Jobban félünk a nyilvánosság előtti beszédtől, mint a haláltól?
Bármerre is járunk a világban, az előadók már jóval a prezentáció előtt szoronganak: félnek attól is, hogy remegőnek tűnik a hangjuk, hogy mi lesz, ha nem tudnak folyamatosan beszélni, hogy nem jut eszükbe a mondanivaló, hogy nem tudják a hallgatóság figyelmét felkelteni. Ezeket a helyzeteket vizsgálta dr. Serényi János. Azt a fontos tanulságot is levonta, hogy egy konferenciára akkor is alaposan készülni kell, ha nem adunk elő. Ha pedig prezentálunk, nem elég a szakmai felkészülés.
„Annak idején, amikor egy nagyon neves reklámcég irányítója voltam, azt tanítottam a ma már többek között nagynevű cégek ügyvezetőiként dolgozó egykori kollégáimnak, hogy hatalmas megtiszteltetés az, amikor meghívnak minket egy-egy konferenciára. Ehhez mérten kell nekünk is felkészülnünk” - kezdte a videomentoringról, és a stressz kezeléséről szóló beszélgetést Serényi János.
A jó prezentáció nemcsak leköt, érdekes, és gyors eredményt adó, hanem érzelmileg is meghatározó élmény. Sok esetben ugyanis nem biztos, hogy a mondanivalóra emlékeznek a közönség soraiból, de ha jó a megszólítás, akkor arra az érzetre, amit a szónok váltott ki, szinte mindig jó érzéssel gondolnak vissza a hallgatók.
A konferencia, az előadáson felül a személyes hálózat építésére is egy remek helyszín, ha jól csináljuk. Még a „socializing”-ra is készülni kell. Át kell gondolni például azt, hogy kik is az adott téma szakértői, akikkel ezen a rendezvényen összefuthatunk. Kitől-mit, és hogyan lehet a legjobban kérdezni, hogy utána érdekes legyen a mi válaszunk is. Gyakorlatilag igazi „elevator speech”-eket kell tudni mondani, mert ha képtelenek vagyunk röviden, tömören és az érdeklődést felkeltve elmondani azt, mit is szeretnék, akkor még nem vagyunk eléggé otthon azon a területen. „Nem enyém ekkor még a téma”- ahogy a kommunikációs szakember mondja. Borzasztó erősen kell arra tudatosan készülni, hogy keveset, de azt jól mondjuk el.
Egy példát mondott a szakember arra is, mit jelent a tudatosan a saját stílusunkhoz illeszkedően hatásosan működtethető kommunikáció. Egy pénzintézetnél értékesítői tréninget tartott, ahol az egyik legnehezebb feladat épp a saját értékesítési stílus megtalálása volt. A self-marketingnél tartottak, amely során az eddig elért eredményeket szerették volna a sales-ek láthatóvá tenni, hogy ezzel is bevonzzák a következő üzletkötést. Abban mindenki egyet értett, hogy ez szükséges tényező, de a nagy kérdés a „hogyan” volt. A fejlesztő szerette volna azzal segíteni a résztvevők fejlődését, hogy rávezeti őket, mi is lehet a számukra a helyes módozat.
Egy filigrán, visszafogott stílusú hölgytől például azt kérdezte a szakember, vajon egy olyan felütés, ahol harsányan, erősen, és kissé közönségesen sorolja az eddig elért eredményeit, sikeres lehet-e. Hiszen valami határozott, figyelemfelkeltő indításra biztos szükség van. Ez így ki van zárva - mondta a hölgy. „Egyetértettünk, hiszen ez a megközelítés teljesen idegen volt a hölgy habitusától” - emlékszik vissza a beszélgetésre a tréner. Ezt a stílust azonban tökéletesen tudta használni az az ugyancsak jelenlévő, a kis falvakban igen sikeresen dolgozó, harsány, nagydarab férfi, aki hagyományosan a helyi kocsmában szerzi az ügyfeleit. Ennek a hölgynek inkább csendes, együttműködést kifejező, visszafogottabb stílust javasolt, ami természetesen módon illik a személyiségéhez, és ami utána sikerre is vezette. Az önazonosság hatalom, csak meg kell tanulni használni.
