Munkaerő-kölcsönzés vagy színlelt foglalkoztatás?

A munkaerő-kölcsönzés jellemzője, hogy a munkavállalók idejét és teljesítményét vásárolja meg a munkaadó. A munkavállaló és a munkaadó között nincs semmilyen jogviszony, csak a munkaerő-kölcsönző cég a munkaadócég között. A jognak mégis védenie kell a munkavállalót a neki közvetlenül utasításokat adó munkaadótól. Bizonyos feltételeket biztosítani kell, ellenkező esetben a bíróság színlelet munkavállalás miatt milliókra büntetheti a céget.

Vegyünk például egy málnatermelő céget, amelynek az érési szezon alatt nem volt elég munkavállalója a válogatásra és csomagolásra, ezért kölcsönzött néhány munkást egy munkaerő-kölcsönző cégtől. A saját alkalmazottjai mellett álltak a szedő sorban a bérelt munkások. Az volt a feladatuk, hogy csak nagy szemű málnákat pakoljanak a dobozokba és minden doboz súlya azonos legyen. Napi 2000 dobozt kellett elkészíteniük.



Munkajogi szempontból a probléma azzal volt, hogy a kiközvetített emberek, ugyanazt a munkát végezték, mint a vállalkozó saját munkavállalói. Azzal, hogy keverednek a munkavállalók azzal leplezett munkavállalást valósított meg a cég. Annak ellenére is, hogy a kölcsönbe vevő korlátlan utasítási joggal rendelkezik, ugyanakkor az a feltétel, hogy 2000 doboz málnát be kellett csomagolni az egyfajta vállalkozói szavatosságnak felelt meg, ami kölcsönzésesetén nem létezik. Munkaerő-kölcsönzésnél nincs felelősség a kikölcsönzött munkavállaló teljesítményéért. Ezért emiatt a kiérkező munkaügyi felelősség bírságot szabhat ki.

Különbség van a szerződés megszűnésének szabályában is. Egy vállalkozási szerződés a teljesítéssel szűnik meg, a munkaerő-kölcsönzés esetében viszont a kölcsönzési idő lejártával szűnik meg a szerződés.

Összefoglalva tehát: munkaerő-kölcsönzés esetén a teljesítés nem jelentheti egy adott eredmény létrehozását. A kölcsönzött munkavállalók nem végezhetik ugyanazt a munkát, ugyanott és ugyanazokkal a feltételekkel, mint a cég teljesítménybérben alkalmazott munkavállalói. A munkaerő-kölcsönzési szerződés tárgya a munkavállaló átengedése, tehát a szerződés az előre meghatározott időben szűnik meg, ami egybeeshet a feladat elvégzésével, de szövegszerűen semmiképpen nem szerepelhet a szerződésben ez a megszűnés feltételeként.