A létszám és ami mögötte van

Átlagos statisztikai létszám - átlagos létszám

Az átlagos statisztikai létszámban és az átlagos létszámban az a közös, hogy mindkettő egy átlagszám, amely a naptári napok és az azokon – az adott létszámtípusba beleszámító - összesített létszámadatok átlagából tevődik össze. Tehát például, ha egy 30 napos hónapban 10 munkavállaló minden nap az adott létszámhoz tartozik, akkor annak az átlaga 10 lesz, de ha az első három napon kettő fő hiányzik, akkor az átlag már 9,8-ra változik, mert három nap létszáma 8 főre redukálódott. Fontos megjegyezni, hogy a munkarend szerinti pihenőnapokon illetve ünnepnapokon, az azt megelőző munkanap létszámát kell figyelembe venni, tehát nem hagyhatóak ki ezen napok sem és nem tekinthetők nullának sem.

Most, hogy már tudjuk, hogy hogyan kell kiszámolni, már csak a munkavállalókról kell eldönteni, hogy melyik csoportba számítanak bele. A legbővebb halmaz, az alkalmazásban állók létszáma, amelybe minden, a munkáltatóval munkavégzésre irányuló (havi átlagban legalább 60 órát meghaladó) jogviszonyban álló munkavállalót takar a jogviszony kezdetétől annak befejeztéig. Az éves átlagos munkajogi létszám, az így kapott havi átlagos munkajogi létszámok átlaga. 

Alkalmazásban állók statisztikai létszáma egy szűkebb kör, amelybe beletartoznak a fenti csoport tagjai kivéve:

• a szülési szabadságon lévő munkavállalók a szülési szabadság első napjától
• a kereskőképtelen munkavállalók egyhavi betegséget meghaladóan ( és itt a hónap alatt naptári hónapot kell érteni, tehát aki február 3-tól beteg, azt március 3-tól kell a létszámból kivenni)
• az állásukból felfüggesztett munkavállalók a felfüggesztés első napjától
• a felmondási idő alatt felmentett munkavállalók a felments első napjától
• azon bedolgozók, akiknek a foglalkoztatása szünetel 
• az egy hónapot meghaladó egyéb okból fizetésnélküli szabadságon lévők, amennyiben 1 hónapnál hosszabban vannak távol

Lesarkítva és végtelenül leegyszerűsítve az alkalmazásban állók létszámába tartozik mindenki, akinek munkaviszonya van, a statisztikaiba pedig a ténylegesen munkát végző, aktív dolgozók számítanak bele.

Egyik létszáma sem tartoznak bele az egyéb foglalkoztatottak, mint például a havi átlagban 60 óránál kevesebbet teljesítők, a vállalkozás nem fizetett dolgozója, a tevékenységben részt vevő nem fizetett családtagok, illetve a meedzsment azon tagjai sem, akik jövedelmük több mint a fele a társaság profitjából származik.

A KSH útmutatója csak a csoportosítást és a számítást írja elő azt viszont nem, hogy a kapott értékeket kell-e kerekíteni, avagy sem. Ha a tizedeseket az adott adatszolgáltatás nem írja elő, akkor azokat a kerekítés szabályainak megfelelően kerekítve szokás megadni.

Néhány példa, hogy melyiket létszámadatot hol használják:

Átlagos statisztikai létszám:

• csoportos létszámleépítés esetén (Mt. 71.§)
• a szakszervezti tisztségviselők létszámának meghatározásakor (Mt.273.§ 3.bek)
• a szakszervezet KSZ kötési jogosultságának meghatározásakor (Mt. 276.§ 6. bek)
• fluktuáció számításakor
• rehabilitációs hozzájárulás meghatározásakor (2011. évi CXCI. tv 23.§ 4. bek)

Átlagos létszám:

• üzemi tanács kapcsán (Mt. 236.§ 1. bek.)
• a számviteli beszámolókban (2000.évi C tv 91.§ a)

A redukált létszám, vagy divatosabban FTE (Full-time equivalent) 

Jómagam ritkán találkoztam vele, pedig van létjogosultsága ennek a számítási módnak. A KSH megfogalmazása szerint a redukált létszám „az általuk ténylegesen teljesített munkaóraszám és az 1 fő teljes munkaidőben foglalkoztatottra eső teljesített munkaóraszám hányadosa lesz”. Gyakorlatilag példával a 4 órás 0,5 a 6 órás 0,75 főnek számít a létszámban.  A KSH tájékoztatója kiemeli, hogy a redukált létszám a tényleges létszámtól vagy kevesebb vagy azzal megegyező lehet, attól több nem. Elsőre blikkre ez az állítás evidenciának tűnik, hiszen a teljes munkaidős munkavállaló számít egy főnek, hogy is jöhetne ki több? A logika akkor döccen egy picit, amikor készenléti jellegű munkakörben a napi munkaidőt feljebb emeljük, így a KSH megfogalmazása, vagy képlete szerint az 1 fő készenléti jellegű munkavállalót egynél több főnek kellene számolni, de így viszont marad ő is egy fő.

„Új” Mt. és a „régi” KSH

A fent idézett közleményt a Központi Statisztikai Hivatal 2010-ben adta ki, azonban a Munka törvénykönyve 2012-ben behozott egy új foglalkoztatási formát, az osztott munkakört. Nem egy túlságosan elterjedt foglalkoztatási forma, és a KSH koordináta rendszerébe nehéz elhelyezni. Ha két fővel létrejön egy ilyen munkaviszony, akkor mivel mindkét főnek van munkaviszonyra irányuló jogviszonya így két főnek kellene számolni, de valójában ők egymástól nem függetlenek, nem két elkülönülő jogviszony, sőt valójában egy szerződés van mögötte, így az igazából egynek is vehető.

Sajnos, sokszor tapasztalható különböző adatszolgáltatáskor (főleg, ha külföldi), hogy egész egyszerűen létszámot kérdeznek, de nem írják oda, hogy melyikre kíváncsiak. Ha a kérdés egy évre vonatkozik ott sejteni lehet, hogy ott valamelyik átlagos létszám kell, de amikor az a kérdés, hogy például mennyi volt az előző havi létszám, oda legalább négy számot lehetne mondani, hiszen zárólétszám is lehet a megoldás.

Nyitókép: Pixabay