Szerző: Polgár Zita
Megjelent: 12 éve

Csökkenti a teljesítményt a munkaalkoholizmus

Az emberek életében a munka igen fontos szerepet tölt be. A tevékenység elvégzése és a munkatartalom biztosítja a hasznosságérzetet, lehetővé teszi az egyéni képességek kihasználását, a szakmai elismertség büszkeséggel tölti el a munkavállalót, önbizalmat ad, és a munkából származó jövedelem a megélhetés alapfeltétele. A munkában eltöltött órák száma a fogyasztói társadalom kialakulásával jelentősen megemelkedett, ma már nem ritka az sem, hogy valaki éjszaka, hétvégén vagy éppen ünnepnapokon is dolgozni kényszerül.

A munkaalkoholizmus kiváltói, jelei

Életkortól, nemtől és beosztástól függetlenül érvényes az az állítás, hogy a versenyszférában egyre csökken azon munkavállalók köre, akik naponta 8-9 órát töltenek munkával, az elvégzendő feladatok mennyisége ugyanis jelentősen meghaladja az egy nap alatt teljesíthető szintet. Azokat az alkalmazottakat, akik sok energiát fektetnek abba, hogy a maximumon teljesítsenek és meg is kapják a teljesítményükért járó elismerést, könnyen magával ragadhatja a "sikeresség szele". Egy-egy magasabb pozíció elérése ráadásul olyan mértékű tempót igényel, amely korántsem fér bele 8-10 óra aktív munkaórába, hanem még ennél is több időráfordítást és elszántságot von magával. Ráadásul mindez először a barátok és talán a család tiszteletét is kivívja, látván, hogy az illető mennyit dolgozik és küzd azért, hogy elérje céljait. Csak később válik nyomasztóvá a magánélettől elvont idő, az állandósult magyarázkodások és sok munkára való hivatkozás egy-egy baráti találkozó elmulasztásakor, a ritkuló családi események és a párkapcsolati elhidegülés.

A munka szinte észrevétlenül foglalja el az első helyet szemben bármely mással, legyenek azok emberi kapcsolatok, sport, szórakozás, hobbi vagy pihenés. A probléma akkor hatalmasodik el, mikor a munkaalkoholista nem is lelné örömét a fenti tevékenységekben, munkája válik egyetlen örömforrássá, amelyért szinte mindent képes feladni. Sokan mentegetőznek azzal, hogy valóban nincs idejük és a nem teljesítés esetén veszélybe kerül megszerzett pozíciójuk, vagy éppen elvesztik az előléptetés esélyét. A lehetőséget, hogy magasabb jövedelem mellett még többet dolgozzanak. De mi az ára a hőn áhított magasabb beosztásnak és a felfelé ívelő karrierútnak?

Nos, a munkaalkoholisták általában nem élik meg veszteségként a szabadidőről való lemondást, amely tulajdonképpen e jelenség legbiztosabb jele. A munkamániás embert ugyanis kifejezetten nyugtalanítja, ha nem vállal el többet, mint ami a 10-12 (!) órába belefér, lelkesen kezd bele újabb és újabb feladatokba, megfeledkezve az időről, esetleg magánéleti eseményekről, sőt a szórakozást is vegyíti a munkával. A párkapcsolat legfőbb megrontója az ilyen ember állandó rendelkezésre állása, időhiánya és a "külvilág" iránt mutatott közönyössége.

