Munkaidőkeretben hány órát ér a szabadság?

Munkaidőkeret alkalmazása esetén a munkáltató naptári évre vonatkozó döntése alapján a szabadság kétféleképpen is kiadható.

Az első módszer szerint a szabadság kiadása során a hét minden napja, beleértve a szabadnapokat is, munkanapnak számít, kivéve a munkaidő-beosztás szerinti heti pihenőnapot és a munkaszüneti napot. Ebben az esetben a szabadságot munkanapban kell nyilvántartani.

A második, és az Ön vonatkozásában a munkáltatója által alkalmazott módszer szerint munkaidőkeret alkalmazása esetén a munkavállaló a szabadság kiadása során a beosztással azonos tartamra mentesül munkavégzési kötelezettsége alól, és a kiadott szabadságot ezzel egyező óraszámban kell elszámolni és nyilvántartani.

Például, ha Ön a munkaidő-beosztása alapján 10 órában végzett volna munkát, de szabadságot adtak ki, akkor 10 órára mentesül a munkavégzési kötelezettség alól, és a szabadságát 10 órában kell nyilvántartani.

Munkaidőkeret alkalmazása esetén a munkavállalót megillető szabadság mértékének számítása úgy történik, hogy a munkavállalót megillető szabadság munkanapokban meghatározott mértékét szorozni kell a munkavállaló munkaszerződése szerinti napi munkaidő mértékével. Pld., 20 munkanap szabadsággal rendelkező, általános teljes napi munkaidőben, azaz napi nyolc órában foglalkoztatott munkavállalónak ilyen esetben 20x 8 = 160 óra szabadsága van. Az előbbi példa szerinti 160 óra egy napi szabadság kiadásával 10 órával csökkent. Ha viszont a munkavállalónak olyan munkanapján adnák ki a szabadságot, amelyre a beosztás szerinti napi munkaideje 0 óra (szabadnap vagy kiegyenlítő nap), akkor erre a napra lényegében nem lehet szabadságot elszámolni (0 órát kellene figyelembe venni); vagyis ilyen napokra a szabadság kiadása nem lehetséges.

Egyébként a szabadságot minden esetben a munkaidő-beosztás szerinti egész munkanapokra kell kiadni; nincs lehetőség arra - még az órában nyilvántartott szabadságok esetén sem -, hogy a munkavállaló délelőtt négy órában munkát végezzen, és délután négy órában szabadságon legyen.

A munkavállaló részére, ha a beosztás szerinti napi munkaidő a hat órát meghaladja, húsz perc munkaközi szünetet kell biztosítani. A munkaközi szünet tartama nem része a munkaidőnek, azaz a munkaközi szünetet a munkavégzés megszakításával kell kiadni. Értelmezésünk szerint e szabályoktól csak a munkavállaló javára és csak kollektív szerződés alkalmazása esetén lehet eltérni.

Megjegyezzük, hogy a rendelkezésre bocsátott információk alapján kialakított fenti jogértelmezésnek, tanácsadásnak csak tájékoztató jellege van, a jelen tájékoztatás nem mentesíti a kérdezőt a tények teljességén alapuló álláspontja kialakításának szükségessége és felelőssége alól.


Munkajogi problémája van? Munkavállalóként használja ügyvédkeresőnket!