A HR-es legyen analitikus, dizájner és programozó egy személyben

Mit gondol, hogyan fogja az automatizáció és a robotika megváltoztatni a munkaerőpiacot és a munkahelyeket?

A munkára nézve ebben a két dologban akkora változtatási potenciál van, mint az ipari forradalomnak és az asztali számítógépek elterjedésének együttvéve. Algoritmusok fogják átvenni az alacsony képzettséget igénylő, kevés döntési helyzettel járó munkafolyamatokat. De a biztosítás, a logisztika és a jog területén - ahogy ma ismerjük, és amit ma emberek végeznek -, is megvalósítható az automatizáció, és ez a váltás meg is fog történni.

Mit gondol, hogyan fog változni a HR szerepe a “negyedik ipari forradalom” folyamán, a kreatív gazdaságban?

A HR el fog tolódni a kompetencia alapú kiválasztás felől, a kreativitás és alkalmazkodóképesség felmérése, valamint az ezek alapján történő elhelyezés felé. Új utakat kell találni annak érdekében, hogy jelöltek készségei, képességei, az energiájuk és az érdeklődésük jobban illeszkedjenek a feladathoz, amit el szeretnénk, hogy végezzenek. A HR-es egyszerre kell, hogy analitikus, dizájner és programozó legyen. A HR-nek komoly átalakuláson kell átmennie, hogy releváns és hasznos tudjon maradni. Ehhez egy viselkedés-közgazdász, egy antropológus, egy technikus, egy adatelemző, egy kreatív szakember, sőt egy káoszelmélettel foglalkozó tudós gondolkodásmódját kell összehangolnia egyszemélyben.

Korábban azt írta, hogy a digitalizáció lebontja a hierarchiát, a menedzsmentet és demokratizálja a tanulást. Utóbbiban sok tudós, közgazdász is reménykedett, de nem igazán valósult meg. Ön szerint van esély rá, hogy ez meg fog történni a közeljövőben?

Bizonyos helyeken már megvalósulóban van, ezt látjuk a fogyasztás és a tudomány terén, így óhatatlan, hogy a változás a munkahelyeket is elérje. 5 év múlva számos új munkavégzési lehetőséggel, módszerrel fogunk találkozni, amelyek radikálisan más lehetőséget teremtenek a kapcsolatteremtésre, a feladatok elvégzésére és a tanulásra is.

Az Ön olvasatában mit jelent a “szabadságközpontú” munkahely?

A választás szabadságát, az innováció szabadságát, a lét szabadságát. Ez azt jelenti, hogy az emberek nem önmaguk halvány másai lesznek munkavégzés közben, hanem egész énük benne van, ami megbecsülést kap. Én a kontroll ellentéteként képzelem el. Az állandó ellenőrzést felváltja az, hogy képessé teszünk valakit valamire, aki ebben a helyzetben jól és magabiztosnak érzi magát. Ebben a nyugalmi állapotban lehet gondolkodni, újratervezni, kísérletezni, a dolgozónak nem kell harcolnia a bürokráciával, így több energia jut arra, hogy jobban végezzék a munkát a vásárlók, az ügyfelek érdekében, akiknek a szolgálatára a szervezet létrejött.
A cél, hogy az emberek ne önmaguk halvány másai legyenek munkavégzés közben
Bár az atipikus munkaformák terjedőben vannak, a munkáltatók még mindig berzenkednek ellenük, például Magyarországon is. Mit gondol mennyi időbe telik a beidegződések megváltoztatása?

A változás óhatatlanul be fog következni, ahogy a különböző országok és régiók, városok és iparágak versenyezni fognak a helyzeti előnyökért. Előtérbe fog kerülni a közösségi gondolkodás, közösségi megoldások a nagy konglomerátumokkal szemben. A globális vállalatok erőteljes alternatíváit jelenthetik a különböző régiók, országok, városok illetve vállalkozások együttműködései. Ehhez bizalom, hit és közös elszánás egyaránt szükséges, de nem látom, hogy miért ne válhatna egy ország afféle “erőművé” egy térségben, ha van hozzá embere, képessége, megújuló forrásai és a megfelelő hozzáállása. Magyarország felteheti a kérdést magának, hogy miben a legjobb a régióban. Ugyanezt megteheti egy város, egy iparág, egy vállalat vagy akár egy személy a saját szintjén, amihez ki tud fejleszteni egy támogató infrastruktúrát, hogy növekedni tudjon.

Mit gondol a közeljövő vezetőiről és munkavállalóiról?

Azt hiszem, hogy a vezetők és alkalmazottak közti “távolságnak” csökkennie kell, ahogy sok esetben történik is. Megnő a személyi felelősség, viszont csökkennek a rendszerszintű/folyamat jellegű/strukturális különbségek. A közeljövőben leginkább vállalkozóibb és alkalmazkodóbb lelkületre lesz szükség, együttműködési hajlandóságra, amire építeni lehet. A munkát én “társasági sportnak” tekintem, ahol még az önállóan vállalkozóknak is kapcsolódásokra van szüksége, hogy szélesebb közönséghez érjen el, tudjon hatást kiváltani.

Így a korábbinál nyitottabbnak kell lenni a megosztásra, összekapcsolódásra, együttműködésre, ami átveheti a helyét a hagyományos tőke eszközöknek, üzletrészeknek, márkáknak és rendszereknek. A jövő vezetőinek eszköztárában az embereknek fontosabb szerepe lesz. Azok a vezetők fognak erősödni, akik az embereket vezetik. Ez ilyen egyszerű, úgy gondolom.

A változás és a fejlődés nagyon gyors, tudnak a szükséges készségek, képességek ebben az ütemben alkalmazkodni? (Különösen, hogy az oktatási rendszerek általában nem - lassan, nehezen mozdulnak - így az emberek magukra vannak utalva, bizonyos értelemben.)

Az emberek, a készségek, képességek alkalmazkodnak, hiszen túlélő faj vagyunk. Ugyanakkor, ha bizonyos társadalmi attitűdöket és rendszereket felélesztünk, javítjuk az oktatást és nyitottabbak vagyunk az élethosszig tartó tanulást segítő programok felé, akkor ezek a változások a legjobbak lehetnek, ami az emberiséggel történhet. Jobb oktatással és tanulással megoldhatjuk az ökológiai, társadalmi és személyes problémáinkat. A toleranciának még fejlődnie kell, de egy tanultabb emberiség együttérzőbb emberiség is lesz. Az olyan értékek, mint az amerikai őslakosoké, a buddhistáké és a filozófusoké lesz az irányító erő, ahogy egy új tudatosság átveszi a kapitalizmus helyét.