A fellépések, amelyek lehetnek akár prezentációk, vagy négyszemközti tárgyalások, legtöbbünknél nagyon jelentős mértékben stresszorként jelennek meg. Serényi János a kollégáival ezt a faktort szerette volna alaposabban megvizsgálni. A munka során megerősítést nyert, hogy ez egy meglehetősen összetett téma. Mélyinterjús módszerrel félszáz orvossal, pszichiáterrel, pszichológussal, üzletemberrel, tudóssal , kutatóval stb. beszélgettek, és utána strukturálták, hogy pontosan kinek-mi is jelenthet stresszkeltő helyzetet, illetve ki-mit kezd az őt ért stresszel. A szerteágazó munka eredményei egyértelműsítették, hogy a legtöbb stresszhelyzet összetevőit feltétlenül - legalább saját magunk előtt - részletesen fel kell fedni. Ha tudatosan készülünk egy-egy helyzetre, akkor könnyebb belemenni, átvészelni, kibírni a benne való létet, és elkezdhetjük mozgósítani a megküzdési stratégiáinkat. Ez ugyanúgy igaz a legkülönbözőbb élethelyzetekre, mint mondjuk egy üzleti prezentációra.
Az általános stresszhelyzet átélése mellett vannak olyan momentumai a munkavégzésnek, amelyek nagyon erősen stressz-keltőek. Ilyen a prezentálás. Serényi János szerint elgondolkodtató, hogy az egész világon gyakran idézik e mondást: „Az amerikaiak legjobban a nyilvánosság előtti beszédtől félnek. A halál van a második helyen…”
Az előadók - bármerre is járunk - már előre szoronganak, jóval a prezentáció előtt, majd mérhetően növekszik a stressz-szint akkor, amikor közeledik az időpont. Félnek attól is, hogy remegőnek tűnik majd a hangjuk, amikor megszólalnak. Lefojtja őket az a tudat, hogy mi lesz akkor, ha nem tudnak folyamatosan beszélni. Szorongást kelt bennük az is, ha arra gondolnak, nem jut eszükbe a mondanivaló, ha nem tudják a hallgatóság figyelmét felkelteni, és azt megtartani. És mi történik akkor, ha nem megy a válaszadás a kérdésekre?
A prezentáció eszköze is nagyon lényeges elemmé vált abban a világban, ahol „csilivili” képsorokkal adnak el sok, ötletnek látszó képhalmazt. „Ha a ppt elvonja a lényegről a figyelmet, akkor az értelmetlen. Mindennek a megértést kell szolgálnia. Ehhez az előadó és a hallgatóság közötti közös kommunikációs platformra van szükség, ezt kell először megteremteni.”
Cikkünk több oldalas! Lapozzon!
1. oldal - Jobban félünk a nyilvánosság előtti beszédtől, mint a haláltól?
2. oldal - Videomentor: megfigyelések prezentáció közben
A jó prezentáció nemcsak leköt, érdekes, és gyors eredményt adó, hanem érzelmileg is meghatározó élmény. Sok esetben ugyanis nem biztos, hogy a mondanivalóra emlékeznek a közönség soraiból, de ha jó a megszólítás, akkor arra az érzetre, amit a szónok váltott ki, szinte mindig jó érzéssel gondolnak vissza a hallgatók.
A konferencia, az előadáson felül a személyes hálózat építésére is egy remek helyszín, ha jól csináljuk. Még a „socializing”-ra is készülni kell. Át kell gondolni például azt, hogy kik is az adott téma szakértői, akikkel ezen a rendezvényen összefuthatunk. Kitől-mit, és hogyan lehet a legjobban kérdezni, hogy utána érdekes legyen a mi válaszunk is. Gyakorlatilag igazi „elevator speech”-eket kell tudni mondani, mert ha képtelenek vagyunk röviden, tömören és az érdeklődést felkeltve elmondani azt, mit is szeretnék, akkor még nem vagyunk eléggé otthon azon a területen. „Nem enyém ekkor még a téma”- ahogy a kommunikációs szakember mondja. Borzasztó erősen kell arra tudatosan készülni, hogy keveset, de azt jól mondjuk el.
Ami jól áll a nagyhangúnak, az a filigránnak nem biztos
Egy példát mondott a szakember arra is, mit jelent a tudatosan a saját stílusunkhoz illeszkedően hatásosan működtethető kommunikáció. Egy pénzintézetnél értékesítői tréninget tartott, ahol az egyik legnehezebb feladat épp a saját értékesítési stílus megtalálása volt. A self-marketingnél tartottak, amely során az eddig elért eredményeket szerették volna a sales-ek láthatóvá tenni, hogy ezzel is bevonzzák a következő üzletkötést. Abban mindenki egyet értett, hogy ez szükséges tényező, de a nagy kérdés a „hogyan” volt. A fejlesztő szerette volna azzal segíteni a résztvevők fejlődését, hogy rávezeti őket, mi is lehet a számukra a helyes módozat.
