Csökkenteni kell a magyar béreket?

A közgazdász a Népszabadságnak adott interjújában felvázolta, a kínai export és szakemberképzés dinamikájának kettőse minden olyan országban ki fogja szorítani a munkahelyeket, „amely nem tud előremenekülni a magasabb tudás- és technológiatartalmú termékek felé”. Kádár Béla szerint két választásuk van az európai országoknak: a munkahelyek elvándorlásába való beletörődés, vagy az európai foglalkoztatottak reálbércsökkentésének elfogadása. Mindez „nagyon erőteljes társadalmi és politikai feszültségeket vált ki” – vizionálta a Népszabadságnak az akadémikus. Kádár Béla akadémikus szerint „fordítva ül a lovon az a gazdaságpolitika, amely továbbra is azt hiszi, hogy fogyasztásösztönzéssel lehet a növekedést megindítani, különösen kimagaslóan eladósodott országban. (…) A megtakarításból, annak beruházásra fordításából lesz majd tartós növekedés, majd több munkahely, és abból lehet fogyasztás.”

Valóban ilyen nagy a baj?

Kádár Béla valóban következetesen azt az álláspontot képviseli évtizedek óta, hogy az exportszektorokat kell fejleszteni, és a sikeres kivitel feltételeit kell megteremteni a gazdaságban. Láthatta Latin-Amerikában az 1960-as években a világpiactól való elzárkózás káros következményeit, és persze a szocialista tervgazdaság sajátos fél-nyitottsága melletti súlyos szerkezeti gondjainkat is. Mára radikálisan megváltozott a helyzet, hiszen hazánk a világ legnyitottabb piacgazdaságai közé tartozik mind külkereskedelmi értelemben, mind pénzügyileg. Ebben a különös helyzetben kell most újragondolnunk a fenntartható versenyképesség ügyét, és általában a magyar gazdaság előtt álló teendőket – válaszolta a HR Portal kérdésére Prof. Dr. Bod Péter Ákos. A magyar exportszektor már évek óta az egyetlen tartósan dinamikus területe a gazdaságnak, papíron tehát minden rendben is lenne – fogalmaz a HR Portál kérdésére a Magyar Nemzeti Bank egykori elnöke, egyetemi tanár. - A magyar gazdaság szerkezete meglehetős stabilitást mutat – vélekedik Dr. Pogátsa Zoltán, a Nyugat-magyarországi Egyetem docense. A közgazdászok szerint nem hagyta el jelentős tőke az országot ez idáig, inkább az a probléma, hogy a meglevő cégek 2006 óta nem lépnek előre termelékenység és bér tekintetében. Bod Péter Ákos az üzleti szektor alacsony foglalkoztatottságát, az állami szektor térség viszonyaihoz képest túl nagy terjedelmét, adónövelő következményeit látja fő gondnak, miként a munkaerő képzettségét, foglalkoztathatóságát, azaz a társadalmi szerkezetet.

Nem a kínai bérekkel kell versenyezni

Pataky Péter, a Magyar Szakszervezeti Szövetség (MSZSZ) elnöke az érdekképviseleteket ért kritikákra úgy reagált, a szakszervezetek a magyar bérek alulértékelésének megszűnését és a legalacsonyabb munkajövedelmek biztosította minimális megélhetési költségeket követelték. (Egyik célt sem érték még el.) Másrészt itt Európa közepén nem a kínai bérekkel és tömegtermeléssel kell versenyezni – húzza alá a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségét (MSZOSZ) is vezető érdekvédő. Pogátsa Zoltán szerint sem lehet az alacsony bérekkel és termelékenységgel versenyezni, mivel ebben a leszűkített értelemben rengeteg ország versenyképesebb nálunk. Ráadásul hazánkban a fogyasztói árak az európai átlaghoz konvergálnak, szemben a harmadik világgal. A szakszervezetek már csak azért sem lobbizhattak volna erőteljesebben felfelé versenyzésért, mert„a magyarországi érdekképviseletek jogkörök és finanszírozás hiányában nem voltak képesek érdemi érdekképviseletre.” - Ehhez egy korporatívabb modellre lett volna szükség - vélekedik a nemzetközi politikai gazdaságtan szakértője.

Csökkenteni vagy emelni kellene a béreket?

