Alkalmazottból vállalkozó: tisztában kell lenni a kihívásokkal

Akár saját elhatározásból, akár kényszerűségből választják a függetlenséget, a vállalkozói létet, csak egy bizonyos idő elteltével fogják valóban pontosan átérezni és érteni, milyen kihívásokat is rejteget a váltás valójában. Coachként azt tapasztalom, hogy a figyelemfelhívás önmagában segíthet, hogy felkészültebben és reálisabb várakozásokkal vágjon bele bárki a karrierváltásba.

Akik vállalkozói útra lépnek, először is állástalanok lesznek. Önmagukra még talán sohasem kellett ebben a minőségben gondolniuk. Ez frusztráló lehet még akkor is, ha az első időkben felszabadító érzés, hogy nem kell állandó készültségben lenni, egyik megbeszélésről a másikra rohanni, hogy nincs 2-3 hétre előre betelve a naptár. Az eseménytelenség egy idő után azonban ijesztővé válhat és a terheletlenség - ha tartósan fennmarad - nagyobb stressz, mint a túlterheltség. Elkerülhető a "terheletlenségi pánik", ha hosszú és rövidtávú tervvel és ütemezéssel is rendelkezünk a teendőket illetően. Ha minden nap tudjuk, mi az, amit aznap teszünk a hosszú távú célunkért. Ebbe tudatosan beillesztett időszak lehet a hosszabb feltöltődésnek, a gondolatok érlelésének az ideje - a lényeg azonban az, hogy ezt tudatosan válasszuk és ne cél- és feladatnélküliségként éljük meg.

Az állástalanná válással kapott szabadság egyben magunkra utaltságot is jelent. Nincs rendelkezésre álló szervezeti infrastruktúra és nem gyártja egy szervezet számunkra a munkát, a kötelességet, a kihívást, a lehetőségeket. Minden csak akkor történik, ha magunk teszünk róla. Fontos végig gondolni múltbeli tapasztalatok, önismeret alapján, milyenek vagyunk ebből a szempontból. Készek és képesek vagyunk-e adminisztratív, technikai feladatokkal magunk foglalkozni, vagy gondoskodnunk kell ehhez segítségről? Frusztrál-e, hogy nincs pozícióból fakadó íróasztal és titkárnő vagy a tevékenységünk természetes részeként éljük meg a technikai jellegű feladatokat is? Készek és képesek vagyunk-e a magunk számára strukturáltan és célorientáltan feladatokat meghatározni, lehetőségeket felkutatni és azokkal élni vagy ezekben meglévő korlátainkat milyen módon tudjuk feloldani? A magunkra utaltság időnként szorongást okozó, magányos érzését milyen módon tudjuk enyhíteni?

A függetlenné válással megszűnik a valahova tartozás egy szelete, és az ezzel járó biztonság. Az emberek döntő többsége közösségekben érzi jól magát és a korábbi munkahelyi közösség még akkor is hiányzik, ha nem mindenkit szerettünk és komoly konfliktusaink is voltak. Mégis voltak közös célok, érdekek és az élet egy szelete a munka területén másokéval összefonódott. A függetlenné válással kikerülünk - de legalábbis távolabb kerülhetünk - a munkából adódó kapcsolati rendszerből. Lesznek olyanok, akik számára a státusz nélkül már nem létezünk. Elmaradnak megkeresések, meghívások, visszahívások, amelyeket el sem tudtuk képzelni, hogy hiányozhatnak, és mégis hiányoznak. Kezeljük ezt a változás természetes velejárójaként! Fontos, hogy tudjuk, nem kell új közösség nélkül maradnunk. A valahova tartozás biztonságát új közösségek tudatos felkutatásával teremthetjük újra, sőt mi magunk is hozhatunk létre ilyeneket.

A munkakörrel együtt járt a pénz, az identitás, a státusz. Nevünk mellett egy szervezet és egy pozíció is meghatározott bennünket. A függetlenné válással identitásunk egy része megszűnik, hirtelen átkerülünk a pozíció és hatalom nélküliek táborába és ez időnként a védtelenség és jelentéktelenség érzését keltheti. Ettől önbizalmunk és önértékelésünk megerősítése, értékrendünk, prioritásaink, életfelfogásunk és céljaink tisztázása, munkakörtől és vállalattól független identitásunk kidolgozása védhet meg. Ha jól meggondoljuk, végül is jó adag önbizalomra van szükség ahhoz, hogy kizárólag saját nevünkkel képviseljük vállalkozásunkat, munkánkat. Magunk kell, hogy felépítsük, és fenn tartsuk saját márkánkat. Jó hírünk miatt tudjuk eladni magunkat és ebben senki sem helyettesíthet bennünket.

