Bill Gurley, a Benchmark kockázati tőketársaság partnere szerintma sok szülő csendben pánikol. Attól tartanak, hogy a gyerekük gyakornoki helyei nem vezetnek majd valódi állásajánlatokhoz, és hogy a választott szak nem nyújt hosszú távú megélhetési biztonságot.

Azok a pályák, amelyeket korábban szinte garantált karrierútnak tartottak – a jog, az orvoslás, a pénzügy, a mérnöki területek –, ma már messze nem tűnnek ennyire stabilnak.

Gurley ugyanakkor hangsúlyozza: a fiatalok középiskolából egyetemre, majd a munka világába vezető rendszere már jóval az AI megjelenése előtt sem működött jól.

A Wharton School kutatóival közösen végzett kutatásukban több mint 10 ezer amerikai válaszadót kérdeztek meg különböző iparágakból és karrierszakaszokból. Az eredmények szerint közel hatból tíz ember mondta azt, hogy ha újrakezdhetné, más döntéseket hozna, és több mint 40 százalékuk teljesen más foglalkozást választana.

Más felmérések is hasonló képet mutatnak. Egy 2023-as globális Gallup-kutatás szerint a munkavállalók kevesebb mint egynegyede érzi magát elkötelezettnek a munkahelyén, miközben 59 százalékuk passzívan elkötelezetlen, vagyis a köznyelvben „csendes felmondóként” dolgozik.

Gurley szerint ez nem egy jól működő rendszer. A fiatalok számára a felnőtté válás és a karrierépítés egy nagy nyomás alatt működő futószalaggá vált: jó iskola, jó szak, minél több önéletrajzi elem, majd belépés egy szűk, biztonságosnak tartott szakmai körbe.

Ennek következménye, hogy rendkívül sokan érzik úgy felnőttként, hogy alapvetően rossz irányba indult el a pályájuk.

Saját életútját is példaként hozza: két évig mérnökként, majd három évig a Wall Streeten dolgozott, mielőtt a kockázati tőkebefektetések világában megtalálta a helyét. Akkoriban ezek a lépések kitérőnek tűntek, később azonban kiderült, hogy meghatározó tapasztalatokat, szemléletet és készségeket adtak számára.

Gurley szerint egyáltalán nem ritka, hogy a sikeres emberek pályát váltanak. Sok esetben időre van szükség ahhoz, hogy valaki rájöjjön, milyen munka teszi valóban elégedetté. Amikor valakit a kíváncsiság és a belső motiváció vezérel – és nem pusztán a társadalmi elvárások –, akkor a munka kevésbé válik kényszerré, és hosszú távon a teljesítmény és a szakmai siker esélye is nagyobb.

A szülők számára szerinte itt kellene elmozdulnia a gondolkodásnak.

A pénzügyi biztonság iránti vágy természetes, de a mai környezetben könnyen visszaüthet.

Gurley szerint ma fiatalok tömegei pontosan tudják, hogyan kell jó egyetemre bekerülni, jó jegyeket szerezni és rangos gyakornoki helyeket megszerezni – de amikor megkérdezik őket, mi érdekli őket igazán, gyakran nem tudnak válaszolni.

Ebben a helyzetben a mesterséges intelligencia akár pozitív kényszerítő erővé is válhat. Ha a hagyományos karrierutak felborulnak, a fiatalok kénytelenek lesznek tudatosabban végiggondolni, milyen munkát szeretnének végezni.

Ráadásul a technológia miatt soha nem volt még ilyen könnyű új területeket megismerni – akár szűkebb, speciális területeket, mint az asztrobiológia, a számítási nyelvészet vagy a kvantumkriptográfia, akár kreatív vagy szélesebb körben ismert szakmákat. Az AI lehetővé teszi, hogy bárki gyorsabban és mélyebben ássa bele magát új témákba.

Gurley végső üzenete a szülőknek egyértelmű: ne váljanak a gyerekük életében a következő szorongáskeltő tényezővé. Ha valódi érdeklődést és belső motivációt látnak, akkor ne tereljék őket automatikusan vissza a „tiszteletre méltó” vagy „biztos” pályák felé – még akkor sem, ha első pillantásra nem látszik, hogyan lehet majd ebből megélni.

Egy olyan világban, ahol az AI minden karrierutat átalakít, Gurley szerint a legnagyobb segítség, amit egy szülő adhat, az az, ha következetesen támogatja a gyermeke kíváncsiságát – bármerre is vezessen.

Szexibb lett az író, mint a fejlesztő? A techcégek már kommunikációs szakemberekre vadásznak

- olvassa el korábbi cikkünket! 

kép: freepik