Szerző: HRPortal.hu hírszerkesztő Megjelent: 3 hónapja

Munkaerő-átcsábítás: szabad verseny vagy tisztességtelen piaci magatartás?

Hol húzódik a határ a vállalkozások, mint munkáltatók közötti szabad verseny és a tisztességtelen, jogszabályba ütköző munkaerő-átcsábítás között? Mely tényezők korlátozzák a munkavállalók szerződési szabadságát a munka világában?

Napjainkban egyre több újonnan alapított vállalkozás jelenik meg a piacon, jobbnál jobb ötletek születnek, gondoljunk csak például az informatika, a vegyipar, a mikroelektronika vagy akár a sport területére. A meglévő vállalkozások ugyanakkor gyakran minden eszközt megragadnak, hogy felvegyék a versenyt a fogyasztók kegyeiért az egyre színesedő palettán, az egyre innovatívabb műszaki, szervezési megoldásokkal, gyártási technikákkal stb. szemben. Egy jó ötlet kezdő lépésként mindenképpen bíztató, mindazonáltal a megvalósításig hosszú és rögös az út.

Már az első állomás - nevezetesen a szakképzett munkaerő megtalálása - komoly nehézséget jelent, noha sokszor az egész projekt sikeressége ezen áll vagy bukik, főleg, ha az adott terület különleges szaktudást is igényel. Amennyiben az adott vállalkozás ugyanis nem rendelkezik elegendő erőforrással ahhoz, hogy maga szervezze meg és bonyolítsa le a szükséges szakismeretekkel még nem rendelkező munkavállalói képzését (vagy egyéb okból nem kívánja ezt megtenni), akkor csupán két lehetősége marad: megcélozni a piacon lévő, szaktudással rendelkező álláskeresőket, illetve átcsábítani a vele hasonló területen tevékenykedő munkáltatóknál foglalkoztatott munkavállalókat.

A folyamatos küzdelem a munkavállalókért, mint a verseny természetes velejárója

Elsőként érdemes feltennünk a kérdést: egy új szereplő megjelenése a piacon pozitív vagy negatív jelenség? A helyes válasz nyilvánvalóan az, hogy ez megközelítés kérdése, veti fel dr. Tussay-Kovács Krisztina, az act legal - Bán és Karika Ügyvédi Társulás jogásza.

A többi vállalkozás oldaláról közelítve inkább negatív, hiszen egy versenytárs megjelenése számos veszélyt rejthet, előfordulhat, hogy újításaival, alacsonyabb áraival stb. nehéz helyzetet teremt a többiek számára, adott esetben ellehetetlenítheti őket (emellett megjegyezhetjük azt is, hogy mindennek a fordítottja is megtörténhet, tehát az, hogy éppen a nehéz piaci verseny miatt bonyolódik az adott vállalkozás olyan fejlesztésekbe, melyekkel később meghatározó piaci pozícióra tesz szert).

A munkavállalók szempontjából az új piaci szereplő megjelenésének pozitív oldala, hogy a munkavállalók előtt újabb, esetleg jobb lehetőségek nyílnak meg a munkaerőpiacon (pl. a versenytárs ugyanolyan vagy hasonló munkáért magasabb bért ajánl). Ugyanakkor ennek a fordítottja is megtörténhet, amennyiben például egy nagy tőkeerővel és infrastruktúrával rendelkező új piaci szereplő (mondjuk egy szupermarket) kiszorítja a kisebb vállalkozásokat a piacról, aminek folytán előfordulhat, hogy számszerűleg kevesebb munkahely marad fenn (különösen az infrastruktúrát, beszállítókat érintve), sőt, adott esetben piaci pozíciójánál fogva alacsonyabb bérért is képes lesz (főleg regionális sajátosságokat is kihasználva), munkavállalókat foglalkoztatni.

