Az LMP tervei szerint nettó 25 ezer forinttal több lenne a minimálbér

- Terveznek-e változást az álláskeresési járadékkal, bármilyen, a munkanélkülieknek járó juttatás terén?

- Igen - ahogy arra a korábbi népszavazási kezdeményezésünk is utalt - visszaállítanánk az álláskeresési járadék folyósításának korábbi maximális időtartamát, a 270 napot. A kormány 9 hónapról 3 hónapra csökkentette ezt az időtartamot, miközben nehezebbé vált az elhelyezkedés a munka nélkül maradók számára. 2010-hez képest ma 3 hónappal hosszabb a munkanélküliség átlagos időtartama, 19,4 hónap. Az intézkedés hatására drasztikusan visszaesett az álláskeresési ellátásokban részesülők aránya: míg a kormányváltás évében a regisztráltak mintegy 32 százaléka (190 ezer fő) részesült álláskeresési ellátásokban (járadékban illetve álláskeresési segélyben), ma csupán a 13 százalékuk (55 ezer fő). Ezek az emberek három hónap után vagy kilépnek a nyilvántartásból, és nem kapnak semmiféle ellátást, vagy maradnak, és mehetnek közmunkára. Az ellátatlanság és a lecsúszás helyett az LMP közelítené egymáshoz a járadék és az átlagos elhelyezkedési idő tartamát, és ez idő alatt személyre szabott segítséget nyújtana a munkanélkülieknek.

Emellett társadalmi beilleszkedési jövedelmet biztosítanánk a tartósan munkanélküli álláskeresőknek és a munkanélküli fiatal pályakezdőknek. Az aktív korúak jelenlegi segélyezési rendszerét felváltó új típusú juttatás meghatározott feltételek esetén vehető igénybe. Csak olyan feltétel szabható, amely az egyén foglalkoztathatóságát, munkaerő-piaci esélyeit közvetlenül javítja - például képzésben való részvétel. A társadalmi beilleszkedési minimumjövedelem összege az LMP által javasolt minimálbér 50 százaléka, vagyis 46 ezer forint lenne, amely munkahelykereséssel összefüggő utazási költségtérítéssel kiegészíthető.

Az LMP szerint mindenkit megillet a szociális biztonsághoz való jog: ennek megfelelően az eddigiekben is kiálltunk az ellátás nélkül maradó emberek alapvető szociális jogai mellett. Ezért azok az aktív korúak, akik a foglalkoztathatóságuk javítását szolgáló feltételek teljesítését nem vállalják, a jelenlegi segélyeknél magasabb, de a társadalmi beilleszkedési jövedelem összegét el nem érő szociális minimumjövedelemre lennének jogosultak. A garantált minimumjövedelem bevezetésének célja, hogy a rendszert átláthatóbbá tegye, és minden rászoruló és munkanélküli szociális ellátásban részesülhessen. Senkit nem szabad az út szélén hagyni.

Emellett fejlesztenénk a munkaügyi szolgálatot: ahhoz, hogy minden munkanélküli egyénre szabott, az egyéni igényekhez és szükségletekhez igazodó szolgáltatáscsomagot kaphasson, növelni kell az aktív eszközökre szánt forrásokat. A jelenleginél jóval több és jobban képzett munkatársara van szüksége a foglalkoztatási szolgálatoknak. Mindezek mellett szükséges a gazdaság igényeinek folyamatos, közeli és megbízható monitorozására is, amely jelenleg nem megoldott, mivel a cégeknek nem kötelező bejelenteni álláshirdetéseiket. A központok végeznek ugyan rendszeres felméréseket a gazdaság várható munkaerő-igényére vonatkozóan, ám ezek nem garantálnak megbízható előrejelzést. A munkaadók álláshirdetéseinek kötelező jelleggel át kellene folynia a munkaügyi rendszeren. Csak ez teszi lehetővé, hogy a foglalkoztatási szolgálatok érdemben monitorozhassák a munkapiaci folyamatokat. Emellett szükség van a cégekkel való folyamatos kapcsolattartásra, kistérségi szintű stratégiai partneri viszonyra.

- Tervezik-e a Munka törvénykönyvének bármely változtatását?

- Igen, van egy átfogó Mt-módosítási koncepciónk, amit már megvitattunk a szakszervezetekkel. Az LMP szerint egy új Munka törvénykönyve csakis a szociális partnerekkel való egyeztetési folyamatban, párbeszédben születhet meg. Az új munkajogi kódexet új szemléleti alapokra helyeznénk: felismerve, hogy a munkaviszony, szemben a polgári joggal, nem két egyenrangú fél mellérendelt viszonyát feltételezi, hanem egymással alá-fölérendeltségben levőkét, erős garanciákat építenénk be, erősítve a munkavállalók pozícióját a munkáltatóval szemben.

