Munkanélküliség: tehetetlenek a kormányok?

Szinte tehetetlenül nézik az államok, hogy a válság kirobbanása óta egyre magasabb a munkanélküliség, gazdasági növekedés nélkül ugyanis kevés eszközük van a kedvezőtlen folyamatok megállítására. Ezt mutatják az Eurostat legutóbbi adatai is, amelyek szerint az euróövezetben októberben 11,7 százalékra emelkedett a munkanélküliségi ráta a szeptemberi 11,6 százalékról, illetve a 2011. októberi 10,4 százalékról. Az Európai Unió egészében szintén kedvezőtlen a helyzet: októberben 10,7 százalékos volt a munkanélküliség, szemben a szeptemberi 10,6 százalékkal és a 2011. októberi 9,9 százalékkal. Az egy évvel korábbihoz képest 16 tagállamban emelkedett, kilencben csökkent és kettőben, Ausztriában és Szlovéniában nem változott a munkanélküliségi ráta. A statisztikai hivatal arra számít, hogy jövőre 12 százalékra nőhet a kontinens átlaga.

A HR Portálnak nyilatkozó szakértők szerint válság idején azzal lehet mérsékelni a munkanélküliség szintjét, ha a kormányok támogatják az aktív munkakeresést. Sokkal többet és sokkal szervezettebben kell ugyanis költeni a munkanélküliek képzésére - hívta fel a figyelmet Hárs Ágnes, a Kopint-Tárki vezető kutatója, aki szerint nem segíti a munkanélküliség elleni harcot az a magyar trend, miszerint a munkanélküliek egyre rövidebb ideig és egyre kevesebb pénzt kapnak az államtól. A mostani törvények szerint ugyanis a korábbi kilenc hónap helyett már csak legfeljebb három hónapig jár álláskeresési járadék, amelynek összege nem lehet több napi 3100 forintnál.

Az Európai Unió tagállamai közül azok az országok tudták alacsonyan tartani a munkanélküliséget, amelyek sokat fordítanak az állástalanok támogatására és képzésére, valamint amelyeket kevésbé érintett meg a válság. A legalacsonyabb munkanélküliségi rátát ennek megfelelően Ausztriában (4,3 százalék), Luxemburgban (5,4 százalék) és Hollandiában (5,5 százalék) regisztrálták. Hárs Ágnes szerint ugyan országonként eltérnek a technikák, de általában az alacsony munkanélküliséghez három feltételnek kell teljesülnie: egyrészt az adott országnak működő gazdasággal kell rendelkeznie, már a válság előtt segítenie kell a munkanélkülieket, a válság kirobbanása után pedig még többet kell az állástalanokra költenie.

A szakértő szerint a közmunka csak kisegítő eszköz lehet a munkanélküliség elleni harcban, miután a közmunka drága és "sehová nem vezető" foglalkoztatási forma. A tapasztalatok szerint ugyanis a legtöbb közmunkás nem kerül vissza az elsődleges munkaerőpiacra, hanem csak átmenetileg jut munkalehetőséghez.

Bizonyos országokon azonban még az állástalanok képzése sem eredményezne drasztikus javulást. Spanyolországban például 26,2 százalékosra nőtt a munkanélküliség azt követően, hogy a nemzetgazdaság egyik ágazata szinte teljesen leállt. A néhány évvel ezelőtti spanyol gazdasági bumm egyik húzóereje ugyanis az építőipar volt, amely képes volt a nagyszámú munkaerő felszívására. A válság kirobbanása után azonban lenullázódtak a megrendelések, így a munkanélküliség is megugrott.

Hasonlóan kilátástalan a görögök helyzete, ahol a kormányzatnak 25,4 százalékos munkanélküliséggel kellene megbirkóznia, miközben a kiadásokat a végletekig vissza kell fogniuk. Ezeknél az országoknál - hasonlóan Portugáliához és Ciprushoz - nincsenek olyan gazdasági tartalékok vagy erőforrások, amelyek rövid időn belül képesek lennének csökkenteni a munkanélküliséget, így feltehetően tartós lesz az állástalanok magas aránya.

Más a helyzet azonban az Egyesült Államokban, ahol a hivatalos statisztikák szerint 7,9 százalékos a munkanélküliségi ráta. Az amerikai munkanélküliek szerkezetével az a probléma, hogy csak egy szűk részük számít jól képzettnek. Őket a válság enyhülése után szívesen visszavennék a cégek, de a szakképzetlen társaik jóval kedvezőtlenebb helyzetben vannak. Őket legfeljebb az építőiparban, állami beruházásoknál, vagy a kisvállalkozásokban lehetne foglalkoztatni, utóbbihoz viszont arra lenne szükség, hogy nagyobb mértékben nőjön a belső fogyasztás.

Az amerikai munkanélküliség viszont kezelhető lenne nyíltan protekcionista jelszavakkal, valamint ha hazatelepítenék a nagyvállalatok fizikai termelését. Az USA teljesítményét ugyanis nagyban rontja, hogy a nagyobb cégek mind külföldön dolgoztatnak, így pedig a határokon kívül teremtenek munkahelyeket is. A frissen megválasztott Obama munkahelyteremtést célzó terveiben emiatt adókedvezménnyel csalogatná haza az elmúlt 30 évben külföldre menekült vállalatokat. A demokrata politikus emellett az állami beruházásokra is hangsúlyt helyezne, hosszabb távon pedig az új technológiák kiaknázása lenne a célja.

Bár Japánban a munkanélküliség viszonylag alacsony (4,5 százalék), az ifjúsági munkanélküliség ennek kétszerese, s nagyon sok fiatal dolgozik hosszabb távú munkaszerződések nélkül, bizonytalan jövő elé nézve. Japánban a korábban fellépő munkanélküliséget hatékonyan kezelték a bedolgozói hálózat szélesítésével, ez a foglalkoztatási forma a szigetországban 10 százalékra tehető. Az otthon végzett munka előnye, hogy jelentősen csökkenthetők a vállalatok működési költségei, az elbocsátással járó kiadások pedig lenullázhatók.

Hasonlóan rugalmas az Egyesült Államok valamint Nagy-Britannia munkaerőpiaca is. Ott ugyanis az oktatási rendszerben olyan képesítést szereznek a fiatalok, amellyel - munkanélküliség esetén - bármikor átképezhetők valamelyik másik szakmára. Ennek köszönhetően a munkavállalók csak pár hónapig lesznek munkanélküliek, a legtöbben hamar elhelyezkednek. Hárs Ágnes szerint a magyar munkanélküliségi helyzet javításának éppen a kompetenciahiány az egyik legfőbb akadálya. A magyar állástalanok ugyanis gyakran túlságosan speciális képzést kaptak, holott arra lenne szükség, hogy egy széleskörű alapot sajátítsanak el, amelyet a munkahelyen egészítenek ki a munkavégzéshez szükséges tudással.