De vajon mi lehet annak hátterében, hogy a munka oly fontossá válhat valaki életében, hogy szinte függőséget okoz? Sokan hallottunk, vagy talán ismerünk is olyan embert, aki huzamosabb időn keresztül élt háttérben, és a bizonyításvágy hajtóerejének eredményeként elismertségben részesült munkahelyén, amely segített az illetőnek kitörni az átlagosságból. A sikerek számos embert további buzgóságra ösztönöznek, így nem ritka, hogy aki kicsit is bizonytalan önmagában, az eredmények érdekében túlhajszolja magát. Vannak olyanok is, akiket az élet egyéb területein folyamatos csalódások érnek, például túl vannak egy szakításon, váláson, nem jönnek ki jól hozzátartozójukkal stb. és a munkába temetkeznek. Amíg a többletteendők ellátása abban segít, hogy a traumát követő időszakot az illető átvészelje, addig a munkába feledkezés még jótékony célokat is szolgálhat. Mindez azonban veszélyes folyamatot indíthat be, hiszen ha a magánéletbe nem szívesen "tér vissza" valaki, miért is sajnálná az idejét munkára.

A menedzserek hajtják magukat a legjobban

Munkaalkoholizmusra leginkább a menedzseri réteg tagjai hajlamosak, akik a "cégért mindent" alapelv szerint vezetik életüket. Talán ők vállalják fel a leginkább szenvedélyüket, noha a legtöbben tagadják azt, hogy abnormálisan sokat dolgoznának. Ők legtöbbször belső késztetésből érzik úgy, hogy napi 12-16 óra bizonyul ideálisnak a munkavégzéshez, a vállalat és saját előrejutásukhoz. Szinte minden munkaalkoholistára érvényes az, hogy egy idő után már nemcsak ők maguk, hanem a kollegák is "elvárják" az illetőtől a terhelhetőséget, többletfeladatokat rónak rá, mivel tudják, hogy "úgyis elvégzi" és ez igaz is. Ám a körből kiszállni rendkívül nehéz és szükséges hozzá az illető saját függősének felismerése. Mindaddig ugyanis, amíg a munkaalkoholista bőszen tagadja szenvedélyét, vajmi kevés esély van arra, hogy segítséget fogadjon el, illetve belássa, hogy hosszú távon mégsem lesz olyan hasznos tagja a cégnek.

Az agyonhajszolt munkavállalóknál fokozottan kell számolni a kiégés veszélyével, az állandó stresszhelyzeteknek, a kikapcsolódás, mozgás- és pihenésszegény életmódnak és a rendszertelenségnek köszönhetően. Mindezen felül pedig a lazuló párkapcsolati, rokoni vagy baráti szálakkal is számolnia kell annak, aki teljes mértékben a munkájának szenteli életét, hiszen a rájuk szánt idő rövidsége nem jár következmény nélkül. Ebből is látható, hogy a munkaalkoholizmus rövidtávon (!) pozitív hatással lehet a gazdaságra, és destruktívan hat a társadalomra, végül mind üzleti, mind szociális szempontból negatív jelenségként tartható számon.

A munkaalkoholizmus kialakulása ellen vagy éppen leküzdéséért minden érintettnek felelősséget kellene vállalnia. A profitot hajszoló munkaadónak érdemes mérlegelnie, hogy megéri-e olyan tempót diktálni, hogy a munkavállalók 1-2 év alatt kiégnek, egészségügyi-lelki problémáik vannak vagy kilépnek a cégtől, a munkavállalóknak pedig dönteniük kell arról, hogy mit áldoznak fel a munkáért (pénzért) cserébe. Nem utolsósorban pedig a rokonok, barátok figyelmeztetésének, segítségének is nagy szerepe lehet e szenvedély leküzdésében, amelyhez nagyfokú türelemre és empátiára van szükség, hiszen a munkaalkoholista emberek görcsösen ragaszkodnak a legtöbbször saját maguk által megszabott feladatmennyiség elvégzéséhez. Mindez azonban sokszor mégis kevésnek bizonyul. A túlzott munka ugyanis olyan pszichoszomatikus betegségeket válthat ki, amelyek gyógyításához szakemberre van szükség. Az intő jelek csoportjába tartozik az elzárkózás, a kedvtelenség, a depresszió, a szorongás, a társadalmi események és baráti kapcsolatok elutasítása és a sok munkára való hivatkozás. Segítséget sosem késő és főleg nem szégyen kérni, aki bajban érzi magát jelentkezhet terápiára, elsajátíthat különböző stresszoldó módszereket, és megtanulhatja hogyan kell kezelni a fenti tünetegyüttest.

