Ne szimfóniát komponáljon, hanem teregesse ki a ruhát az AI

Az idei már a harmadik alkalom, hogy szeptember 23-án - alapítóik közös születésnapján - konferenciát rendezett hazánk két meghatározó innovatív nagyvállalata, a magyarországi Bosch csoport és a Richter Gedeon Nyrt. Az első rendezvény a mesterséges intelligenciát, a tavalyi az innovátorok új generációját, azidei pedig a jövő kihívásait, illetve a tudatos jövőtervezést helyezte reflektorfénybe.

Rab Árpád jövőkutató, digitális kultúra szakértő előadásában hangsúlyozta, hogy a jövő nem előre rögzített pálya, hanem különböző forgatókönyvek összessége. „A jövő olyan lesz, amilyennek mi szeretnénk, ha jól dolgozunk rajta” – mondta. Rámutatott, hogy sokszor nem akarunk szembenézni a látható trendekkel, pedig rengeteg adat és tapasztalat áll rendelkezésünkre. Szerinte hibás hozzáállás, ha a jövő problémáit „a jövőbeli énünkre” hárítjuk, hiszen a közös gondolkodás és a szakértelem éppen arra való, hogy időben készüljünk fel a változásokra.

Előadásában kitért a Kondratyjev-hullámokra, amelyek az emberi gazdaságtörténetet 40–50 éves ciklusokban írják le. Mint mondta, ezekben a ciklusokban mindig megjelenik egy nagy kihívás, amelyet az emberiség végül megold, és ezzel párhuzamosan nő a jólét és a gazdagság. „Mindig vannak előttünk kihívások, és mindig meg is oldjuk őket – ez nem kérdés” – hangsúlyozta. A valódi kérdés szerinte az, mennyire okosan és előrelátóan tesszük mindezt: felkészülünk-e időben a változásokra, vagy csak utólag próbáljuk kezelni a problémákat.

Rab úgy fogalmazott: most a hatodik hullám küszöbén állunk, amely egy együttműködő, intelligens társadalmat feltételez. „A hullámok elején mindig az innováció kerül középpontba, és a megoldóérték válik kulcsfontosságúvá” – mondta. Ebben a helyzetben a tudás és a tapasztalat felértékelődik, hiszen ezek adják a valódi erőforrást. „Soha nem volt olyan fontos a tudástőke, mint most, és a közeljövőben még inkább az lesz” – emelte ki.

Rab Árpád

A jövőkutató szerint a hullámváltások idején mindig új játékszabályok születnek, amelyek újraértelmezik az alapvető kérdéseket: „Ne ijedjünk meg attól, hogy devalválódnak értékek, mert ez nem igaz, hanem most alakítjuk ki az új játékszabályokat. Mi a munka? Mit szeretnénk elérni? Melyek azok az értékek, amelyeket minden körülmények között meg szeretnénk őrizni?” 

Arra is rámutatott, hogy a világ felgyorsulását nem a technológia önmagában okozza, hanem az, hogy egyre többen és egyre gazdagabban élünk egy zárt rendszerben. A technológiai fejlődés célja szerinte nem más, mint hogy segítsen megérteni és kezelni a komplexitást, valamint jobb életminőséget biztosítson. „Az előttünk álló legnagyobb kihívás, hogy a növekvő lélekszám mellett képesek legyünk megőrizni az életminőségünket úgy, hogy közben a Föld környezetét is fenntartsuk” – hangsúlyozta. Hozzátette: „A jó hírem az, hogy erre képesek vagyunk. Megvan a technikai eszköztárunk és az üzleti modelljeink, csak ki kell alakítanunk őket.”

Nem szabad félni a jövőtől, mert a félelem megbénít. „Egy vezetőnek mindig hinnie kell a jövőben” – emelte ki. „Ha félünk a jövőtől, megbénítjuk magunkat és termékké válunk.”

