Gyászoljuk meg a munkánkat vagy ne?

A lélektan több szakaszelmélettel is megkísérelte leírni a gyászmunka folyamatát. Ezek közül a legismertebb talán Elisabeth Kübler-Ross szakaszelmélete. Elkülönítette az elutasítás, a düh, az alkudozás, a depresszió és a belenyugvás egymásra épülő fázisait. A pszichológusok úgy hiszik, egy állás elvesztése során is ezeken a fázisokon megy keresztül az ember, épp úgy mintha egy közeli hozzátartozónk halása esetén. Ezt fogalmazta meg korábban több ismert magyar pszichológus is.

A veszteség megélését nem szabad kihagyni

„Az általunk megkérdezett szakemberek sem mondtak ennek ellent, ám némileg árnyalták a képet. Tudniillik nem muszáj nekünk meggyászolni a munkát, vagy végigmenni annak öt fázisán” - emelte ki Füzér Gábor, az Assessment Systems Hungary ügyvezető igazgatója, pszichológus és Dr. Répáczki Rita, a BME APPI Ergonómia és Pszichológia Tanszék egyetemi adjunktusa. A gyászfolyamat helyett inkább a változási folyamat görbén kell átmennie az embernek. A Virgina Satyr által leírt elmélet szerint a fordulópont eléréséhez és a későbbi elköteleződéshez (egy új munka mellett) át kell esni a kezdeti elutasítás, majd az ellenállás fázisán. „Vagyis fontos, hogy egy kicsit „gyászoljunk”, mondjuk ki, hogy ez rosszul érint minket, igenis keressünk érzelmi támogatást és ne próbáljuk magunk egyből a megoldáskeresés fázisába lökni, mert az nem egészséges” - magyarázza Füzér Gábor.

Már maga a gyász felismerése a segíthet abban, hogy ezt megszakítsuk vagy kezeljük, mielőtt eljutnánk az apátia stádiumába, ami már nagyon nehezen dolgozható fel. A kirúgás természetszerűleg kellemetlen – hacsak nem tettünk róla, hogy így legyen és már vártunk rá – így természetes, hogy negatív érzéseket okoz. „Hogy ezek helyére pozitívak kerüljenek és elinduljon a megküzdés, fontos ventillálni, és időt hagyni a veszteség megélésére. E nélkül vagy sohasem jön el az igazi fellendülés vagy csak eltemetjük magunkban a múltat, ahelyett, hogy feldolgoznánk azt” - mondja Füzér Gábor. A szakemberek tapasztalatai szerint ezt a hibát nagyon sokan elkövetik, amikor azzal akarnak segíteni, hogy egyből megoldásról és erőforrásokról kezdenek beszélni, pedig a veszteséget elszenvedett fél még nem készült fel a fordulópontra.
Dr. Répáczki Rita
Dr. Répáczki Rita is azon csoportba tartozik, akik szerint, ha a munkánkhoz kötődtünk, akkor bizony annak végével, jelentkezni fognak a gyász klasszikus tünetei. Az is egyértelmű, hogy az állás gyászolási időszaka nem olyan hosszú, mintha egy közeli hozzátartozót veszítenénk el. A veszteség megélése egy nap, egy hét, valakinél pedig akár egy hónap is lehet.

Nem baj, ha nem gyászolunk

Egyénenként változó, a helyzettől is függ, miként éljük meg a munkanélküliséget. Az egyetemi adjunktus a megnyugtatás végett hozzátette: akkor sincs semmi baj, ha valaki nem érez késztetést a gyászolásra egy munkahely elhagyásakor. Hiszen sokan tekintenek a munkára szükséges rosszként, pusztán pénzkeresési forrásként, így ha az lezárul, könnyedén továbbállnak. Könnyebb helyzetbe vannak azok is, akik önszántukból lépnek ki a vállalattól, megfelelő tartalékai is vannak vagy tisztességes végkielégítést is kapnak. Ők akár felszabadulásként is megélhetik, hogy többet nem kell a munkahelyükre bemenni, de nem ez a jellemző - nyomatékosítja a szakértő hozzátéve: a legtöbb ember ugyanis igazi, nehezen feldolgozható veszteségként éli meg a munkahely elvesztését.

A szakember azon a véleményen van, hogy a párkapcsolati veszteséggel szemben, itt nem éri hátrány az embert, ha azonnal beleveti magát az álláskeresésbe. Sőt, Répáczki Rita szerint, a gyászolás és az álláskeresés akár egy időbe is történhet.

Füzér Gábor azonban azt mondja, a veszteséget azért meg kell élni és utána lehet fókuszálni az álláskeresésre. „És ebben a fázisban már valóban érdemes projektként tekinteni az álláskeresésre és mindent beleadni. Az álláskeresés közbeni specializációt pedig szintén csak támogatni tudom, ezért van szükség önismeretre, mind a készségek és mind a célok tekintetében. Ha tudom, hogy mit akarok és ki vagyok, akkor az interjún is hitelesebb leszek, az önbizalmam pedig fontos erény abban, hogy rám essen a választás” – magyarázza Füzér Gábor.

A szerettünk elvesztése pótolhatatlan veszteség, egy állás elvesztése nem az

Fazekas Éva, azaz JobangelJobangel azonban nem ennyire megengedő: „A gyászt tartsuk meg a halálesetekre, ami valakinek a végleges, pótolhatatlan elveszítését és ennek lelki feldolgozását jelenti. Egy munkahely pótolható, akár jobbra is fordulhat a sorsunk egy álláskeresés után, ezért semmi szükség "gyászmunkára" - magyarázza a HR-es bloggerünk.

„Amíg a gyásznál nem igazán tudunk gyakorlati lépéseket tenni, hogy jobban legyünk, addig az álláskeresésnél határozottan igen. Ezért is káros, ha valaki a gyászt, mint érzést az álláskereséssel kapcsolatba hozzá” - magyarázza. „Téves gyászt emlegetni állás elvesztése kapcsán azért is, mert amit egy állással elveszítettünk, az egyáltalán nem komoly, súlyos veszteség, hanem átmeneti zavar. Különösen cinikus ez, ha egyébként az elvesztett állásban sem érezte jól magát az álláskereső” - fejti ki a blogger.

A szakember sok reményvesztett álláskeresővel néha hetekig csak azon dolgozik, hogy elinduljanak végre állást keresni. 3 hónap az álláskeresési járadék időtartama, nincs idő arra, hogy keseregjen a múlton. Sőt, nem is kell, semmi tragikus nem történt.