Sajnálatos tény, hogy az európai országok többségében, köztük hazánkban is, nagyra értékelik azokat az embereket, akik munkájukban erőn felül teljesítenek és gyorsan haladnak előre a ranglétrán. Őket általában lelkiismeretesnek, dinamikusnak, céltudatosnak és ambíciózusnak nevezik, tehát pozitív tulajdonságokkal ruházzák fel, figyelmen kívül hagyva a háttérben meghúzódó veszélyeket. Ennek oka egyrészt az, hogy a munkaalkoholizmus, noha negatív jelenséget sugall, mégis sokunk fejében pozitív aspektusban van jelen és a fent említett gondolatokkal párosul, másrészt a mai napig nem tartják számon az egyes (halálos) betegségek lehetséges okozójaként. Soha nem hallottunk még olyat, hogy valaki belehalt a munkába annyit dolgozott, pedig a fokozott munkatempó miatti magas stressz-szint gyakran szívinfarktussal végződhet.

A munkaadó is felelős a dolgozókért

Szükséges kihangsúlyoznunk a munkaadó fokozott felelősségét munkavállalóiért. Nyilvánvaló, hogy egy-egy nagymértékű projekt vagy felfutás idején intenzívebb tempóra van szükség, de az 10 órát meghaladó tartós munkavégzés hatékonyságcsökkenést (!) fog eredményezni. A munkaalkoholizmussal foglalkozó szakemberek osztják azt a véleményt, hogy azok a munkavállalók, akik kevés időt szánnak kikapcsolódásra, sportra, hobbijaikra és pihenésre a későbbiekben egyre rosszabbul fognak teljesíteni. A sok munka tehát előbb-utóbb kisebb hatékonysághoz vezet, amelynek következtében a munkaalkoholista ember pont az ellenkezőjét éri el annak, amit szeretne és ez az alacsony teljesítmény. Ráadásul ez még inkább frusztrálni fogja az illetőt.

Összességében elmondhatjuk tehát, hogy a munkaalkoholizmus egy olyan körforgást jelent, amelyből minél előbb érdemes kiszállni, ha már egyszer belekerült valaki. Egészségkárosító hatása mellett kihatással van a társadalmi kapcsolatokra és destruktívan hat az élet számos egyéb területeire is. Mindaddig, amíg egy vállalat nem alkalmaz mentálhigiénét, nem foglalkozik munkavállalói egészségével és pszichés állapotával, ellenben teljesítményt vár el tőlük, addig a munkaalkoholizmus veszélye tömegesen fenyegeti a beosztottakat. Hosszú távon ez egyik fél számára sem hoz előnyöket, hanem egy leépítő folyamatot indít el, amelyre különösen oda kell figyelnünk és tennünk kell e függőség kialakulása ellen.

Polgár Zita
  • 2020.03.207 Skills for Assertiveness_Egy napos nyelvi tréning A tréning nap 100%-ban gyakorlati feladatokra és a tapasztalati tanulásra épül. Egyedülálló alkalom, hogy az idegen nyelvi tudást felszínre hozzuk, gyakoroljuk, hasznos panel kifejezéseket rögzítsünk a folyékony és magabiztos megszólaláshoz Részletek Jegyek
  • 2020.03.31Vigyázz, jönnek az ellenőrök! Az ellenőrzésektől mindenki tart. Sok esetben azonban nem könnyű magunkat kiismerni a jogszabályok és az ellenőrzési folyamatok útvesztőjében. Ebben az eligazodásban szeretnénk segíteni olyan szakértőkkel, akik az ellenőrzések napi gyakorlatára látnak rá. Részletek Jegyek
Follow hrportal_hu on Twitter