Pataky Péter szerint nem csökkenteni, hanem éppen emelni kellene a béreket. - Nem tartható az az állapot, hogy ma Magyarországon szakképzettséget igénylő munkával nem lehet megkeresni a létminimumnak megfelelő jövedelmet, ahogy a közszféra béreit sem lehet a végtelenségig befagyasztani – emelte ki Pataky Péter válaszában. Szerinte nemcsak a bruttó értékét és a munkáltató bérköltségét, hanem a jóval kevésbé növekvő nettó értéket is figyelembe kell venni, főként a létminimum értékétől jelentősen elmaradó kötelező legkisebb bérek esetében.

És Németország példája is mintha ellentmondana az akadémikusnak (Lásd keretes írásunkat). Az általunk megkérdezett szakemberek szerint azonban a bérszint és –költség csak egy tényező a sok közül. - Az üzleti döntéshozót minden költségelem együtt érdekli, ezek között a közvetlen termelés bérhányada ritkán haladja meg az egyötödöt. Egyébként is a termékegységre jutó bérköltség (unit labour cost) számít. Következésképpen a konkrét mai bér keveset magyaráz meg a relokációs folyamatokból. Teljesen hibás logika lenne azt feltenni, hogy nálunk a bérek csökkentésével érdemben és tartósan javítani lehetne a versenyképességen, és hogy ezt követően meglódulna a kivitel – magyarázza az egykori MNB elnök. Pataky Péter is tévesnek tartja azt az elképzelést, amely szerint a bérek visszafogása valódi megoldás lenne a válságkezelésben. - Az első és alapvető kérdés, van-e a piacon eladható portéka és szolgáltatás (minőség, innováció, logisztika, marketing és egyebek) – hangsúlyozza MSZSZ elnöke is.

Bod Péter Ákos szerint a német vagy a skandináv példa megmutatja a dolgok bonyolultságát. De sajnos attól az a másik gyakori nézet sem válik igazzá, miszerint nálunk meg kell növelni a béreket, tekintettel azok nyomott szintjére és a fogyasztás stagnálására. Mivel számos negatív hatással járna együtt, miként „a minimálbér-emelés minden kalkuláció nélküli, politikai eszközként való felhasználása 2001-ben is produkált tovagyűrűző káros hatásokat”. - A bér nem egyszerűen politikai kategória, hiszen költségelem, jövedelmi forrás, ösztönző eszköz, adóalap, és még sorolhatnánk funkcióit. A sikeres fejlett országok példája sokkal inkább azt mutatja, hogy valóban fontos a szakképzés, a gazdaság adottságainak megfelelő ágazatok megtalálása és megtartása, a teljes értékláncban való gondolkodás (amibe az is beletartozik, hogy bizonyos műveleteket a hazai munkahelyek megtarthatóságának érdekében ki kell szervezni a megfelelő adottságú más gazdaságokba) – magyarázza Prof. Bod Péter Ákos.

Németországban 1995 és 2007 között majd tíz százalékkal csökkentették a bérek arányát a GDP-n belül, van honnan visszahozni a béreket, minekután bér és nem termelékenység alapú versenyképességgel letarolták az eurozónát – reagált a HR Portal felvetésére Pogátsa Zoltán, aki szerint a magyar bérek azért nem emelkednek, mert a termelékenység sem nő.

A multikra épülő felzárkózás soha nem fog megvalósulni

Ugyanakkor sehol a régióban nem mutatható ki a nyugat-európai és a keleti termelékenység közötti különbség csökkenése, amelynek szerkezeti okai vannak – magyarázza a közgazdász, szociológus A transznacionális cégek pontosan az alacsony bérek miatt fektettek Közép-Kelet-Európába, hiszen Európa nyugati felén 1000 Euró feletti minimálbérek vannak érvényben. Ez elvileg is kizárja a megközelítőleg 7 Euró alatti termelékenységű termelési fázisok ottani működését. A transznacionális cégek ezeket a termelési fázisaikat Kelet-Európában végzik, ahol a minimálbéreknek csak szimbolikus szerepük van. Ez a bűvös €7 nem sokkal van a magyar óránkénti átlag bruttó bér alatt. Ebből adódóan a multikra épülő felzárkózás soha nem fog megvalósulni. Az az adat ugyanis, amit hivatalosan a munkaerő termelékenységének nevezünk, az sokkal inkább a transznacionális cégek ide telepített technológiájától függ, illetve transzferárazásától – mutat rá válaszában Pogátsa Zoltán.