A jelen kihívásai – például a zöld átállás vagy a környezetvédelem – mind lehetőségek is, amelyekhez üzleti modelleket kell társítani. Felidézte, hogy pályája kezdetén sok vállalat még afféle kötelező teherről, egyfajta „adóról” beszélt a környezetvédelem kapcsán, mára azonban egyre inkább felismerik, hogy ebből is gazdagodhatnak, és ez lehet a valódi cél.
Rab egy gyakorlati módszert is ajánlott: a „jövő napló” írását, amelyben a mindennapok során végiggondoljuk, hogyan oldanánk meg a jövő problémáit. Ez segít abban, hogy válsághelyzetekben felkészültebbek legyünk.

A mesterséges intelligencia kapcsán kiemelte: nem önmagában okoz problémákat, hanem felszínre hozza a meglévő dilemmákat. „Az MI tükör, amely értékkérdéseket vet fel: mit akarunk mérni, mit tekintünk értéknek, merre akarunk haladni” – mondta. Szerinte az őszinteség és az alázat alapfeltétel bármilyen fejlesztésnél.

Szerinte a jó jövőépítés a hatékonytalansáról is szól. „Nem kell túlzásba vinni a hatékonyságot, mert sokszor éppen a látszólag hatékonytalan dolgok bizonyulnak a legértékesebbeknek” – hangsúlyozta, hozzátéve, hogy ez adhat egyediséget az innovációknak.

Előadása végén hangsúlyozta a felelős innováció szerepét: a jó megoldások multiplikátor hatásúak, és az egész társadalom figyeli, hogyan reagálnak a vezető cégek a kihívásokra. Rab szerint történelmi helyzetben vagyunk: „Soha nem élt még ennyi generáció egyszerre. Ez nem probléma, hanem lehetőség. Mi lehetünk az a generációs ökoszisztéma, amely megmenti a Földet és gazdagabbá teszi az emberiséget” – zárta gondolatait.

Az innováció emberi arca és a tudatos jövőépítés

Az ezt követő kerekasztal-beszélgetésen Rab Árpád jövőkutató és a két nagyvállalat vezetője az optimizmus különböző skáláján állva világítottak rá az innováció emberi oldalára, valamint azokra a konkrét iparági kihívásokra, amelyek meghatározzák a következő évtizedet az autó- és gyógyszeriparban.

Rab Árpád „jövőnaplójában” azt látjuk, a technológia egyre inkább „észrevétlen segítőtárssá” válik. Mindennapi apró cselekedeteink – a technológia láthatatlan támogatásával – automatikusan értékelődnek, többszörös hatást gyakorolnak másokra, miközben mi boldogan és kíváncsian éljük a napunkat. Úgy simul majd bele az életünkbe a technológia, hogy észre sem vesszük, mikor lépünk át egyik világból a másikba.

Szászi István, a Bosch csoport vezetője Magyarországon és az Adria régióban a jövőképpel kapcsolatban hangsúlyozta: a Boschban rendszeresen végeznek szcenárióelemzéseket, amelyek célja nem pusztán a jövő előrejelzése, hanem annak aktív alakítása. Peter Druckert idézve kiemelte:„a legegyszerűbb módja, hogy előre lássuk a jövőt, ha mi magunk alakítjuk azt.” Véleménye szerint a tudatos szcenáriótervezés lehetőséget ad a vállalatoknak, hogy hatékonyabban és felelősebben alakítsák saját jövőképüket.

Orbán Gábor, a Richter Gedeon Nyrt. vezérigazgatója elmondta, azért szereti hallgatni Rab Árpádot, mert mindig pozitív és inspiráló jövőképet rajzol fel, mintha biztosak lehetnénk abban, hogy a jövő nagyon jó lesz. „Az igazi jó szcenárió az, amikor a sok innováció lehetőséget ad arra, hogy egyre több öncélú, értékes dolgot csináljunk” – hangsúlyozta, kiemelve Rab gondolatát, miszerint az igazán értékes dolgok gyakran látszólag hatékonytalanok. Hozzátette, hogy maga is hatékonyságmániás, mindig a maximális eredményt keresi, de rájött, hogy nem minden érték mérhető százalékban. Tíz év múlva úgy látná magát szívesen, hogy ilyen beszélgetésekkel, eszmecserékkel tölthesse a napját, melyekkel „nem a ma problémáit oldjuk meg, hanem a holnapután dolgain együtt gondolkodunk.” A jó forgatókönyv az lenne, ha a fejlődésnek köszönhetően minél több lehetőség nyílna arra, hogy sporttal, kultúrával és kreatív önmegvalósítással foglalkozzunk és ezt megengedhessük magunknak. Ehhez az fog kelleni, hogy 

