Mt.-módosítás: hogyan számoljuk a szabadságot?

Januárban vezették be, augusztus elsején pedig már meg is változtatták az egyenlőtlen munkaidő-beosztásban, így a munkaidőkeretben dolgozók szabadságának nyilvántartására vonatkozó jogszabályt. Mint dr. Kártyás Gábor írta januári blogbejegyzésében, a Munka törvénykönyve az év elejétől úgy szólt, hogy a rendes szabadságot és a betegszabadságot egyaránt nem napokban, hanem órákban kell nyilvántartani és elszámolni ezeknél a munkavállalóknál. Egy napi szabadság 8 óra munkavégzés alól mentesít. A Liga szakszervezetek tájékoztatója szerint pedig a munkavállaló a szabadság kiadása során a beosztással azonos tartamra mentesül munkavégzési kötelezettsége alól. Amennyiben nincs beosztva a munkavállaló, az általános munkarendet, napi nyolc órás munkavégzést kell figyelembe venni.

Az augusztus elsején hatályba lépett módosítás szerint az egyenlőtlen munkaidő-beosztásban dolgozók szabadságánál az órákban történő elszámolás már csupán választható, nem pedig kötelező. Az általános munkarendben dolgozókhoz hasonlóan napokban is számítható a szabadság és a betegszabadság, ám a választás csak teljes naptári évre szólhat.

Érdemes váltaniuk a bérszámfejtőknek?

A főszabály az, hogy munkanapban kell nyilvántartani és kiadni a szabadságot és a betegszabadságot. Általános munkarendben ez egyértelmű. Egyenlőtlen munkaidő-beosztásban immár választható, hogy munkaórákban vagy munkanapokban számolunk. Dr. Takács Gábor a Conforg júliusi munkajogi rendezvényén elmondta, a munkanapokban történő nyilvántartás részletszabályai egyelőre nem egyértelműek, finomításra szorulnak. Főként a munkaszüneti napok elszámolásából adódnak bizonytalanságok.

Ha munkanapban tartjuk nyilván a szabadságot, az egyenlőtlen munkaidő-beosztásban dolgozók számára a szabadság kiadása során a hét minden napja munkanapnak számít, kivéve a munkaszüneti napot és a heti pihenőnapokat. Mi történik akkor, ha a munkavállaló beosztása szerint munkaszüneti napon dolgozna? - teszi fel a kérdést dr. Takács Gábor. Erre a napra az Mt. módosítása alapján tilos kiadni szabadságot - szerinte erre nem gondolt a törvényalkotó.

A betegszabadságnál ugyanez áll elő: ha munkanapban tartjuk nyilván, akkor a munkaszüneti napra nem lehet kiadni betegszabadságot. Elszámolási szabályok körében is felmerül a kérdés: ilyenkor tehát díjazás nem is jár a munkavállalónak? Ráadásul kógens szabályról van szó, vagyis a munkavállaló javára sem lehet eltérni, vagyis hiába keresőképtelen a munkavállaló, plusz betegszabadságot sem lehet részére kiadni.

A munkanapos nyilvántartás ezek miatt komoly elszámolási nehézségeket okozna. A jogász ezért nem javasolja, hogy a munkáltatók már idén váltsanak erre a számítási módra.

Amennyiben órákban tartja nyilván a munkáltató a rendes- és a betegszabadságot, az Mt. nem tartalmaz az említettekhez hasonló korlátokat, így azok munkaszüneti napra is kiadhatók - ami jelentősen egyszerűsítheti a munkáltatók helyzetét..

Szerinte érdemes 2013 végéig megtartani a munkaórákban történő nyilvántartást, és legfeljebb 2014-ben megfontolni a munkanapokban történő nyilvántartást, bízva abba, hogy addig tisztázódnak a fentiek. Ez azért is célravezetőbb, mert nagyon valószínű, hogy a munkavállalóknak augusztusig kiadott szabadságos órák száma nem ad ki 8-cal osztható számot, vagyis nem váltható egyszerűen egész napokra. A töredék napok elszámolása pedig év végén okozna fennakadást.

