Nemek közötti egyenlőség: csak addig számít, míg nem látunk „sok” nőt a vezetői székben
Az elmúlt évtizedekben jelentősen növekedett a nők jelenléte a felsővezetésben, noha a legutóbbi, 2011-es magyarországi népszámlálási adatok szerint a felső-és középszintű vezetők, nagy- és középvállalkozók csupán 32,8%-a volt nő. Bár a számok még mindig messze vannak az egyenlőségtől, általánosságban elmondható, hogy a női felsővezetők száma növekszik, és ez elviekben javíthatná a nők esélyeit más területeken is, például ami a fizetést illetni. Ennek ellenére egy legújabb kutatás arra a következtetésre jutott, hogy a magas női képviselet a felsővezetésben tévesen azt sugallja az emberek számára, hogy más területeken is „rendben van” az esélyegyenlőség, így viszont nem foglalkozunk eleget a problémával.
Az Egyesült Államokban a nemek közötti bérszakadék átlagosan kevesebb, mint 0,4 centtel csökkent 1960 óta. Még Izlandon is, amely a Global Gender Gap Report legutolsó adatai szerint 144 ország közül az első helyen áll a nemek közötti munkaerő-piaci egyenlőség biztosításának tekintetében (Magyarország a 103.-on), 14%-os a nemek közötti bérszakadék, ami egyenértékű a legtöbb nyugati országéval. Felvetődhet a kérdés, vajon a nemek közötti egyenlőség felé való elmozdulás hogyan befolyásolja az emberek aggályait az olyan egyenlőtlenséget mutató területeken, mint például a fizetés.
Kutatók öt tanulmányban vizsgálták ezt a kérdést, 2726 amerikai résztvevő segítségével. A tanulmányok során megmérték, vagy kísérletileg manipulálták az emberek nemek közötti sokféleségére vonatkozó felfogását a felsővezetésben, és meglepő mintát találtak: amikor az emberek nagyobb arányban érzékelik a női képviseletet a felsővezetésben, túláltalánosítják a nők egyenlő esélyekhez való hozzáférésének mértéket, ami viszont csökkenti a nemek közötti egyenlőtlenséggel kapcsolatos aggodalmukat a fizetés és más területek kapcsán.
Magas női képviselet a felsővezetésben = kevesebb aggodalom a bérszakadék miatt
Első tanulmányukban 331 alkalmazott nőt és férfit kértek fel arra, hogy olvassanak el egy cikket a „három legjelentősebb üzleti leckéről”. A cikk három hasábot tartalmazott - egyet az ötletgyűjtésről, egy másikat a vállalati kultúráról, végül pedig a nemek közötti egyenlőségről az Egyesült Államok top szervezeteiben. Csak az utolsó hasáb változott véletlenszerűen a résztvevők között: vagy arról szólt, hogy a „felsővezetés női képviselete erős”, vagy arról, hogy „a felsővezetés női képviselete alacsony”. Ezután hat tényszerű statisztikát mutattak be a résztvevőknek a nemek közötti bérszakadékról, és arra kérték őket, hogy mindenki jelezze zavarának szintjét. Annak biztosítása érdekében, hogy a hatások specifikusak legyenek a nemek között egyenlőtlenségre, a résztvevők nemek közötti egyenlőtlenséggel kapcsolatos aggodalmát is mérték. Azok a résztvevők, akik a nemek közötti egyenlőséget erősnek tartották a felsővezetésben, kevésbé aggódtak a bérszakadék miatt, mint azok, akik arról olvastak, hogy a nemek közötti egyenlőség szintje alacsony. Az aggodalom szintje nem függött attól, hogy nő vagy férfi volt-e résztvevő.
Vajon akkor is ugyanezekre az eredményekre jutunk, ha nem adunk a résztvevőknek előzetes információkat a női képviseletről a felsővezetésben? Ennek tesztelésére arra kérték a résztvevőket, hogy 0-tól 100%-ig becsüljék meg a női képviselet jelenlegi általános szintjét a top amerikai vállalatokban. A kutatók mérték a résztvevők aggályait is a nemek közötti bérszakadékkal kapcsolatban, illetve azt, milyen mértékben hisznek abban, hogy a nők már nem szembesülnek akadályokkal, és teljes mértékben érvényesül az esélyegyenlőség. A kutatók ugyanarra az eredményre jutottak itt is: minél magasabb a résztvevők becslése a női felsővezetői képviseletről, annál inkább úgy hiszik, hogy a nők hozzáférhetnek az esélyegyenlőséghez a társadalomban, és kevésbé aggódnak a fizetéssel kapcsolatos nemek közötti egyenlőtlenségek fennmaradása miatt.
