Készségeket fejleszt és portfoliót épít az egyetem

A munkaerőpiac igényei és a környezet rendkívül gyorsan változik. Az oktatás nagy szervezetei hagyományosan nehezebben alkalmazkodnak, hogyan lehet ezen változtatni?

Az oktatás szerepe általános értelemben változik, a felsőoktatásnak is azt kell megélnie, hogy míg korábban az egyetem a tudás forrása volt, mára ez megváltozott. A rendelkezésre álló információ mennyisége jelentősen megnőtt, a hozzájutás pedig demokratizálódott, így nem csak az egyetemeken koncentrálódik a tudás.

Egyetlen év alatt több új információ keletkezik, mint az elmúlt 5000 évben összesen, ezzel párhuzamosan pedig folyamatosan bővül a hozzáférhető ismeretanyag, és ugyanilyen gyorsan változik a szakmai környezet is. A hallgatókat erre az új környezetre, változó világra kell felkészíteni, hogy a rengeteg információból ki tudják választani, hogy mire érdemes odafigyelni, legyen kritikus a gondolkodásuk, a problémamegoldásra tudjanak fókuszálni.

Az egyetemek tradicionális intézmények, a tematikák rögzítve vannak és az oktatás ezek mentén zajlik. Azonban az információk egy része nagyon hamar elavul, így az tűnik hatékonyabbnak, ha egy szaktudáson belül tartományokat mutatunk meg. A hangsúly pedig a készségfejlesztésre és a szocializációra helyeződik.

Hol tart ez a hangsúlyeltolódás?

A felsőoktatás nehezen változó rendszer, így a változás még nem feltétlenül történt meg, de mindenképpen ebbe az irányba kellene elmozdulni, és az akkreditációs eljárásoknak is ezekhez az igényekhez alkalmazkodniuk.

A Metropolitan Egyetemen ezekre az igényekre válaszolva a készségfejlesztés nagy hangsúlyt kap. Elsősorban a nehezen automatizálható készségek fejlesztésére koncentrálunk - ilyen például a személyek közötti interakció, a kreativitás és az intuíció.

Ehhez azért a tanároknak is jelentős szemléletváltáson kell átesniük?

Gyökeresen meg kell változtatni a hozzáállásukat, hiszen korábban a tanítás arról szólt, hogy a tanár átadja a tudást, amit a diák befogad. Ez azonban nem így működik, a hallgatónak magának kell felépítenie, összeraknia a tudását, amihez a tanárnak a kereteket kell biztosítania. Elsősorban nem a tudás forrásai, hanem mentorok kell, hogy legyenek, akik támogatják, eligazítják a fiatalokat. Segítenek nekik abban, hogy a tudásuk építését akár az egyetem után is folytatni tudják majd. A változó világhoz alkalmazkodni tudjanak, és a meglévő keretek közé el tudják helyezni az új és új információt, így az ismereteik ne avuljanak el.

Milyen módon kap hangsúlyt a készségfejlesztés?

Kifejezetten olyan tréningeket tartunk, amelyek a fenti területekre specializáltak. Például a kreativitást fejlesztik. Emellett a szaktárgyak oktatása is megváltozott, hiszen a tananyagfeldolgozásnak is az új módszerekre kell helyezniük a hangsúlyt, amelyek ezen készségek erősítését támogatják.

Hogyan fogadják mindezt a hallgatók? Hiszen a kivételektől eltekintve a középiskolákban nem ezekkel a módszerekkel tanulnak? Mennyire vannak meg az alapjaik?

A fiatalok nagyon nyitottak, gyorsan alkalmazkodnak. A visszajelzéseikből az derül ki, hogy kifejezetten élvezik a tréningeket, örülnek nekik. Élmény számukra a tanulás, ez pedig önmagában javítja a hatékonyságot. A megélés eredménye pedig, hogy igazán bevonódnak, az érzelmeiket is megérintik ezek a módszerek, ezt ráadásul ideális esetben közösen élik át, ami szintén hatékonyabbá teszi a tanulási folyamatot.

Hogyan reagál minderre a munkáltatói oldal? Mit tapasztalnak?

