Középvezetők a túlóra fogságában

A felmérés során több mint ötszáz fő véleményét kérték ki, s az eredmények alapján elmondható, hogy a dolgozók 70 százaléka szerint nem tesz eleget a vállalat a munka és a magánélet közti egyensúly kialakításáért, illetve megtartásáért. Majdnem kétharmaduk, azaz 65 százalékuk marad bent sűrűn munkaidő után, 19 százalékuk csak néha, 9 százalékuk pedig esetlegesen. Csupán a megkérdezettek öt százaléka számolt be arról, hogy soha nem kellett túlórára vetemednie.

A túlóra okai

Michael Jalbert, az MRINetwork elnöke elsősorban azzal magyarázza az eredményeket, hogy a középvezetők sokszor érzik úgy, hogy egyszerűen nincs más választásuk, túlóra nélkül sosem tudnák teljesíteni a vezetőség elvárásait. Ez a hozzáállás főként a fiatalabbakra jellemző, a II. világháborús baby-boom generáció tagjait ugyanis nem hatja meg az embertelen feladatáradat, továbbra is a jól megszokott ritmusuk szerint végzik a dolgukat, s élik rendületlenül magánéletüket. Előbb-utóbb azonban ők is kikopnak, így a vállalatoknak komolyan át kell gondolniuk, milyen teljesítményt is követelnek majd meg az egyre feljebb kapaszkodó ifjaktól.

A probléma gyökere természetesen ennél sokkal kézenfekvőbb: a vállalatok a minél nagyobb profit reményében spórolnak a humán költségeken, ezért többnyire alulról súrolják a szükséges létszámkeretet. A helyzetet súlyosbítja, hogy általában fel sem ismerik a problémát, hiszen az elvégzendő feladatok mindig elkészülnek időre - az már fel sem tűnik nekik, hogy 9-10 órás munkaidővel.

Korszerű eszközök a magánélet megrontói

Elméletileg a technológia újkori csodái épp a munka meggyorsítását tennék lehetővé, ám a valóságban inkább csak még több feladatot rónak az alkalmazottakra: a modern kommunikációs eszközök (mobil, e-mail, wifi, videofon) segítségével ugyanis bárhol és bármikor elérhető, sőt, munkára bírható a dolgozó - mutat rá Michael Jalbert. Ennek pedig a magánélet látja kárát, hisz elmosódnak a határok a munkahely teljesítmény-orientált világa és az otthon melege között. Az sem segít sokat, ha a kettőt a távmunka segítségével egy légtérbe zsúfoljuk, mivel a családdal való törődés mindenkori lehetősége előbb-utóbb kizárja az egészséges magánéletet. Ráadásul nem csak a távmunkánál nehéz betartani a munkarendet, egyes tanulmányok szerint akár a rugalmas munkaidő is görcsös munkamániához vezethet. Igaz, a még egyensúlyt érző vezetőnél az ellenkezője is előfordulhat, olykor ugyanis megesik, hogy egy kis többletmunka után inkább minőségi kikapcsolódásra vágyik a családdal.

Boldogság, gyere haza!

A Harvardi Egyetem egyik tanulmánya pont e kérdéskört feszegette, amikor megkérdezett 95 vezetőt és azok 300 alkalmazottját. Megállapításuk szerint azon vezetők, akik sikeresen különválasztották a munkát és a magánéletüket, sokkal boldogabbak, mint azon társaik, akik nem. Az otthoni munka elképesztően kihat a családi életre, különösen ami a gyermekeket illeti. Ők ugyanis képtelenek megérteni, hogy miért nem foglalkozik velük az apjuk, amikor fizikailag mellettük van, miért egy számítógépet nyüstöl szüntelenül - teszi hozzá Ellen Kossek, a michigani egyetem professzora. Az ilyen problémák elkerülése érdekében érdemes egy dolgozószobát kialakítani, ahova nincs szabad bejárása bárkinek, így a nyugalmas munkaórák után bátran következhetnek a mindennapi családi bonyodalmak.

A boldogság titka

Az, hogy vajon a munkamániások vagy a magánéletre koncentrálók táborába tartozunk-e, egyszerű külsőségekkel is megállapítható, az ugyanis már önmagában sokat mond, ha nem egy, hanem két határidőnaplót vezetünk, vagy hogy egy, illetve két kulcscsomót használunk. Általában egyébként a női vezetők szeretik egyben látni a dolgokat, feltehetően mert az ő agyuk jobban képes összefogni a szerteágazó gondolatokat. Mindenesetre azért szerencsésebb, ha külön tudjuk választani a két területet, mivel a tapasztalatok alapján boldogabb életet biztosít egy-egy ilyen fal felhúzása. Különösen, mivel a harvardi felmérések szerint egy átlagos, kizárólag egy munkahelyen robotoló alkalmazott 43 órát, a két helyen munkálkodó 45 órát, míg a három helyre szétszakadó kolléga 52 órát dolgozik egy héten - és ezen még az utazási időt megtakarítani hivatott technológiai vívmányok sem segítettek.

Paraszt Imre, HR Portal