Az önismeret nem egy könnyed séta, hanem igazi pokoljárás lehet

Új könyvében beszél az „önismereti üveggyöngyök” -ről. Nagyon kifejezőnek találom ezt a megfogalmazást. Kifejtené, mit ért alatta?

Két dologhoz mindenki ért: a focihoz és a pszichológiához – újabban ez a kör bővült a virológiával és a biztonságpolitikával. Vannak, akik mindenféle képzettség nélkül dobálóznak kifejezésekkel. Például, motivációs trénerektől hallani azt a példát, hogy „Láttatok már önbizalomhiányos csecsemőt?” – és valóban, még lelkesítő is lehet ez a frázis, ha arra a laza, felszabadult életérzésre gondolunk, ahogyan ők léteznek. Csakhogy, önbizalom nincs énfogalom nélkül, azonban egy csecsemőnek nincs énfogalma. Ezért az egész okfejtés szemfényvesztés. A túl olcsó válaszok mindig gyanúsak! Az önismeret nem egy könnyed séta a Bakonyban a Cuha patak mellett, hanem igazi pokoljárás lehet, ami viszont – hónapok, évek alatt - tényleg nagy változást hozhat.

Félve kérdezem, vajon hányan gondolják komolyan, ha ezt olvassák. Én úgy látom, hogy sokan inkább egy hamis énképhez ragaszkodnak ahelyett, hogy önreflexiót gyakorolnának, nem beszélve arról, hogy mások tükrében szemléljék magukat. Bevallom, engem is érintett már érzékenyen, ha a munkahelyi éves teljesítmény értékelés mást mutatott, mint amit szerintem kellett volna…

A visszajelzés mumusa körbelengi a munkaerő-piaci helyzetünket. Elvárás-cunamiban élünk, itt van a levegőben, hogy valaki mindig akar valamit tőlünk. Ez egy kicsit veszélyes – és akkor még kérdezzek rá magamra? Vegyünk egy példát: Hány munkavállaló tud annyira asszertív, konstruktív, „vagány” lenni, aki próbaidő elején rá mer kérdezni a főnökénél, mi az a három legfontosabb tényező, ami alapján a próbaidő végén eldönti, megtartják-e? Ritka, ugye? Egyrészt, a szervezeti kultúráról is rögtön visszajelzést kapunk azáltal, hogy a főnök mennyire veszi jó vagy rossz néven ezt a kérdést. Másrészt, a válaszokból - Hofi Géza szavaival élve - 5 perc alatt éveket okosodhatunk! Belső nyugalom és autonómia szükséges ahhoz, hogy ezt meg merjük tenni.

Az Ön által említett asszertivitás és konstruktivitás a sokat emlegetett soft skillek világába kalauzol minket. Egyre többen ismerik fel ezek jelentőségét, és ma már széles palettáról válogathatunk, ha fejlődni akarunk ezen a téren. Meddig és mennyire jók a soft-skill képzések? Hol van a határ az elérhető eredmények tekintetében? Ha változásról van szó, mikor mire van leginkább szükség?

Induljunk a „kályhától”: a „hard” tudását ki mennyire tudja számontartani? Mik az erősségeim és gyengeségeim mint szakembernek? - Ezután jöhet a soft skillek számbavétele, de ezt is a szakmai képességek oldaláról vizsgáljuk: Hogyan járul hozzá egy-egy soft skill a hard skilljeim kifejeződéséhez? Például, ha gépészmérnökként dolgozom, az előadói készségeim mennyire fontosak? Nyelvvizsgás párhuzammal élve, szükséges-e „felsőfokot” elérnem ezen a téren, vagy a pozíciómhoz egy tisztes „középfok” is elég, mert nem kell sokszor prezentálnom? 

Ezzel szemben, ha a soft skill képzés egy pszichológiai konstruktumot ragad meg, mondjuk a stresszkezelést, azt pozíciótól függetlenül érdemes lehet felsőfokra fejleszteni. Nézzünk erre is egy példát: Adott két, egyformán tehetséges pályakezdő fiatal – nevezzük őket Alfonznak és Vendelnek. Mindkettő egy kissé szorongó alkat. Egy talent program keretében felveszik őket ugyanahhoz a céghez, el is kezdenek dolgozni. Vendel a hard tudása fejlesztésére koncentrál, míg Alfonz energiát fektet a szorongása csökkentésébe, hogy ne legyen olyan erős lámpaláza, amikor prezentálnia kell. Ugorjunk most az időben: 2 év múlva Vendel sokkal jobb szakember hard vonalon, karrierív tekintetében mégsem tart ott, mint Alfonz, aki felismerte, hogy a szorongás csökkentése hogyan segíti őt jobban boldogulni az interperszonális térben. Vendel utálni is fogja Alfonzt emiatt, de a karrierutak egy ponton túl nem csak azon múlnak, mennyire vagyunk jó szakemberek, hanem a soft skilleken is.

Mik a trendek top skillek tekintetében a következő évekre? Van-e változás az elmúlt évekhez képest?