Ironikus módon az egyenlőség akadálya épp a nők láthatóvá válása
Egy 454 fő dolgozó részvételével készül másik tanulmány nagyobb betekintést engedett a mélyebb folyamatokba. A kutatók ismét megállapították, hogy amikor az emberek megtudják, hogy a felsővezetésben a nemek közötti egyenlőség erős, akkor azt hiszik, hogy a nőknek ugyanannyi esélyük van a társadalomban. Ebből kifolyólag pedig a bérszakadékot sokkal inkább a nők személyes karrierlehetőségeihez rendelik, ami szintén hozzájárul ahhoz, hogy kevesebbet aggódjanak a fizetésbeli különbségek miatt.
A kutatók utolsó tanulmányukban azt akarták megnézni, hogy a meggyőződés, miszerint a nők jól képviselik magukat a felsővezetésben, vajon más területeken is azt okozza, hogy az emberek kevésbé törődnek a nemek közötti egyenlőtlenség problémájával - így a házimunkák megosztása, a női vállalkozók kockázati tőkebefektetéshez való alacsonyabb hozzáférése, a női sportcsapatok alacsonyabb fizetése, a nők sztereotip ábrázolása a tévében és a filmekben, valamint a nemi alapú árazás (pl. női borotvák, tisztító termékek magasabb ára) területén. A felmérésben most 326 dolgozó résztvevőnek kellett egy olyan cikket elolvasnia, amely a felsővezetésben a nemek közötti sokféleséget magas, illetve alacsony szintűnek írta le. Azt tapasztalták, hogy azok, akik arról olvastak, hogy a felsővezetésben a nemek között egyenlőség magas, valóban kevésbé aggódtak a nemek közötti egyenlőtlenség miatt ezeken a területeken.
A kutatások tehát egyöntetűen azt mutatták, hogy a női vezetőknek a felsővezetésben való előrehaladásáról való tudomás a nőket és férfiakat is arra vezeti, hogy úgy véljék, a nők jó eséllyel tapasztalják meg az esélyegyenlőséget. A nők előrehaladásával kapcsolatos túlzott általánosítás miatt azonban nem törődnek annyit a munkahelyen és az élet más területein naponta tapasztalható egyenlőtlenségekkel. A kutatók szerint az eredmények aggasztóak, hiszen az emberek egyenlőtlenséggel kapcsolatos aggályai végső soron arra sarkallja őket, hogy foglalkozzanak a problémával. Míg a szervezetek és társadalmak joggal tekintik a nők felsővezetői képviseletét az egyenlőség felé való elmozdulás fontos mutatójának, addig a kutatások szerint ez a mutató nem elégséges ahhoz, hogy biztosítsa a nők folyamatos fejlődését a társadalomban, mivel a nemek közötti egyenlőség megteremtésének új akadálya ironikusan épp az, hogy a nők egyre inkább láthatóvá válnak a felsővezetésben.
A Harvard Business Review cikke alapján
Kutatók öt tanulmányban vizsgálták ezt a kérdést, 2726 amerikai résztvevő segítségével. A tanulmányok során megmérték, vagy kísérletileg manipulálták az emberek nemek közötti sokféleségére vonatkozó felfogását a felsővezetésben, és meglepő mintát találtak: amikor az emberek nagyobb arányban érzékelik a női képviseletet a felsővezetésben, túláltalánosítják a nők egyenlő esélyekhez való hozzáférésének mértéket, ami viszont csökkenti a nemek közötti egyenlőtlenséggel kapcsolatos aggodalmukat a fizetés és más területek kapcsán.
Magas női képviselet a felsővezetésben = kevesebb aggodalom a bérszakadék miatt
Első tanulmányukban 331 alkalmazott nőt és férfit kértek fel arra, hogy olvassanak el egy cikket a „három legjelentősebb üzleti leckéről”. A cikk három hasábot tartalmazott - egyet az ötletgyűjtésről, egy másikat a vállalati kultúráról, végül pedig a nemek közötti egyenlőségről az Egyesült Államok top szervezeteiben. Csak az utolsó hasáb változott véletlenszerűen a résztvevők között: vagy arról szólt, hogy a „felsővezetés női képviselete erős”, vagy arról, hogy „a felsővezetés női képviselete alacsony”. Ezután hat tényszerű statisztikát mutattak be a résztvevőknek a nemek közötti bérszakadékról, és arra kérték őket, hogy mindenki jelezze zavarának szintjét. Annak biztosítása érdekében, hogy a hatások specifikusak legyenek a nemek között egyenlőtlenségre, a résztvevők nemek közötti egyenlőtlenséggel kapcsolatos aggodalmát is mérték. Azok a résztvevők, akik a nemek közötti egyenlőséget erősnek tartották a felsővezetésben, kevésbé aggódtak a bérszakadék miatt, mint azok, akik arról olvastak, hogy a nemek közötti egyenlőség szintje alacsony. Az aggodalom szintje nem függött attól, hogy nő vagy férfi volt-e résztvevő.