A vállalatok általában az aktuális problémáik megoldására várják a választ, szeretnék, ha a hallgatók bizonyos munkakörökre lennének alkalmasak az adott munkahelyen, lehetőleg azonnal. Persze fontos, hogy a munkaerő-piaci igényekre is felkészítsük őket, de az egyetemek feladata elsősorban nem ez. A munkáltatók igényei is pillanatnyiak, a mi feladatunk pedig az, hogy a fiatalok 5-10 év múlva is megállják a helyüket a világban. Nem egy-egy szoftver használatára kell őket például megtanítanunk, azt helyben gyorsan el lehet sajátítani, és ez a tudás ráadásul elavul, hanem az a fontos, hogy általában megértsék a használat lényegét, aminek tapasztalatával az újabb és újabb szoftvereket is megértik majd.

Hogyan oldható fel ez a feszültség az igények között?

Az aktuális igényekre leginkább a szakképzés tud választ adni. A felsőoktatás hosszabb távra építi a hallgatókat, sokkal inkább az elméletre támaszkodva. Az adott tudományterület logikáját, felépítését adja át, a már említett keretrendszert, amibe aztán az új információk beépíthetők. Persze közben fontos, hogy lássák az alkalmazás gyakorlatát is.

Utánkövetik a hallgatóikat, hogy milyen sikerrel boldogulnak az egyetem után?

A Diplomás Pályakövetési Rendszeren keresztül követjük, és ezen keresztül igyekszünk kérdőívekkel is elérni őket. A válaszaikat elemezzük, hogy mennyire sikeresek az adott területen, esetleg váltanak-e. A válaszokból értékes információ szűrhető le, amit aztán beépítünk a tananyag kialakításába.

Mi tapasztalnak például a HR-esek részéről? Milyen tapasztalatokat osztanak meg a fiatalok?

Egyre inkább a készségeket keresik a HR-esek is, mert a konkrétumokat már a munkahelyeken könnyebb megtanítani. A Metropolitan öndefiníciója, hogy „Alkotóegyetem”, vagyis mindenki aktívan részt vesz a tanulási folyamatban, a mentorokkal közös munka zajlik. A diákok saját portfoliót építenek az évek során. Ez már a képzés kezdetétől zajlik, nemcsak a művészeti szakokon, hanem az üzleti karon is. A portfolióba belekerülnek a képzési idő alatt elkészített üzleti tervek, marketing briefek, amit az álláskereséskor a munkáltatóknak is be tudnak mutatni. Így a gyakorlati megközelítéssel felvértezve, tapasztalt pályakezdőként lépnek piacra.
Magabiztosabban állnak helyt az interjúhelyzetekben és a HR is jobban meg tudja ítélni az egyezést a cég igényei és a hallgató tudása között.

Mennyire vállalnak munkát már egyetem alatt a hallgatók?

A szakmai gyakorlat kötelező része az oktatásnak, hallgatók fele állásajánlatot is kap ezen alkalmakkor, amit többnyire el is fogadnak, így a nappali tagozatos tanulás mellett az egyetemi évek alatt sokan dolgoznak is. Általában, aki nem pénzért, állásban dolgozik azok is projektekben vesznek részt, amit az oktatók/mentorok behoznak az órákra. Nálunk nagyon sok oktató a versenyszférából érkezik, akinek nem a tanítás a főállása, hanem egy-egy tantárgy oktatására szerződik. Közel viszik a fiatalokat a valódi munkához, beépítik akár az előző nap a cégnél tapasztaltakat az oktatásba.

Milyen az elmélet és gyakorlat aránya?

Az ideális, ha gyakorlati helyzetben tanulja meg az elméletet a diák. Fontos, hogy a tudás releváns legyen, tudja kötni valamihez, mert akkor a megértéshez is nyitottabban áll. Általában úgy működünk, hogy egy-egy projektmunka után történik az elmélet letisztázása, leszűrése és nem fordítva.

Mi a jövő az egyetemek számára mindezek alapján?

Az egyetem nem egy statikus szervezet. A szakmai tartalom, az oktatók szemlélete, a módszerek, a technikai eszközök folyamatosan változnak, alkalmazkodniuk kell. Folyamatos alkotó tevékenységként kell tekinteni a tanításra.