Ha megnézzük, hogy mennyire volt hajszolt az életünk a 2000-es, majd a 2010-es években, most azt látjuk, hogy a hajszoltság évtizedeit éljük, és ez a trend egyre erősödik. Ezért az, aki uralni tudja az időt, mindenképpen előnyre tesz szert. Az EQ-val kapcsolatos skilleket is mindenképpen megemlíteném: Rendelkezem-e a szempontváltás képességével, vagy épp egy csapat kohéziós ereje tudok-e lenni?  Megfigyelhető az agilitás, reziliencia jelentőségének felfutó jellege – véleményem szerint ez nem marad töretlen hosszú távon. Azonban az önstabilizációs készség, ami a COVID kapcsán kapott hangsúlyt, a továbbiakban is fontos marad. Olyan munkaerő-piaci változásokkal kellett szembenéznünk, amikre felkészülni nem, csak alkalmazkodni tudtunk: távmunka, hibrid munkarend, home office – hogy csak egy párat említsek. Darwinnak még mindig igaza van: nem a legerősebb él túl, hanem az, aki fogékonyabb a változásokra, jobban tud adaptálódni. Mindenesetre úgy gondolom, hogy általános válaszok helyett jobb, ha mindig az adott egyén élethelyzetétől, mintázataitól tesszük függővé, hogy a soft skilljei portfólióján belül mit érdemes fejlesztenie.

Mennyi idő alatt érhető el a fejlődés egy területen?

Ez a korrekt célkitűzéstől függ! Ha a fejlődés egy vágy, akkor elérhető „rögvest”, vagy „soha”. A kérdés akkor helyes, ha célalapon fogalmazom meg a fejlődést, és például legalább a SMART célkitűzés szerint dolgozom rajta, tehát konkrét, mérhető, elérhető, releváns és határidőhöz kötött legyen. Nagyban befolyásolja az időszükségletet, hogy miben kell fejlődnöm? – Személy szerint az üzleti életben használt Q1 Q2, Q3, Q4 felosztást sokkal jobbnak tartom, mint amikor azt mondja valaki, hogy „2023-ban ebben és ebben fogok fejlődni”. Időgazdálkodási és teljesítmény szempontból érdekes az a percepciós elv, mely szerint az emberek általában túlbecsülik, mit képesek elérni 1 év alatt, és alulbecsülik, amit 10 év alatt el tudnak érni. Tehát rövid távon inkább negyedévekben, hosszabb távon 5-10 éves nagyságrendben gondolkodnék.

Bizonyos skilleknél meglepően rövid idő alatt is markáns eredményeket érhetünk el. Az önismeretnek azonban van egy hosszabbtávú futamideje – a nagy elakadások, életproblémák terén, amik gátolnak minket – például szorongás, félelmek, aggodalmak révén – ott több év alatt szökkenhet szárba az érdemi változás, de bizonyos skilleknél ki tudok alakítani egy „kényszerítő körülményt” (KK) a változás érdekében. Például, ha valaki hajlamos a halogatásra - ennek lehet vonás jellege, vagy származhat a neveltetéséből is, – képes lehet kényszeríteni magát arra, hogy ez ellen dolgozzon, jóllehet továbbra is halogató marad. Hasonlóan ahhoz az alkoholistához, aki már 429 napja nem iszik, de továbbra is alkoholistának tartja magát – márpedig több, mint egy évig nem inni, az már egy számottevő eredmény -, mégis, van eszköztára ahhoz, hogy a problémáján dolgozzon.

Hova fordulhat, aki fejlődni szeretne? 

Manapság, ha eldobunk egy követ, biztosan eltalálunk egy pszichológust, coach-ot, mentálhigiénés szakembert vagy más segítő személyt. „Nagy a tölcsér” a bemeneti oldalon, sokféle területről érkeznek a segítés műfajába emberek, így aztán belefuthatunk negatív sztorikba is. Egyszer valaki azt mondta nekem, hogy ő azért nem végzi el a pszichológia szakot, mert őt az élet tette segítővé.  - Mondhatjuk, hogy a pszichológusok irigysége beszél belőlem, de azért, ha nekem orvosra van szükségem, mégis inkább egy szakemberhez fordulnék, és nem olyasvalakihez, akit az élet tett orvossá! Ahogyan egy sebésztől egyszer ezt olvastam: „Tudja, én 10 perc alatt megtanítok bárkit arra, hogyan kell kioperálni egy vakbelet, de további 4-5 évre van szükségem megtanítani azt is, mit kell csinálni, ha valami nem jól sikerül.”

Tehát, fontos, hogy megtaláljuk a nekünk megfelelő professzionális segítőt, mégis, az első és legfontosabb lépésnek azt tartom, hogy találjak új kérdéseket. Sok embernek az a baja, hogy az élete A pontból A-ba jut, például a sokadik párkapcsolata, sokadik munkája, sokadik viszonyulása is ugyanoda fut ki. 

A választásaimban én is benne vagyok! Az élettől új kérdéseket kell kapnom: ennek forrása lehet egy segítő könyv, TEDX előadás, önismereti csoport, soft skill képzés, vagy a „királyi út”, a terápia, ami a teljes pszichés működésemet feltárja előttem. Futamidőtől is függ, mit tudunk elérni: rövid távon a soft skilleket lehet fejleszteni, 3-4 év alatt minőségi változás érhető el mélyebb pszichés rétegekben is. A lényeg, hogy induljunk el az úton, és ne csak álljunk csodára várva, mert az általában nem szokott bekövetkezni. Egy hiteles forrást, személyt keressünk ehhez az úthoz.

Kozák Jánosné Zsuzsa

emberi erőforrás tanácsadó

Nyitóképen Limpár Imre