A hatályos Mt. jóval nagyobb teret ad a két fél egyedi megállapodásainak, és jóval kisebbet a kollektív megállapodásoknak. Mi a kollektív alapú szabályozást helyeznénk előtérbe- a megfelelő garanciák mellett. Ehhez meg kell erősíteni a munkavállalói érdekképviseletek, a szakszervezetek alakulásának és működésének jogi garanciáit, és a kollektív szerződés intézményét jóval részletesebb garanciákkal szabályozni.

Emellett családbarát, a rugalmas foglalkoztatást előnyben részesítő munkajogi szabályokat vezetnénk be. Az új Munka törvénykönyvével a kormány egyik célja az volt, hogy Európa legrugalmasabb munkajogi szabályozását vezesse be - rugalmasság alatt azonban a munkaerő könnyebb elbocsátását és az ezzel járó munkáltatói költségek csökkentését értették. Ezzel szemben az LMP szerint a rugalmasításnak alapvetően nem a munkaerőtől való megszabadulás megkönnyítését kell jelentenie, hanem a rugalmas foglalkoztatási formák nagyobb térnyerését. A rugalmas munkaerőpiac félreértelmezése súlyos hiba, és a munkavállalók kiszolgáltatottságát jelentősen növelő tényező. Az LMP szerint a flexecurity (azaz a rugalmas biztonság) elvének megfelelően a munkaerőpiac rugalmasítása a szociális biztonság erősödésével kell, hogy járjon: vagyis hatékony munkaerő-piaci szolgáltatásokat kell biztosítani, magas szintű társadalombiztosítási ellátást, továbbképzési lehetőségeket.

Be kell vezetni a valódi rugalmasságot, az élethez alkalmazkodó, rugalmas, atipikus foglalkoztatási formákat a munkajogi szabályozásba. A hatályos jog szerint a munkáltató a munkavállaló ajánlatára köteles a gyermek hároméves koráig a munkaszerződést a napi munkaidő felének megfelelő tartamú részmunkaidőre módosítani. Azaz az Mt. kizárólag a részmunkaidős foglalkoztatást ismeri el mint - a munkavállaló kérésére kötelezően biztosítandó - atipikus foglalkoztatási formát a gyermek három éves koráig. Holott összehasonlító kutatások is kimutatták: egészen más Nyugat-Európában a részmunkaidő hatása a gyermekszülési kedvre. Kelet-Európában a részmunkaidő egyenesen visszafogja a gyerekszülést, hiszen egy egész fizetésből sem lehet megélni, azaz a részmunkaidő itt csapda, nem opció. Ezért nem a merev részmunkaidőt, hanem a rugalmas munkavégzést, az otthoni és a benti munka életszerű megosztását kellene követnie a szabályozásnak az atipikus foglalkoztatási formák (a részmunkaidő mellett a távmunka, sűrített munkahét, munkakörmegosztás, a szokásostól eltérő munkarendben történő foglalkoztatás) szélesebb körű alkalmazásának biztosításával. Olyan szabályozást szükséges kialakítani, amely kötelezi a munkáltatót arra, hogy a felsorolt atipikus foglalkoztatási formák alkalmazására vonatkozó munkavállalói javaslatokat is érdemben meg kelljen vizsgálnia, és azt -- hacsak az számára aránytalan teherrel nem jár -- teljesítenie is.

A családbarát javaslataink között szerepel még, hogy visszaállítanánk a kisgyerekes nők felmondási védelmét; a munkaidő-beosztás szabályozását is családbaráttá tennénk, hogy összehangolható legyen a munka és a magánélet; az európai gyakorlatnak megfelelően több szabadnapot biztosítanánk; a szabadság felett nagyobb rendelkezési jogot a munkavállalónak, több pótszabadságot az apának két, illetve több gyermek születése esetén; a gyermek gondozása céljából igénybe vehető fizetés nélküli szabadság egy részét (egy eu-s irányelvnek megfelelően) át nem ruházhatóvá tennénk (kötelező apai gyes), a családi munkamegosztás erősítése érdekében. Családbarát szabadságolási rendszert alakítanánk ki (például szabadnapok kiadásakor a családi események speciális elbírálás alá essenek).

- Változna-e a cafeteria, kerülnek-e be új elemek az adható juttatások közé, béren kívüli juttatások adózásában várható-e változás?