Vajon akkor is ugyanezekre az eredményekre jutunk, ha nem adunk a résztvevőknek előzetes információkat a női képviseletről a felsővezetésben? Ennek tesztelésére arra kérték a résztvevőket, hogy 0-tól 100%-ig becsüljék meg a női képviselet jelenlegi általános szintjét a top amerikai vállalatokban. A kutatók mérték a résztvevők aggályait is a nemek közötti bérszakadékkal kapcsolatban, illetve azt, milyen mértékben hisznek abban, hogy a nők már nem szembesülnek akadályokkal, és teljes mértékben érvényesül az esélyegyenlőség. A kutatók ugyanarra az eredményre jutottak itt is: minél magasabb a résztvevők becslése a női felsővezetői képviseletről, annál inkább úgy hiszik, hogy a nők hozzáférhetnek az esélyegyenlőséghez a társadalomban, és kevésbé aggódnak a fizetéssel kapcsolatos nemek közötti egyenlőtlenségek fennmaradása miatt.
Ironikus módon az egyenlőség akadálya épp a nők láthatóvá válása
Egy 454 fő dolgozó részvételével készül másik tanulmány nagyobb betekintést engedett a mélyebb folyamatokba. A kutatók ismét megállapították, hogy amikor az emberek megtudják, hogy a felsővezetésben a nemek közötti egyenlőség erős, akkor azt hiszik, hogy a nőknek ugyanannyi esélyük van a társadalomban. Ebből kifolyólag pedig a bérszakadékot sokkal inkább a nők személyes karrierlehetőségeihez rendelik, ami szintén hozzájárul ahhoz, hogy kevesebbet aggódjanak a fizetésbeli különbségek miatt.
A kutatók utolsó tanulmányukban azt akarták megnézni, hogy a meggyőződés, miszerint a nők jól képviselik magukat a felsővezetésben, vajon más területeken is azt okozza, hogy az emberek kevésbé törődnek a nemek közötti egyenlőtlenség problémájával - így a házimunkák megosztása, a női vállalkozók kockázati tőkebefektetéshez való alacsonyabb hozzáférése, a női sportcsapatok alacsonyabb fizetése, a nők sztereotip ábrázolása a tévében és a filmekben, valamint a nemi alapú árazás (pl. női borotvák, tisztító termékek magasabb ára) területén. A felmérésben most 326 dolgozó résztvevőnek kellett egy olyan cikket elolvasnia, amely a felsővezetésben a nemek közötti sokféleséget magas, illetve alacsony szintűnek írta le. Azt tapasztalták, hogy azok, akik arról olvastak, hogy a felsővezetésben a nemek között egyenlőség magas, valóban kevésbé aggódtak a nemek közötti egyenlőtlenség miatt ezeken a területeken.
A kutatások tehát egyöntetűen azt mutatták, hogy a női vezetőknek a felsővezetésben való előrehaladásáról való tudomás a nőket és férfiakat is arra vezeti, hogy úgy véljék, a nők jó eséllyel tapasztalják meg az esélyegyenlőséget. A nők előrehaladásával kapcsolatos túlzott általánosítás miatt azonban nem törődnek annyit a munkahelyen és az élet más területein naponta tapasztalható egyenlőtlenségekkel. A kutatók szerint az eredmények aggasztóak, hiszen az emberek egyenlőtlenséggel kapcsolatos aggályai végső soron arra sarkallja őket, hogy foglalkozzanak a problémával. Míg a szervezetek és társadalmak joggal tekintik a nők felsővezetői képviseletét az egyenlőség felé való elmozdulás fontos mutatójának, addig a kutatások szerint ez a mutató nem elégséges ahhoz, hogy biztosítsa a nők folyamatos fejlődését a társadalomban, mivel a nemek közötti egyenlőség megteremtésének új akadálya ironikusan épp az, hogy a nők egyre inkább láthatóvá válnak a felsővezetésben.
A Harvard Business Review cikke alapján
A három kötet lefedi a munka világában felhasználható pszichológiai ismeretek jelentős részét. 
Aki kérdez: Deák Zsolt