A fogyasztók irányába szintén hasonlóképpen csapódik le az új piaci szereplő megjelenésének hatása; annak pozitív folyománya lehet a több, választékosabb, magasabb színvonalú vagy éppen kedvezőbb árú termék vagy szolgáltatás. Míg negatív oldala, ha a beáramló alacsony minőségű és olcsó áru árversenyre vagy inkább jó eséllyel a piac differenciálására és szűkebb vevői kör megcélzására készteti a korábbi piaci szereplőket, aminek gyakran egyenes következménye az árak emelkedése a kieső profit pótlása érdekében (az olcsó áruk miatt elveszített vevőkön termelt profit kiesését a megmaradó vevőkörnek kell megfizetnie).

A verseny tisztaságának hazai őreként szolgáló költségvetési szerv, a Gazdasági Versenyhivatal mindezen összefüggésekkel kapcsolatban maga is hangsúlyozza ún. Alapelvei között, hogy „tevékenysége a verseny védelmére, nem pedig a versenyben esetlegesen alul maradó piaci szereplők vagy a versenyzőnek tekintett piacszerkezet mechanikus megóvására irányul.” Ennek folytán „versenypolitikai szempontból közömbösnek mondhatók […] az olyan magatartások, melyek anélkül, hogy a hosszú távú fogyasztói jólétet érintenék, pusztán a jövedelmek két (vagy több) vállalat, illetve termelési vagy forgalmazási szint közötti elosztását változtatják meg.”

dr. Tussay-Kovács Krisztinadr. Tussay-Kovács Krisztina
A gazdasági verseny szabadsága és tisztasága között húzódó látszólagos ellentét

Második kérdésként szembeötlik az, hogy miként lehet szabad a verseny, amennyiben az bármiféle korlátok közé szorul?

Korábbi Alkotmányunk ugyan kizárólag a gazdasági verseny szabadságát deklarálta, ez sosem jelentette - ahogy ma sem jelenti - annak korlátozhatatlanságát, illetve korlátozatlanságát. Tekintve, hogy a vállalatok minduntalan egyfajta monopolhelyzet elérésére törekednek, elkerülhetetlen az állami szabályozás és a tisztességes verseny feltételeinek konkretizálása, aminek célja a verseny tisztaságának megteremtése, melynek megvalósulása végeredményben a versenytársak tisztességességében, avagy tisztességtelenségében érhető tetten. Ezzel együtt fontos hangsúlyozni, hogy az Alkotmánybíróság gyakorlata alapján a gazdasági verseny szabadsága nem alapjog, hanem a piacgazdaság egyik alapfeltétele, melyet tehát az államnak kell biztosítania megfelelő korlátozásokkal. Ezen korlátozásokról pedig csak abban az esetben jelenthetjük ki, hogy alkotmányosak, amennyiben a szabályozás megfelelő jogszabályi szinten történik, illetve hatását tekintve nem diszkriminatív. Mivel azonban a szabad versenynek nincs külön alkotmányossági mércéje, így mindig az adott gazdaságpolitikától függ, hogy mi az ideális korlátozás mértéke; ezt fogjuk a következőkben megvizsgálni a hatályos versenyjogi törvény vonatkozó rendelkezéseinek értelmezése és elemzése által, valamint a tisztességtelen piaci magatartások körében kialakult bírói gyakorlat alapján.

Kikre, illetve milyen tevékenységekre terjed ki a versenyjogi törvény hatálya?

Az, hogy a versenyjogi törvény rendelkezései mely szervezetekre, vállalkozásokra vonatkoznak felsorolás-szerűen aligha határozható meg, ugyanis elnevezéstől függetlenül akármelyik jogalany (természetes vagy jogi személy) bármelyik tevékenysége a törvény hatálya alá tartozhat, feltéve, hogy a jogalany piaci magatartást tanúsít és tevékenysége a vállalkozási jelleget magán viseli. A piaci magatartás azt jelenti, hogy az adott entitás saját döntési, cselekvési autonómiával bír, tehát az általa végzett tevékenység neki betudható. Ahhoz pedig, hogy egy tevékenység vállalkozási jellegű legyen a bírói gyakorlat szerint szükséges egyfajta kimutatható gazdasági célzat, tehát üzletszerűség, nyereségorientáltság (mely esetében ténylegesen a célzat bír jelentőséggel, nem pedig a nyereség mint eredmény), másfelől a tevékenység által nyújtott szolgáltatásnak, terméknek meghatározható, karakterizálható befogadó piaca kell, hogy legyen (tehát olyan termék előállítása, melynek generálisan sincs egyáltalán semmiféle piaca fogalmilag kizárja a tevékenység vállalkozási jellegét).