Önmaguk képviseléséhez felkészült, művelt és nyitott szemléletű emberek kellenek. A megrendelők (többek között éppen az olyan szervezetek, melyektől függetlenné váltunk) arra fognak költeni, ami az ilyen emberek fejében van. A képzéseket alkalmazottként nehéz volt kikerülni: megszervezték, rendelkezésre állt, elvárták - és fizették. Vállalkozóként erről magunknak kell gondoskodnunk, sőt magunknak kell finanszíroznunk! A függetlenné válással az önképzés és a továbbképzés létkérdéssé válik. Piacra dobható tudással és képességekkel kell rendelkeznünk, és ehhez tetemes időráfordítással és összegekkel kell számolnunk. Fontos, hogy előre tisztázzuk a tanuláshoz és annak finanszírozásához való viszonyunkat.

Független vállalkozóként önállóan vállalunk munkát. Hirtelen mi válunk annak a beszállítói, szolgáltatói körnek a tagjává, akihez hasonlóval korábban vállalati pozícióból esetleg mi magunk is tárgyaltunk. Most tapasztalhatjuk meg, milyen elhagyni a nagyvállalatok, szervezetek világát. Korábban hatalommal rendelkeztünk, most maximum befolyással. Magunknak kell eladni magunkat és ez sokaknak nem könnyű feladat. El kell tudnunk viselni a válaszok, visszahívások elmaradását, a be nem tartott ígéretek csalódását, az elutasítást, időnként a pozícióból eredő lekezelést. Hogyan készülhetünk fel minderre? Először is azzal, hogy tudjuk, ilyenek lesznek, és megtanuljuk nem saját értékünk mérőjeként kezelni őket, ugyanakkor tanulási lehetőségként tekinteni rájuk. Önbizalom szükséges a visszajelzések fogadásához és képesség a kudarcok elviseléséhez. Itt a lehetőség őszintén felülvizsgálni kudarctűrő képességünket, a kudarccal szembeni megküzdési stratégiáinkat és az önbizalmunkat alátámasztó értékeinket, erősségeinket.

Időről és pénzről másképp

A független vállalkozói lét egyik hatalmas előnye, hogy magunk rendelkezünk a saját időnkkel, míg az alkalmazotti lét egyik vitathatatlan előnye a biztos, rendszeres jövedelem. Természetesen a jó időbeosztás a független létben is kritikus kérdés: tisztában kell lennünk céljainkkal, értékrendünkkel, tudnunk kell priorizálni, nemet mondani. És természetesen nem mindenki képes az anyagi bizonytalanság elviselésére, arra hogy a kiszámíthatóság a vállalkozói léttel megszűnik. A vállalkozást beindítani, a munkákat megszerezni nagyon sok esetben jóval több időbe és erőfeszítésbe kerül, mint azt induláskor gondolnánk.

Érdemes azonban felismerni, hogy függetlenné válásunkkal nem mindennapi lehetőségünk van a munkánk és a magánéletünk közötti egyensúly megteremtésére, egy jobb életminőségre. Ehhez meghozhatjuk azt a világunkban eretneknek számító döntést, hogy ezt a szempontot bevételeinkkel szemben is előtérbe helyezzük. Abban a körben, amelynek karrierváltási dilemmáiról jelen írás szól, egy ilyen döntés többek számára - anyagi biztonságuk kockáztatása nélkül - reálisan meghozható. Ahhoz, hogy élni tudjanak ezzel a lehetőséggel érdemes őszintén feltárni valós értékeiket, életcéljaikat, tényleges anyagi lehetőségeiket, számba venni a korlátozó félelmeket és a nyerhető előnyöket.

A vállalkozói lét nem való mindenkinek. Sok bizonytalansággal, időnként szorongással, magányossággal, kételyekkel teli világ. A függetlenségért és a szabadságért a (kétes) biztonságot kell cserébe adni és erre nem mindenki áll készen. Ugyanakkor vállalkozóként átélhetjük a szenvedélyes hitet, elkötelezettséget és lelkesedést munkánk iránt és jobb életminőséget teremthetünk magunk számára. Egy coaching folyamat végén az ügyfél maga dönt milyen karrier utat választ. A döntéshez szüksége van jó önismeretre, alapos átgondoltságra és reális helyzetértékelésre. A coach szerepe abban jelentős, hogy ezek meglétét elősegítse számára. Egy biztos: a függetlenné váló emberek mindegyike szilárdan hiszi, hogy a maga kezébe veheti sorsát és ez ad neki bátorságot és önbizalmat ehhez a választáshoz.

Kelló Éva
executive és business coach
www.leaderandcoach.hu