Munka és öngyilkosság - van összefüggés?

Bár huszonöt év alatt az öngyilkosságok száma felére csökkent hazánkban, a WHO 2010-es listájának harmadik helyén állunk. Életünk egyharmadát munkahelyünkön töltjük, ezért a tragédiák megelőzésében is nagy szerep juthat munkahelyi kapcsolatainknak. - A legfontosabb felfigyelni az egyén magatartásának megváltozására. E mögött lehet konkrét ok, ebben óvatosan fel kell ajánlani a segítséget – mondta a HR Portálnak Prof. Dr. Zonda Tamás pszichiáter, öngyilkosságkutató. A szakember szerint a lelkileg sérült emberek felderítése, folyamatos és szakszerű gondozása jelentene komoly öngyilkossági prevenciót. A legnagyobb baj az, hogy a segítségre szoruló ember a megelőzésben amúgy sem jeleskedő pszichiátriai ellátásig el sem jut, és közvetlen és tágabb környezet sem biztatja erre. Ez világjelenség.

- A legfrissebb adatok szerint hányan vetettek véget életüknek önkezükkel hazánkban?

Prof. Dr. Zonda Tamás: Minden riport, interjú előtt szokásom idézni egy nagyon szép és igaz mondatot. Karl Jaspers, a 20. század talán legjelentősebb egzisztencialista filozófusa és pszichiáter professzora írta le: „Az öngyilkosság igazi eredete, oka az egyed közölhetetlen titka marad…” Ez minden mondatra vonatkozik, amit öngyilkosság ügyben mond, nyilatkozik bárki, jelen esetben én is.

A legfrissebb magyar adat a 2013-as évi: 2093 személy vetett véget életének Magyarországon, ami a folyamatos csökkenés mellett szól. Az első nagy ráta-redukció 1987-ről 1988-ra történt, azóta a csökkenés egyenletes és folyamatos; napjainkig gyakorlatilag felére csökkent az öngyilkosok száma. Ez igen örvendetes tény.

- Valóban az. Ez az érték európai viszonylatban hol áll? Számos cikkben, tanulmányban lehet azt olvasni, hogy bár jelentősen csökkent az öngyilkosságok száma Magyarországon, még mindig a világ élmezőnyébe tartozik a százezer főre jutó öngyilkosságok számát tekintve.

- A WHO a befutó öngyilkossági számokat standardizálja az európai korcsoportra, ami szükséges az összehasonlítás lehetősége miatt, de kissé eltér az egyes országok valós rátáitól. A világszövetség honlapján az adatot szolgáltató összes európai ország rátái csak 2010-ig hozzáférhetők, abban az évben az európai sorrend: Litvánia (28,52), Kazahsztán, Magyarország (21,72), Moldávia, Ukrajna, Lettország, Szlovénia, Belgium, Finnország volt. Nem vezetjük tehát immár torony magasan az európai, de a szomorú világranglistát sem, mint 1968-1987 között, de túlzott optimizmusra nincs okunk.

- Mi az oka annak, hogy bár csökkent a hazai öngyilkosságok száma az elmúlt két évtizedben, nemzetközi szinten nem állunk túl jól? Szakemberek szerint ebben a gazdasági válság, a munkanélküliség növekedése és a pszichiátriai ellátás helyzetének romlása is szerepet játszik.

- Azért a felére csökkent önkezű halálok száma igen örvendetes eredmény, ilyen magas hazai számokról redukálódott a jelenlegire. Az okokat illetően főként a nyugati szakirodalom sokat emlegeti a munkanélküliséget és a gazdasági válságot. A nyugati világban a munkanélküliség jóval komolyabb problémát jelent az embereknek. Magyarországon ennek kimutatható hatása nincs az öngyilkossági hajlandóságra. (Igen magas a fekete munka, ebben nagy rutinunk van. A fusizás és társai az előző politikai rendszer megtűrt jövedelem kiegészítő lehetőségei voltak, sok „rokkant” dolgozik ma is vidáman, stb.) A gazdasági válság is nyugaton jelent komoly problémát, arról nem is szólva, hogy pár éve a hazai munkanélküliségi ráta javul. A munkanélküliség és a gazdasági válság szuicidogén hatása kultúra-függő. Görögországban a hatalmas munkanélküliség és gazdasági összeomlás érdemben nem emelte az öngyilkossági rátát, a már említett WHO adatbázis szerint.

Az öngyilkosság prevencióban a hazai pszichiátriai ellátás soha nem jeleskedett. Az ellátás talán romlott, ennek háttere a hatalmas mennyiségű kötelező adminisztratív munka, ami a kezeléstől rabol el időt. Az egyre hódító liberális vonal is megnehezíti helyzetünket: igen sok beteget kell elengednünk pl. a kórházból, noha még indokolt lenne megfigyelni a megnyugtató elbocsájtáshoz. Nehezíti a helyzetünket, hogy sok pszichiáter megy külföldre dolgozni, állítólag 5-10-szeres fizetésért.

- Ön szerint összefüggenek az egyes országok foglalkoztatáspolitikai intézkedései és az öngyilkosságok?

- Ha a munkavállaló előnyére történik bármilyen intézkedés, az redukálja az egyén feszültségét, élethelyzetét, tehát joggal feltételezhető - áttételes módon - az öngyilkosság-megelőző (redukáló) hatás.