Nagy beruházási deficitje van a magyar gazdaságnak

A kelet-közép-európai térség növekedése még inkább kiemeli hazánk gazdasági problémáit. Rajtunk kívül minden országban már meghaladták a 2008-as válság előtti termelési szintet. Ha csupán hoznánk a térségi átlagot, ma 10-12 százalékkal feljebb lenne a GDP-szintünk. Jól tudjuk, hogy nagy beruházási deficitje van a magyar gazdaságnak. Ugyan eddig nagy cégek nem mentek el innen, de azt láttuk, hogy piacépítő, bővítő fejlesztéssel sokan felhagytak. Az autóágazat dinamikája és az európai fejlesztési támogatások nagy mértéke elrejti a magyar beruházási folyamat súlyosságát. Ennek megfordítása nem egyszerű – magyarázza Bod Péter Ákos. Úgy látja, az állami fogyasztás-ösztönzés csak rontana a helyzeten. A megtakarítási képesség pedig nagyrészt társadalomszerkezeti és értékrendi, kulturális kérdés. A magyar családok felének nincs semmilyen pénzmegtakarítása, egyik napról másikra él. Az önkéntes megtakarítás csak rövidtávon mérsékli a fogyasztást, de a teljes életciklus alatt éppen hogy növeli.

Szellemi tőkén múlik a gazdasági siker

A HR Portal által megkérdezett szakemberek véleménye egybecseng Pataky Péterével, aki szerint a magyar gazdaságpolitika súlyosan elhibázott évtizedek óta, amiért az oktatást, képzést, továbbképzést, vagyis az emberi tőkébe való beruházást nem tekinti elsőszámú feladatnak. Ennek eredményeként jelentős gond a munkaerőpiacon esélytelen, foglalkoztathatatlan emberek ijesztően magas és növekvő száma.

Itt jegyeznénk meg, hogy a 1999-ben kiadott, Matolcsy György által szerkesztett könyvben is számos szakember, köztük maga a volt nemzetgazdasági miniszter, jelenlegi Magyar Nemzeti bank elnöke, hívja fel a figyelmet a szellemi tőke gazdasági jelentőségére. Mint írja, már nem elsősorban a munkahelyek teremtésében, hanem a munkaképesség és a tőkevonzás erősítésében van szerepe az államoknak. Már akkor megjegyezte a jelenlegi MNB elnöke, hogy globális szövetségeket kell kötni és a már jól működőket erősíteni. Erre láthatunk példát, pl. Kína, azonban a szakképzés fejlesztése elmaradt.

Bod Péter Ákos is úgy látja, elsősorban a folyamatosan növekvő foglalkoztathatatlan réteggel kellene foglalkozni, munkaerőpiacra visszavezetni. Szerinte a képzési viták nem jó téma körül forognak és jó lenne tudatosítani, hogy a modern ipar fogalma milyen tág. Kiemelte: a konkrét ipari termelés csupán egy fázisa a termékláncnak: logisztika, biztosítás, finanszírozás és egy sor üzleti szolgáltatás tartozik a legegyszerűbb termelési művelethez is. Továbbá a konkrét termelést megelőzik és követik nagy hozzáadott értékű szolgáltatások (a kreatív tevékenységektől a szervizig). Magyarországnak van komparatív előnye (még!) bizonyos szakterületeken; nem véletlen, hogy a megelőző másfél évtizedben egy sor világcég hozta ide az üzleti szolgáltató központját (shared service centres). Ezekben ma jelenleg körülbelül akkora nemzeti jövedelem képződik, mint az autóágazatunkban – sokkal kisebb kiviteli és behozatali arányokkal persze, kisebb politikai figyelem mellett (és jóval kisebb energia-igénnyel). Ez csak egy példa arra, hogy a modern, versenyképes gazdaság számára való képzés koncepciójánál a jelenből és a jövőből kell kiindulni, nem pedig ideologikus társadalomképből – magyarázza Bod Péter Ákos.