
A munkaadó a megváltozott munkaképességű személyek foglalkozási rehabilitációjának elősegítése érdekében rehabilitációs hozzájárulás fizetésére köteles, ha az általa foglalkoztatottak átlagos statisztikai állományi létszáma a 25 főt meghaladja, és az általa foglalkoztatott megváltozott munkaképességű személyek átlagos statisztikai állományi létszáma nem éri el a létszám öt százalékát, vagyis a kötelező foglalkoztatási szintet. (Lásd a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény (a továbbiakban: Mmtv.). 23-24. §.) Forrás: afsz.hu
Follow hrportal_hu on Twitter
További cikkek
Az EU-ban átlagosan 35,6 évet kell dolgozni

Az Eurostat felméréséből kiderül az Európai Unió tagállamaiban a 15 éves munkaképes lakosság várhatóan munkában töltött éveinek száma... Teljes cikk

Megszületett az ítélet a buszsofőr ügyében

Két év felfüggesztett fogházbüntetésre ítélte a Nyíregyházi Járásbíróság kedden, nem jogerősen azt a buszsofőrt, aki halálos közúti... Teljes cikk

Nyári Dolce Vita, ez is employer branding?

Véget ért a nyár és szabadságolási időszak. Tanácsadóként szeretnénk beszámolni néhány érdekes megfigyelésünkről. A nyári hónapok alatt... Teljes cikk

Tiltakoztak a francia fuvarozók a munkajogi reform ellen

Forgalomlassító megmozdulásokat tartottak hétfőn országszerte a francia fuvarozók a munkajogi reform elleni tiltakozásul két mérsékeltnek tekintett... Teljes cikk

200 új munkahely Pécsen

Kétszázzal emeli munkatársainak létszámát 2018 végéig a dohányipari gépgyártással foglalkozó pécsi Hauni Hungária Gépgyártó Kft. - írja az MTI. Teljes cikk

Kapcsolódó tartalmaink 1 2 3 Bezár