A tudásgazdaság korába léptünk

Adam Smith és Karl Marx a XVIII. és a XIX. században még arról írtak, hogy a termelés hatékonysága a befektetett tőkével egyenes arányban növelhető. Ha több gépet veszünk és több embert foglalkoztatunk, akkor nagyobb árumennyiséget állíthatunk elő, amelyből nagyobb profittömegünk származik majd.

Ehhez képest a helyzet nagyon megváltozott, és a termelés hatékonyság ma már egészen más tényezőktől függ. Ha ez a téma kerül szóba, akkor szakmai tapasztalatról, tudásmenedzsmentről és folyamatfejlesztésről beszélünk. A profittömeg növelésében immár nem csak munkástömegek vesznek részt, hanem mérnökök, projekt-menedzserek, konstruktőrök, dizájnerek, marketingesek, könyvelők, adótanácsadók, HR szakemberek, trénerek és tanácsadók. Ez a tény valódi változást jelez, amely folyamat során a fizikai munka tömege elvesztette alapvető jelentőségét, és előtérbe került a szellemi hozzáadott érték, s vele együtt a tudásmenedzsment és az ennek fejlesztéséhez szükséges képzési rendszer.

A cégek működése az ipari forradalom kezdete óta gyökeresen átalakult. Már nem elegendő csupán annyit termelni, amennyit csak lehetséges. Napjainkban terméket tesztelünk, folyamatokat fejlesztünk, piacot elemzünk, kapcsolatokat építünk, szociális felelősséget vállalunk, szabadalmakat jegyeztetünk be, minőséget biztosítunk, tanúsítványokat gyűjtögetünk, megjelent a hírnévmenedzsment, az emberbarát munkahely, az üzletfejlesztés, a karizmatikus vezetői stílus, a munkatársak motiválása és még ezer új tevékenység, amelyhez mind hozzáértő, felkészült kollégák kellenek.

Az első vállalatok, amelyek felismerték a tudás értékét, az észak-amerikai jogi és tanácsadó cégek voltak. Rájöttek, hogy ha összegyűjtenek egy tudásbázist, akkor arra alapozva magasabb színvonalú szolgáltatást nyújthatnak. A kezdetek kezdetén az volt a cél, hogy a legtapasztaltabb munkatársak fejében lévő tudás az új belépők számára is elérhető legyen, illetve, hogy a különböző városokban található irodák közt sikerüljön létrehozni valamilyen kapcsolatot, és megteremteni az információáramlás alapjait, valamint egy közös tudásbázis feltételeit. Az internet elterjedésével ez a kérdés már vesztett jelentőségéből, de a személyes tapasztalatok átadása a mai napig aktuális probléma.

Nem vitás, hogy a tudástőke hordozói a vállalatok munkatársai, különös tekintettel a vezetőkre, és az olyan kulcsfontosságú beosztottakra, akik az egyes területek legelismertebb képviselői a szervezeten belül. A cég eredményességének javításához a tudásmenedzsmentért felelős kollégáknak két feladatuk van: a munkatársak fejében lévő tudás minél magasabb szintű kihasználása és az információáramlás biztosítása, illetve a munkatársak képzése, fejlesztése.

Ahhoz, hogy a tudást birtokló kollégák a legjobbat hozhassák létre, hatékony munkaszervezés szükséges. Ebbe beletartozik az egyes projektek vagy területekért felelős csoportok tagjainak kiválasztása, összeállítása, csapattá formálása, illetve a hatékony együttműködéshez szükséges légkör és tárgyi feltételek biztosítása. Ha ez sikerül, akkor megnyílik a lehetőség a vállalat előtt, hogy új, korábban ismeretlen magasságokba emelkedhessen.

A tudásmenedzsment fontosságának szemléltetése érdekében kérem, hogy engedjenek meg egy hasonlatot! Az ipari kor egyik szimbóluma és kulcsfontosságú terméke a belső égésű motor volt. Ha a hagyományos vállalati működést ezekkel a szívó motorokkal azonosítjuk, akkor azt mondhatjuk, hogy a tudásmenedzsment bevezetése a cégek működési hatékonyságát tekintve felér egy turbófeltöltővel!

Vaszari Tamás
alapító-tulajdonos
MSPR Üzleti Iskola