- Szerepet játszik-e a magyarok kudarckezelés az uniós viszonylatban nem túl kedvező helyezésünkben?

- A magyar jellemben inkább egy borúlátásra való hajlam van (ha ez egyáltalán kimondható). Talán hajlamosabb sorsát, jövőjét, kilátásait és lehetőségeit eleve kudarcra ítéltnek értékelni, hajlik a "nekünk úgy sem sikerül semmi" típusú értékelésre, válaszra. Sokat halljuk, hogy a magyarság „kudarcra szocializált”, ami meggyőződésem szerint nem nemzetkarakterbeli sajátság, depresszióra való hajlam, hanem egy igen keserű, csak kudarcokban gazdag, sorozatos kollektív traumákat hozó 500 éves történelem megélt tapasztalata, s az erre adott rögzült reflexió, rezignáció, szkepszis. Úgy tűnik azonban, hogy az elmúlt 25 évben ez az attitűd csökkent, szkepszisünk, rezignációnk lassan erodálni látszik. A folyamatos huhogás nem szűnik, tény viszont, hogy az öngyilkosságok száma felére redukálódott, csökkent az alkohol-fogyasztás, a dohányzás és egy-két igen súlyos népbetegség.

- Az öngyilkosságot pszichológiai, szociális, biológiai, kulturális és környezeti tényezők is befolyásolják – olvasható a szakirodalomban. Mely tényezők játsszák a fő szerepet? Egy interjúban elmondta, hogy „az öngyilkosság szociológiailag – tehát a közösségi együttéléssel – erősen meghatározott jelenség” és „bizonyos személyiségtípus hajlamosít az öngyilkosságra”.

- Így igaz, mindezek komplex hatása eredményezhet egy-egy szomorú és tragikus döntést, de ennek részletezése meghaladná e beszélgetés terjedelmét. Bármelyikünk kerülhet olyan szituációba, mikor az önkezű halál lehetősége - ha csak egy pillanatra is - felmerülhet bennünk. Az nyilvánvaló, hogy egy lelki traumát, bánatot, csalódást stb. egy pszichésen érzékenyebb, lelkileg labilis vagy beteg egyén nehezebben bír, ingerküszöbe alacsonyabb, konfliktus-kezelő képessége elégtelen, így előbb foganhat meg benne a tragikus döntés. A lelkileg sérült emberek felderítése, folyamatos és szakszerű gondozása, segítése ezért lenne szükséges és jelentene komoly öngyilkossági prevenciót. Ezért minden olyan szerveződés, igyekezet, program stb., mely erre irányul csak dicsérhető és támogatandó. E programok egyik legfontosabb teendője a társadalom edukációja lenne. A valóban segítségre szoruló ember ugyanis nem keres segítséget, nem fordul szakemberhez („nem vagyok én bolond”) és közvetlen vagy tágabb környezet sem biztatja, kéri erre. Ez sajnos világjelenség.

Az öngyilkosság komplex, multikauzális jellege során hallhatunk a magyarság depressziós, öngyilkos, genetikailag vezérelt hajlamáról is. Annak ellenére, hogy ez egy közkedvelt legenda, tudományos értelemben kizárt, mivel a magyar népesség genomja nem képez önálló egységet (rendkívül heterogén populáció), tehát az sem elképzelhető, hogy valamilyen jellegzetesség lenne köthető speciálisan ehhez a nemzethez. A magasabb öngyilkossági adatok inkább környezeti hatásokkal magyarázhatók. Egyébként még országon belül sem egységesek az adatok, a dél-keleti országrészben például magasabb az öngyilkossági ráta, mint a nyugati területeken. Bizonyos személyiség típus, mely fokozottabb hajlamot hordoz, feltételezhető. Folynak a kutatások, de a prevencióban nem tudom mennyit fog segíteni.

- Melyek a legjelentősebb rizikófaktorok hazánkban?

- Nincs speciális magyar rizikófaktor. Csaknem mindenütt és mindenkor ugyanazok a lelki sérülések, krízisek, csalódás, „tárgyvesztések”. Az ezekre adott válaszok száma, minősége az, ami kultúra-függő.

- Ön szerint megelőzhető az öngyilkosság?

Az öngyilkosság humán specifikum és magatartás, az ember létezése óta ismert jelenség.

Teljes megelőzése aligha lehetséges, ezt sem a pszichiátria, sem a társadalompolitika nem várhatja (és nem is ígérte). Minél több embert próbálunk megmenteni, ennyit tehetünk.

- Milyen jelei lehetnek az öngyilkosságnak? Mire figyeljenek a családtagok, munkatársak, HR-esek?

- A legfontosabb, hogy figyeljünk fel arra, hogy megváltozik az egyén addigi magatartása! E mögött lehet konkrét ok, ilyen esetben óvatosan fel kell ajánlani a segítséget. A problémát nem szabad bagatellizálni, komolyan kell venni, még akkor is, ha számunkra evidens a helyzet és megoldható. Számára nem az! A „szedd össze magad”, „csak nem fogod emészteni ezért magadat”, „ugyan már, nekem is van ennyi bajom”, „pihend ki magad” típusú megjegyzések csak ártanak, inkább ne mondjunk semmit. Ha betegség gyanúja (depresszió) merül fel, akkor szakellátásba kell irányítani (esetenként akár vinni, a saját érdekében). Akár családtag, akár munkatárs, még az is lehet, hogy HR-es. A segítőkészség, az empátia döntő.