Egy filigrán, visszafogott stílusú hölgytől például azt kérdezte a szakember, vajon egy olyan felütés, ahol harsányan, erősen, és kissé közönségesen sorolja az eddig elért eredményeit, sikeres lehet-e. Hiszen valami határozott, figyelemfelkeltő indításra biztos szükség van. Ez így ki van zárva - mondta a hölgy. „Egyetértettünk, hiszen ez a megközelítés teljesen idegen volt a hölgy habitusától” - emlékszik vissza a beszélgetésre a tréner. Ezt a stílust azonban tökéletesen tudta használni az az ugyancsak jelenlévő, a kis falvakban igen sikeresen dolgozó, harsány, nagydarab férfi, aki hagyományosan a helyi kocsmában szerzi az ügyfeleit. Ennek a hölgynek inkább csendes, együttműködést kifejező, visszafogottabb stílust javasolt, ami természetesen módon illik a személyiségéhez, és ami utána sikerre is vezette. Az önazonosság hatalom, csak meg kell tanulni használni.
A stressz okozza a legnagyobb gátat
A fellépések, amelyek lehetnek akár prezentációk, vagy négyszemközti tárgyalások, legtöbbünknél nagyon jelentős mértékben stresszorként jelennek meg. Serényi János a kollégáival ezt a faktort szerette volna alaposabban megvizsgálni. A munka során megerősítést nyert, hogy ez egy meglehetősen összetett téma. Mélyinterjús módszerrel félszáz orvossal, pszichiáterrel, pszichológussal, üzletemberrel, tudóssal , kutatóval stb. beszélgettek, és utána strukturálták, hogy pontosan kinek-mi is jelenthet stresszkeltő helyzetet, illetve ki-mit kezd az őt ért stresszel. A szerteágazó munka eredményei egyértelműsítették, hogy a legtöbb stresszhelyzet összetevőit feltétlenül - legalább saját magunk előtt - részletesen fel kell fedni. Ha tudatosan készülünk egy-egy helyzetre, akkor könnyebb belemenni, átvészelni, kibírni a benne való létet, és elkezdhetjük mozgósítani a megküzdési stratégiáinkat. Ez ugyanúgy igaz a legkülönbözőbb élethelyzetekre, mint mondjuk egy üzleti prezentációra.
Prezentáció, mint stresszor
Az általános stresszhelyzet átélése mellett vannak olyan momentumai a munkavégzésnek, amelyek nagyon erősen stressz-keltőek. Ilyen a prezentálás. Serényi János szerint elgondolkodtató, hogy az egész világon gyakran idézik e mondást: „Az amerikaiak legjobban a nyilvánosság előtti beszédtől félnek. A halál van a második helyen…”
Az előadók - bármerre is járunk - már előre szoronganak, jóval a prezentáció előtt, majd mérhetően növekszik a stressz-szint akkor, amikor közeledik az időpont. Félnek attól is, hogy remegőnek tűnik majd a hangjuk, amikor megszólalnak. Lefojtja őket az a tudat, hogy mi lesz akkor, ha nem tudnak folyamatosan beszélni. Szorongást kelt bennük az is, ha arra gondolnak, nem jut eszükbe a mondanivaló, ha nem tudják a hallgatóság figyelmét felkelteni, és azt megtartani. És mi történik akkor, ha nem megy a válaszadás a kérdésekre?
A prezentáció eszköze is nagyon lényeges elemmé vált abban a világban, ahol „csilivili” képsorokkal adnak el sok, ötletnek látszó képhalmazt. „Ha a ppt elvonja a lényegről a figyelmet, akkor az értelmetlen. Mindennek a megértést kell szolgálnia. Ehhez az előadó és a hallgatóság közötti közös kommunikációs platformra van szükség, ezt kell először megteremteni.”
Cikkünk több oldalas! Lapozzon!
1. oldal - Jobban félünk a nyilvánosság előtti beszédtől, mint a haláltól?
2. oldal - Videomentor: megfigyelések prezentáció közben
Sikeresnek látszol, de mégsem érzed magad a helyeden? Vajon megszelídíthető a siker?