- Igen. Az államnak és a munkáltatóknak béren kívüli juttatás keretében, utalvány formájában hozzá kellene járulniuk a kisgyermekes családok gyermekelhelyezéséhez; erre javaslatot teszünk az Erzsébet kártya/utalvány program keretében. A gyermekelhelyezési utalvány legyen beváltható óvodában, bölcsődében, családi napköziben, játszóházban, magánbölcsődében, bébiszitternél.

Emellett ne csak az önkormányzati fenntartású bölcsődék, hanem akár egy vállalat által létrehozott bölcsőde vagy családi napközi is megkaphassa a 100 százalékos központi költségvetési normatív támogatást.

- Változtatnának-e a kismamáknak, kisgyerekeseknek járó juttatásokon?

A gyed extra intézkedést kiegészítenénk a korábban beígért, de meg nem valósított rugalmas gyed-del. Ez lehetővé tenné, hogy a gyed, ill. a gyes alatt járó összeget rövidebb idő alatt is fel lehessen venni. Ez segítene abban, hogy az anyák ne 4 és fél, 5 évig legyenek otthon összességében a gyerekekkel, hanem rugalmasan járjanak ki-be a munkaerőpiac és az otthoni gyermekgondozás között.

Ezek az intézkedések azonban önmagukban nem lesznek képesek arra, hogy megváltoztassák a demográfiai folyamatokat. Ehhez az kell, hogy elháruljanak az akadályok a kisgyerekes nők munkába állása elől: azaz rugalmas munkahelyek és rugalmas nyitva tartású, elérhető, megfizethető nappali gyermekellátási intézmények kellenek.

Bölcsődefejlesztésre és családi napközik létrehozására egyaránt óriási az igény, az előbbi stabilabb, az utóbbi gyorsabban kiépíthető és rugalmasabb ellátási forma. Párhuzamosan kell ezeket a szolgáltatásokat fejleszteni úgy, hogy a jelenlegi óriási területi és társadalmi szórás, vagyis az egyenlőtlenségek csökkenjenek. A szolgáltatásbővítés a kistelepüléseken jelentős munkahelyteremtő hatással is bírna.

A családi napközik kapacitása gyorsan és kisebb ráfordítással növelhető. Növelnénk a családi napközik támogatását és kibővítenénk a támogatáshoz hozzáférők körét. A családi napközi normatíváját három év alatt, fokozatosan emelnénk, amivel a térítési díjak csökkenését is szeretnénk elérni. A családi napközik finanszírozását nagyobb mértékben emelnénk, mint a többi kisgyermekkori ellátási forma támogatását, hogy a családi napközik versenyhátrányát csökkentsük.

Lehetővé tennénk, hogy az óvodai férőhelyhiány enyhítésére újonnan létrejövő családi napközik is kaphassák meg az állami támogatást. A 2012. január 1-től módosult szabályozás értelmében az újonnan alakult családi napközik csak akkor jogosultak állami támogatásra, ha önkormányzat a fenntartójuk, vagy ha uniós pályázat keretében jöttek létre. Mivel a 3 éves kortól kötelező óvoda az LMP javaslatára családi napköziben is teljesíthető lesz a jövőben, meg kell teremteni ennek a finanszírozási hátterét. Nem végezhet kötelező feladatot egy intézmény úgy, hogy ahhoz nem ad támogatást az állam.

- Változna-e a családi adókedvezmény?

Hosszabb távon szóba kerülhet a családi adózás bevezetése. A családi adózás - amelynél lényegében az egy főre jutó jövedelem alapján számítódik az adó - indoka az, hogy a mai rendszer azonos kereset esetén egy nagycsaládos állampolgárt sokkal jobban sújt, mint egy egyedülállót. A családi adózás bevezetéséig az egyetlen megtartandó kedvezmény a gyermekek után járó adókedvezmény, aminek egy részét ugyanakkor a családi pótlék emelésére fordítanánk. A családi adókedvezmény mértékét gyermekenként egységesen határoznánk meg.

- Lennének-e a továbbiakban foglalkoztatási programok, akár kismamáknak, akár középkorúaknak, tartósan munkanélküliek, és fiatalok számára?

