Megjelent: 4 éve

Csak egy vers

Nem lettünk könnyebben. Sőt. A világ valaha volt legnagyobb tömeges pszichológiai emberkísérlete zajlik. A Föld civilizált felének valamennyi lakója kísérleti alany. Nem egészen önkéntesen és sajnos ráadásul minden javadalmazás nélkül. Sőt. De hogyan segíthetnek ebben a helyzetben is a történetek, a versek, hogyan oldhatják a szorongást? Erről ír Mihalik Judit a HR Blogon.

Most, hogy az elmúlt években a nagy, befolyásos kutatóintézetek sorra arra jutottak, hogy az emberi boldogság titka az egészséges élethez nélkülözhetetlen szükségletek: a társas kapcsolatokból felénk áradó impulzusok, a szeretet, a megerősítés és visszaigazolás - most, hogy ezt már tudjuk, most a kísérleti eredmények ellenpróbája zajlik.

Akadémiai nyelven valahogy úgy mondanák, hogy most verifikáljuk a már publikált eredményt még egyszer, úgy, hogy az abban definiált, létfontosságúnak mutatkozó szükségletek kielégítését megvonjuk. Pont az történik, mintha azt a már igazolt tételt, hogy az emlősök létezéséhez szükséges az oxigén, ellenpróbával úgy igazolnánk, hogy a kísérleti patkányokat tíz percig a víz alá nyomva tartanánk. Az eredmény tényleg minden kételkedőt meggyőzne.

Pedig az eddigi kutatások már e nélkül is elég meggyőzőek voltak.

A Robert Waldinger vezette kutatócsoport több, mint hetven éve tartó, több ezer emberrel folytatott vizsgálata azt találta, hogy a szeretetteli, tartalmas kapcsolatokban élő emberek nemcsak mentálisan egészségesebbek, hanem a testi bajok is inkább elkerülik őket és még tovább is élnek, mint a magányosok.

A Gallup World Poll több millió résztvevővel végzett kutatása azt igazolta, hogy a jóllétünk második legfontosabb feltétele a fizikai komfortérzet után az, hogy kapcsolódtunk-e aznap olyasvalakihez, aki fontos számunkra. Daniel Kahneman, a Nobel-díjas közgazdász egy nagy kísérletben bizonyította, hogy a jóllétre való hajlam éppúgy örökölhető, mint a magasság vagy az intelligencia és hogy (a nagyon megnyomorító nélkülözési szint felett) már a pénz önmagában nem boldogít.

Ezek az eredmények lassan kezdenek beszivárogni a közpolitikai gondolkodásba is. Egyre több kormányzat kezdi fontolóra venni, hogy valamiképp a boldogság mutatóját is felvegye a teljesítmény-mérőszámok közé, a GDP mellé például. Egyre több cég is kezdi felismerni, hogy sokat tehet a munkavállalók testi-lelki egészségéért, azaz, közvetve a saját hatékonyságáért, ha aktívan dolgozik a stressz csökkentéséért és a munkakörülmények javításáért.

De attól meg igen messze voltunk, hogy ez a közgondolkodásban, a munkahelyek vagy a politikai programok közötti választásban a többség számára is szempont legyen. Mostanáig.

Most, a karanténban a magunk bőrén érezzük, milyen a víz alatt lenni, ráadásul tovább lenni ott, mint szeretnénk. És a víz még hideg is, és ha mégis felbukkannánk, akkor a levegő is mérgező.

Mert a VUCA világ most nem izgalmas és kihívásokkal teli, mint eddig, hanem szorongást keltő. Nehéz eldönteni, hogy a nyomorult életünket féltjük jobban, vagy az ép eszünket.

A tanácsadók, akik ebben a helyzetben irányt mutatnak a karanténos léthez, általában a hasonló bezártságot jelentő helyzetekből merítik a bölcsességet, mint például a tengeralattjárók, tengeri fúrótornyok vagy épp az űrhajósok jól megismerhető és kellőképp dokumentált mentális túlélési technikáiból. De aktuális szervezetfejlesztési kézikönyvként ott van Robinson sztorija is, Péntekestül, akiken a time-management és a delegálás módjai mellett a mikroszociális összefüggések is tanulmányozhatóak.

A napirend, a rutin lett az isten, a testmozgás a földi helytartó és az esti chat-kocsmákban celebráljuk a blaszfémiába torkolló istentiszteletet. Van azonban még egy fontos feladatunk, amit az új életmód-guruk közvetve üzennek csak: fenntartani a történetünket.

Ezért kell, hogy naponta felhívjunk legalább egy embert, és elmeséljük neki - a semmit. Mert most a Semmi a történetünk, habár, ha úgy nézzük, ez a nagyon is Valami. Csak az történik velünk, ami bennünk történik.

Ami egyébként sokkal izgalmasabb, mint a külvilág, csak meg kell tanulni ezt értékelni. Eddig nem ezt tanultuk. A történetmesélés sok bajon segít: megérteni és átkeretezni a traumákat, felfejteni az elakadásokat, kimondani a feszítő érzéseket. Mindegy, hogy szóban mondjuk el, vagy leírjuk. A pszichológusok kedvelt módszere, hogy naplóírásra biztatják a klienseiket. Ventillációs hatással, mert ami kijön, az már talán nem zavarog odabenn tovább.