Iparági kihívások- az innováció mint kényszer és lehetőség

A beszélgetés során a jövő kihívásairól is szó esett. Rab Árpád szerint az emberiség mindig képes volt a „lehetetlent apró darabokra bontva” megoldani, de a technológiai lehetőségek mellett gyakran a lassúságunk okozza a legnagyobb problémát. Példaként említette: a globális vízhiány akár az emberiség GDP-jének egy százalékából is orvosolható lenne, mégsem történik meg kellő gyorsasággal.

Szászi István (Bosch) az autóipar előtt álló legnagyobb kihívások között említette a kereslet visszaesését, a vásárlói bizonytalanságot, a kínai versenytársak erősödését, a vámháborúk hatását és az uniós szabályozások szigorodását.Kiemelte, hogy az innováció iránti igény lassult: nem a technológia hiánya okozza, hanem az, hogy a fogyasztók óvatosan várják a jövő megoldásait, és csak fokozatosan hajlandók belevágni az új rendszerekbe és fejlesztésekbe. Rámutatott: a jelenlegi gazdasági és piaci krízisek ciklusai jóval rövidebbek, mint az innovációs ciklusok, ezért vezetőként az a feladata, hogy higgadtan, hosszú távon gondolkodjon. Mint mondta, tíz évre előre kell tervezni, akár az autóiparban, akár máshol – még ha nem is lehet tudni pontosan, mi vár ránk - „ne engedjük, hogy a tények elvakítsák az éleslátásunkat.” Trendekre, megatrendekre kell építeni, szcenáriókat alkotni, és ezek alapján dönteni fejlesztési kapacitásról és erőforrásokról. Szerinte a napi hírek és a jelen külső kihívásai könnyen elhomályosíthatják a tisztánlátást, ezért különösen fontos a stratégiai fókusz és a tudatos erőforrás-allokáció. 

Orbán Gábor (Richter) a gyógyszeripar oldaláról azt hangsúlyozta: az elmúlt évtizedek innovációinak túlnyomó része a „bitek világában” zajlott – az internet, az okostelefon és most a mesterséges intelligencia területén. Az igazi kihívás szerinte az, hogy a bitek és az atomok világa – vagyis a digitális és a fizikai innováció – még mindig nincsenek megfelelően „összehuzalozva”. Példaként említette: nincs még engedélyezési szakaszban AI által jelölt gyógyszermolekula, holott a technológia ígéretei alapján már kellene, hogy legyen. A gyógyszerkutatás-fejlesztés számára ez azt jelentené, hogy a folyamatok gyorsabban, alacsonyabb költségek mellett, és kisebb kockázattal valósíthatók meg. Bár a technológiai lehetőségek rendelkezésre állnak, a kérdés az, vajon nem lenne-e ideje már elérni ezt a szintet, ami feszültséget generál az iparágban. Kiemelte még: az innováció egyszerre felszabadító és kényszerítő erő. Geoffrey West fizikus gondolatait idézve rámutatott, hogy az exponenciális növekedés minden rendszert folyamatos megújulásra kényszerít. „Ha nem tudunk elég gyorsan megújulni, ránk szakad az egész. Az innováció így nem csupán lehetőség, hanem túlélési stratégia is” – fogalmazott.

Motiváció, emberi tényező és pozitív jövőkép

Rab Árpád jövőkutató biztató képet festett: szerinte rendelkezésre áll az eszköztárunk – tudás, technológia és kreativitás –, hogy megoldjuk a felmerülő problémákat. „Az ember alaptermészete a kíváncsiság. A világ megváltoztatása mindig is hajtóerőnk volt. Az innováció egyszerre felelősség és kaland – és ennél izgalmasabb dolog nincs” – mondta.

A nyitóképen balra Szászi István a Bosch, mellette Orbán Gábor a Richter Gedeon első embere