Szociális gazdaságot fejlesztő programot indítanánk: a közfoglalkoztatásra szánt keret egy részét Közösségi Gazdaságfejlesztési Alapra fordítanánk. Az Alap a helyi közösségi szükségletek kielégítését célzó projekteket finanszírozná.A magyar társadalomnak jól azonosítható közösségi szükségletei vannak kielégítetlenül, amiket az állam és az önkormányzatok által nyújtott közszolgáltatások nem elégítenek ki (szociális munka, család- és gyermekvédelem,nehézséggel küzdő fiatalok számára segítségnyújtás, idősgondozás, ápolás, mosás, takarítás, szerelés, karbantartás, közösségi közlekedés terén), és ahol óriási foglalkoztatási potenciál van. Ezek a tevékenységek önszerveződési és alternatív (ön)foglakoztatási lehetőséget biztosíthatnának a kismamáknak (például családi napközi fenntartása több kismama által), tartós munkanélkülieknek, fogyatékossággal élőknek, megváltozott munkaképességűeknek.

Emellett egy zöld és foglalkoztatási szemléletű fejlesztéspolitikai fordulattal élénkítenénk az alacsonyan képzett munkaerő iránti keresletet (például állami Zöld Beruházási Alap által támogatott lakossági energiahatékonysági beruházások).

Támogatnánk olyan, a nőket segítő komplex központok kialakítását, ahol lehetőség nyílna képzéseken, illetve pályaorientációs tanácsadáson való részvételre, mentálhigiéniás tanácsadásra, háztartási szolgáltatások igénybevételére, illetve a munkát a családi élettel összehangolni igyekvő munkavállalók tapasztalatcseréje. Minél nagyobb nyilvánosságot kell biztosítani a már létező jó gyakorlatoknak, de el kell kerülni azt, hogy a vállalatok e kezdeményezések pusztán egyszeri szereplőivé váljanak az ezekből származó PR-hozam érdekében. E helyett a kitartó, folyamatosan építkező erőfeszítéseket kell bemutatni. Erre hatékony eszköz lehet a "Legjobb női munkahely" vagy a "Családbarát munkahely" díjak kiosztása. Emellett női beszállítói programot indítanánk, a női tulajdonú/vezetésű családi vállalkozásoknak, kisvállalatoknak. Részmunkaidős vállalkozói és önfoglalkoztatói státuszt vezetnénk be kismamáknak, fokozatosan növelve a járulékterheket.

A vállalkozni vágyó fiatalokat külön állami támogatási programmal segítenénk.

A pályakezdő fiatalok számára szociális bérlakás-programot indítanánk.

A Start-program (Munkahelyvédelmi Akció) kedvezményeit önfoglalkoztatókra is kiterjesztenénk.

- Fenntartanák-e a közmunkások tömeges foglalkoztatását?

Az erőltetett "segély helyett (köz)munka" elv helyett a "segély helyett valódi, piaci munka" elvét követnénk. Ehhez a tömeges közmunkaprogramok helyett más, eredményesebb aktív eszközöket és programokat kéne finanszírozni. Mind az Út a munkához program, mind annak folytatása, a Nemzeti Közfoglalkoztatás Rendszere zsákutca a benne résztvevők számára, a közösség szempontjából pedig a közpénzek pazarló felhasználása. Sem a korábbi, sem a mostani program nem segítette a munkanélkülieket abban, hogy visszatérjenek az elsődleges munkaerőpiacra. A résztvevők, csakúgy mint korábban, most is benne ragadnak a közmunkában (el vannak zárva minden más, a foglalkoztatásukat elősegítő támogatástól), a közmunka-segély körforgásba kerülnek, kutatások szerint még inaktívabbak lesznek (két közmunka között sem keresnek munkát).

Az LMP ugyanakkor nem szüntetné meg egy az egyben a közmunkát, de jóval korlátozottabb szerepet szánna neki, és a munkaerő-piaci esélyek növelését állítaná a középpontba. A közmunkának - amellett, hogy a közösség szempontjából hasznos -, a foglalkoztatott számára is értelmesnek és megélhetést biztosítónak kell lennie. Mindez csak megfelelő bérezés esetén valósul meg, illetve akkor, ha a közmunkaprogram lehetőséget biztosít a személyes fejlődésre, képzésre, az álláskeresésre. Ezek a feltételek ma - és korábban sem - teljesültek. A Fidesz-kormányzat a közfoglalkoztatási jogviszony bevezetésével ráadásul a minimálbér alá csökkentette a közmunkáért járó bért, emellett radikálisan csökkentette az aktív foglalkoztatás költségvetési keretét is, ami kifejezetten károsan hatott a képzésen alapuló programokra.