Dr. Takács Gábor arra is felhívta a figyelmet, hogy csak a szabadság és a betegszabadság esetén van lehetőség a napokban való nyilvántartásra áttérni, egyenlőtlen munkaidő-beosztásban minden más távollétet továbbra is órában kell vezetni.

Váltás esetén arra figyelni kell, hogy csak az augusztus elsejét követően kezdődő szabadságokra és betegszabadságokra alkalmazandó az új szabályozás. Például ha a munkavállaló júliusban betegedett meg, és még augusztus elején is betegállományban volt, akkor a régebbi, órás elszámolást kell alkalmazni a keresőképtelenség teljes idejére.

Takács Gábor emlékeztet, hogy fontos ellenőrizni a bérszámfejtő programok beállítását, mert azok gyakran alapbeállításuk szerint munkanapban számolnak, hiszen a törvény egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén is a munkanapokban történő elszámolást veszi alapesetnek. Utólag pedig nem lehet jogszerűen korrigálni a már munkanapban bérszámfejtett hónapokat.

Az összeg marad, a jogcím változik

A keresőképtelen dolgozók díjazása különösen problematikus. A jogász szerint a törvény úgy szól, hogy azoknak a munkavállalóknak, akik az általános munkarend szerinti munkanapra, vagyis a hétköznapra eső munkaszüneti nap ("fizetett ünnep") miatt távolléti díjat kapnának (vagyis az órabéresek és a teljesítménybéresek), erre a napra eső keresőképtelenség esetén a távolléti díj helyett annak hetven százalékát kell kifizetni. A szabályozás sok kérdést felvet: mi van a havibéres munkavállalókkal, azzal az esettel, ha a munkaszüneti nap hétvégére esik, ha a munkavállaló aznap beosztása szerint dolgozott volna?

Szintén problémát okoz, hogy egyenlőtlen munkaidő-beosztásban a munkaidő-beosztás szerinti munkanapokra bizonyos esetben betegszabadságot is ki lehet adni és el lehet számolni; de bonyolítja a helyzetet, hogy mint fentebb már említettük, a munkanapokban történő elszámolás esetén a törvény alapján tilos betegszabadságot kiadni a munkaszüneti napokra. Kérdéses, hogy ilyenkor mit és hogyan fizethet a munkaadó. Így a szabályozás különösen zavaros, az akár egy nap különbséggel keresőképtelen kollégák között bérfeszültséget szülhet.

A törvény praktikus, ámde kevésbé munkáltatóbarát értelmezése dr. Takács Gábor szerint az lehet, hogy minden olyan esetben, amikor a munkavállaló keresőképtelen munkaszüneti napon, és részére eddig betegszabadságot számoltak el és fizettek ki, akkor a jövőben is fizessék ki az arra az óraszámra járó távolléti díj hetven százalékát, ahogyan a betegszabadság esetén, de a betegszabadságot ne csökkentsék. Ilyenkor ugyan a betegszabadságot megspórolja a munkavállaló, de a jogász szerint ezt érdemes vállalni azért, hogy ne legyen különbség a kollégák díjazásai között. A törvény célja is feltehetően az volt, hogy néhány nappal bővüljön betegszabadságok száma, így az államkassza spóroljon egy keveset a táppénzen. Hozzáteszi: ennél a megoldásnál egyszerűbb lett volna az éves betegszabadság mértékét növelni egy vagy két nappal.

Felmerül a kérdés, hogy ha órában adjuk ki a betegszabadságot, és az utolsó napra nem marad az egész munkanapra elegendő óraszám, hogyan járjunk el. Például 4 órányi betegszabadsága marad a munkavállalónak arra a napra, amikor 12 órára van beosztva. Ebben az esetben az augusztusi módosítás szerint a teljes beosztás szerinti napi munkaidőt, azaz itt mind a 12 órát betegszabadságként kell figyelembe venni, és csak a következő naptól kell táppénzt számolni. Ettől a szabálytól nem lehet eltérni, és csak az augusztus elseje után kezdődött betegszabadságokra lehet alkalmazni.