Most van ezzel egy másik dolgunk is: meghallgatni a másik ember történetét. Te nekem, én neked. Szívességbank.

Írtam már sokszor a történetek hatalmáról én is. Legutóbb Abderrahim, a marokkói történetmesélő kapcsán, akit hiába kerestem húsz év után Marrakesh főterén. Alighanem utoljára jártam ott, hogy megkeressem. Nem fogunk már Marrakeshbe röpködni csak úgy, húszévente se. De láss csodát: nem kellett nagyon messzire mennem, hogy megtaláljam az én itteni történetmesélőmet. Globálisból lokális, ahogy annak most lennie kell. Mindig is itt volt az orrom előtt, csak a sok utazgatás közepette nem vettem észre.

A bácsi egy piacon szólított meg. Azon a helyen, ahol annyi embert ismerek, és ahová a sajton meg kenyéren kívül valójában azért járok, mert az árusok mind fontos embereim. A bácsi virághagymákat és palántákat árul. Két éve nála vettem a szerelemvirágot. Liláskék, különleges gondozást igényel és nem mindenkinél nyílik, azt mondta akkor. Nálam virágzott, szerintem azért, mert szimpatikusnak talált és adott mellé bűbájt is.

Most, a majdnem üres, szomorúan kietlen piacon, a bácsi megszólított, hogy ha már így ráérek (hiszen most mindenki ráér), akarok-e verset hallgatni. Mert van egy saját kötete, ha bemondok egy számot, felolvassa nekem azt a passzust. A huszonhetest választottam. Ez jó hosszú lesz, mondta. Leültem vele szemben a székre, arra, amelyik a fenti képen még üres - és ő olvasni kezdett. Sokkal jobb verselésben volt részem, mint amire egy olajbányászból lett hobbikertésztől számítottam, és főleg, finom intelligenciával magával ragadó előadásban.

A vers arról szólt, hogyan győzd le a félelmeidet, a gyötrő szorongást, ami megfojt, ha hagyod. Hogyan találd meg magadban a kapcsolódás képességét akkor is, ha minden elveszettnek tűnik épp és nem látod, mibe is kapaszkodhatnál. Hogyan ne engedd közel magadhoz a farkasokat.

Erőt adó, egyszerű, de bölcs vers volt. A huszonhetes számú vers elmesélte nekem azt, ami az elmúlt három hétben történt velem.

Ültem ott, és arcomat a karanténos, megváltatlan, szenvedésteli húsvét vasárnap renegát napsütése felé fordítottam. Arra gondoltam, hogy milyen kevés kell ahhoz, hogy utat találjunk. Igaza lehet az életmód-guruknak.

Mihalik Judit további írásait itt találja.
  • 2024.07.10GDPR A HR-BEN: ADATVÉDELEM A MUNKAHELYEN Programunkon gyakorlati oldalról tekintjük át a munkaviszonnyal összefüggésben leggyakrabban előforduló kérdéseket, tipikus buktatókat és lehetséges hibákat, melyek az elmúlt 6 év során a GDPR szabályozás létrejöttét követően felmerültek.info button Részletek ticket button Jegyek
  • 2024.09.05Business Beach Conference Az Ingatlan Regatta már 8 éve köti össze az ingatlanpiac legfontosabb szereplőit egy különleges sporteseménnyel. Az idei évtől kezdve, Litkey Farkassal közös szervezésben “új” eseményként csatlakozik hozzánk a Bankár Kupa.info button Részletek ticket button Jegyek
  • 2024.09.26Best Practice Fórum - Roto A Fórum Célja: A Digitalizációs és Lean szemléletű folyamatfejlesztések sikeres vállalati megoldásainak, jó gyakorlatainak megosztása a fórum résztvevői között. info button Részletek ticket button Jegyek
  • 2024.10.02Tréning Kerekasztal Konferencia 2024. A 2024-es, őszi Tréning Kerekasztal Konferenciánk célja, hogy a résztvevők sokféle megközelítést kapjanak arról, a technológia hogyan épülhet be a tréningek világába.info button Részletek ticket button Jegyek
További cikkek
Felsővezetők a Linkedinen: hogyan lehet jól csinálni?

OTP, Magyar Telekom, Continental. Három nagyvállalat, ahol a felsővezetők is használják a Linkedint. Nemcsak passzívan, hanem posztolnak is. A múlt... Teljes cikk

A dolgozók kétharmada heti 1-2 meetinget időpocsékolásnak tart

Magyarország első országos reprezentatív produktivitás kutatása egyebek közt arra keresett választ, hogy a hazai fehérgalléros dolgozók napi... Teljes cikk

Az empatikus munkahelyi vezetés sokkal hasznosabb, mint egy szál nőnapi virág!

Március 8-án ünnepeljük a nemzetközi nőnapot. Azonban az egynapos ünneplésnél sokkal fontosabb, hogy a nők minden nap komfortosan és biztonságosan... Teljes cikk

Kapcsolódó tartalmaink 1 2 3 Bezár