A foglalkoztatási és képzési támogatások forrása több mint harmadával csökkent, miközben a közfoglalkoztatás forrásai megduplázódtak. Az LMP csökkentené az aránytalanságot az aktív eszközök között, és minden munkanélkülinek olyan segítséget adna, ami leginkább képes javítani munkaerő-piaci helyzetét, foglalkoztathatóságát. Csak azt a közmunkát támogatnánk, amely rövidtávon is valós megélhetést nyújt, hosszabb távon a foglalkoztatás esélyét biztosítja, és a társadalom valós szükségletét elégíti ki.

- Változna-e a személy jövedelemadó?

Mi munka- és környezetbarát, egyszerű és igazságos adórendszert szeretnénk. Első prioritásunk a munka terheinek csökkentése, az alacsony keresetekre koncentrálva, progresszív személyi jövedelemadózás révén. Emellett jelentős egyszerűsítést és zöldítést hajtanánk végre a kisebb adók, díjak és járulékok eltörlése, az alapvető élelmiszerek és a tömegközlekedés ÁFÁ-jának csökkentése, és a szén-dioxid adó bevezetése révén. A csökkenő bevételeket elsősorban a tőkejövedelemre és vagyonra kivetett adókkal, zöld adókkal, az ÁFA-csalások ellehetetlenítésével és jobb ellenőrzéssel ellensúlyozzuk.

- Maradna az egykulcsos adórendszer?

Egy radikális átrendezés mellett 3 kulcsos egységes jövedelemadót javasolunk:


a minimálbér szintjéig 10 százalék.

 innen az átlagbér szintjéig 20 százalék,

 az e feletti jövedelemre 35 százalék elvonással.

Ez lényegében azt jelenti, hogy egy minimálbéres munkavállaló nettója körülbelül 25 ezer Forinttal emelkedik (+38 százalék), egy havi bruttó 250 ezer Forintot kereső munkavállaló 164 ezer Forint helyett 208 ezret visz majd haza (+27 százalék), és csökkenő módon ugyan, de mindenki jobban jár, mint a mai rendszerben. Egy ilyen nagyságrendű változás már jelentős fehéredési hatással járhat (az alacsonyabb elvonás kevésbé ösztönöz adóelkerülésre), valamint felpörgeti a belföldi fogyasztást is, hiszen jelentős többletjövedelmet hagy, főleg a nem túl tehetős, jövedelmét jellemzően belföldi fogyasztásra fordító rétegnél.

A 27 százalékos munkaadói járulék mértéke túl magas, ennek csökkentését - hosszú távon, kiszámítható módon - meg kell kezdeni. A munkaadói járulékon kívül minden adót és járulékot el kell törölni, és ezek helyett be kell vezetni egy egységes, progresszív jövedelemadót. Így az adószámítás valóban elfér majd egy söralátéten.

Milyen módon támogatnák a kkv-kat, valamint az induló vállalkozásokat?

Megszüntetnénk az egyes speciális jövedelemadókat is, mint az EVA, EKHO, KIVA, és KATA. Az alacsonyabb jövedelmű vállalkozók ezekhez képest jobban járnának az EJA (egységes jövedelemadó) alkalmazásával, a magasabb jövedelműek adóelkerülésének legalizálása pedig eddig sem volt kívánatos.

Hogyan küzdenének a hátrányos helyzetű csoportok diszkriminációja ellen a munkaerőpiacon?

A magyar munkaerőpiac a fejlett országokhoz képest sokkal kevésbé befogadó: erős nem csak a romák elleni, hanem a fogyatékossággal élő emberekkel, sőt, az idősebb munkavállalókkal szembeni munkáltatói diszkrimináció is. A munkaerő-piaci diszkrimináció elleni jogi szabályozás és a gyakorlati lépések sokat késtek és még ma is gyenge az egyenlő bánásmódot garantáló törvények érvényesítése. Ezért az egyenlő bánásmóddal kapcsolatos jó gyakorlatok aktívabb terjesztése mellett az 50 fősnél nagyobb cégeket és az összes államilag támogatott munkáltatót kötelezni kell esélyegyenlőségi terv elkészítésére, és ezt (a támogatás megvonhatósága mellett) következetesen számon is kell kérni. Az Egyenlő Bánásmód Hatóságot és az általa kiszabható szankciókat meg kell erősíteni, illetve a Munkaügyi Központok szerepkörét olyan irányban kell bővíteni, hogy kötelességük legyen felhívni az Egyenlő Bánásmód Hatóság figyelmét, ha munkaerő-piaci diszkriminációt észlelnek.

Így változtatna az Együtt PM

Így változtatna a DK

A Fidesz, a KDNP és az MSZP nem válaszolt szerkesztőségünk kérdéseire.