Mindebből világosan látjuk, hogy a versenyjogi szabályozás alanyai akár gazdasági társaságok, akár egyéni vállalkozók lehetnek.

A versenyjogi törvény generálklauzulája és a tisztességes-tisztességtelen magatartások általános megkülönböztetése

Mindamellett, hogy hatályos versenyjogi törvényünk számos tisztességtelen típustényállást rögzít - mint például az üzleti jóhírnév, vagy üzleti titok megsértése, védett ismerettel való visszaélés, megtévesztő reklám stb. - szintén bevezetett egy joghézagkitöltő jellegű, ún. generálklauzulát, mely önállóan alkalmazható azon tisztességtelen magatartások esetén, melyeket a törvény konkrétan nem nevesít. A generálklauzula alapján „tilos gazdasági tevékenységet tisztességtelenül - különösen a megrendelők, vevők, igénybevevők és felhasználók (a továbbiakban együtt: üzletfelek), illetve a versenytársak törvényes érdekeit sértő vagy veszélyeztető módon vagy az üzleti tisztesség követelményeibe ütközően - folytatni.”

A generálklauzulában megfogalmazott tilalom a kialakult bírói gyakorlat alapján felöleli - egyebek mellett - a tisztességtelen munkaerő-átcsábítás esetkörét is, ezért vizsgálatunkat ennek a rendelkezésnek az elemzésével folytatjuk.

Mint látjuk, a törvény ugyan nem határozza meg a tisztességtelenség egzakt fogalmát - a kifejezés morális volta miatt ezt aligha tehetné -, ugyanakkor kiindulási alapként a jogalkotó néhány példával körvonalazza, mely magatartásokat értékel tisztességtelenként. Mindazonáltal tekintettel arra, hogy az egyes szereplők érdeke és a megvalósított tisztességtelen magatartások mindig egy adott, konkrét helyzethez kötődnek, még így is igen nehéz a tisztességtelenség fogalmát pontosan meghatározni. Talán az a legszerencsésebb, ha az egyes esetek vizsgálatakor első lépésként azon polgári jogi alapelvekből indulunk ki, melyek a versenyjognak is alapját képezik, így: (i) a jóhiszeműség és a tisztesség elvéből, mely magában foglalja többek között azon követelményt is, hogy az adott vállalkozás joggyakorlása ne álljon szemben olyan korábbi magatartásával, amelyben a másik fél okkal bízhatott; (ii) az adott helyzetben elvárható magatartásból, mely szerint úgy kell eljárni a polgári jogi, illetve versenyjogi jogviszonyokban is, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható; (iii) mindemellett pedig a társadalmi életben, mindenekelőtt a gazdasági életben kialakult szokásokat, gyakorlatot kell szem előtt tartani. A fentieken túli, mélyebb vizsgálatot segítik a bírói jogalkalmazás során született azon döntések, melyek által a kifejezést tartalommal tölthetjük meg, továbbá a munkaerő-átcsábítás tisztességes és tisztességtelen elemeit egymástól megfelelően elkülöníthetjük.


Cikkünk több oldalas! Lapozzon!
1. oldal - Munkaerő-átcsábítás: szabad verseny vagy tisztességtelen piaci magatartás?
2. oldal - A bírói gyakorlat iránymutatása
Follow hrportal_hu on Twitter

Kapcsolódó tartalmaink 1 2 3 Bezár