Ők az álláspiac vándormadarai, mérlegen a job hopperek

"Hát nézd, az a cég tényleg nem rossz hely, átmenetileg jó lesz. Úgy tervezem, ha felvesznek, maradok legfeljebb 1-1,5 évet aztán lelépek: de az interjún majd eljátszom az ellenkezőjét, úgy sem tehetnek ellene semmit." Az érvelés nem légből kapott és gyakoribb, mint gondolnánk: az esélylatolgatás két informatikus között zajlott le pár napja egy budapesti buszjáraton.

Gyanús a sok váltás a CV-ben

"A mi cégünknél ez a probléma fel sem merülhet. Hogy miért? Mert ha a jelölt önéletrajzában csak a legkisebb erre utaló jelet látjuk, jobb esetben nem gondolkodunk komolyan benne. Rosszabb esetben már be sem hívjuk állásinterjúra. Nekünk állhatatos munkatársakra van szükségünk "- nyit a job - hopperek számára nem túl kellemes hírrel egy gyógyszeripari cég névtelenséget kérő HR-munkatársa. Nem véletlen, hogy az álláspiac szereplői nem fogadják osztatlan lelkesedéssel a munkavállalók e típusát. Ők ugyanis azok a nyughatatlan, cégről-cégre szálló vándormadarak, akik képtelenek tartósan otthonra lelni. Így amint lehet, villámgyorsan távoznak is, általában az esedékes prémiumosztás és a cégnél még elérhető előnyök lefölözése után…

Sok job hopper elkápráztat interjún

Igaz, a job-hopperek többnyire piacképes szakmákkal a tarsolyban, meggyőző önéletrajzzal és valóban értékes referenciákkal érkeznek és kápráztatnak az állásinterjúkon: ám mivel a hosszabb távú elköteleződés és a "gyökeret eresztés" nem tartozik az erősségeik közé, rendre tervezhetetlen pályafutásukkal vívják ki a HR ellenszenvét.

Felületesek, hajhásszák a sikert

"A job-hoppereket gyakran motiválja a normálisnál jóval erőteljesebb, szélsőségesebb, öncélú sikerhajszolás és egyfajta elvakult karrierizmus. Kényszeresen hajszolják a még kedvezőbb, még jobb pozíciókat: így ha még jók is szakmailag, hamar a végére járnak a teljesítőképességük határának és hitelességük is könnyen csorbulhat. Jellemző még rájuk, hogy az átlagos munkavállalókhoz képest sokkal rugalmasabban alkalmazkodnak az új helyzetekhez, a megváltozott munkahelyi körülményekhez - ám ez a "gumiszerű" idomulás jócskán túlmutat a normális kereteken. Legtöbbször még egyfajta felületességet leplezhet. A piacképes szakmájú job-hopperek gyakran azért is döntenek a sűrű munkahelyváltások mellett, mert nem tudnak annyira elmélyülni egy-egy munkakörben, mint azt a feladatai megkívánnák"- vázol fel róluk egy gyors személyiségrajzot Csehák Hajnalka pszichológus.

A konkurenciához is szívesen váltanak

A job-hopperek alkalmazásának további veszélye a gyors távozás mellett az információbiztonsági kockázat. Az álláspiaci kalandorok minden további nélkül szállítják a korábbi munkáltató bizalmas információit az új munkahelyre. További jellemzőjük, hogy gyakran épp a konkurens céghez távoznak mindezekkel. Közülük sokan kemény, kíméletlen, pszichopátiás jegyeket is mutató emberek. Ráadásul a job - hoppereket kiszűrni sem mindig egyszerű a jószándékú pályázók tömegéből. "A piacképesség és a gyakori állásinterjúkra járás miatt már rutinosak és nagyon tudatosan készülnek ezekre az alkalmakra"- teszi hozzá a pszichológus.

A váltás okáról nehezen nyilatkoznak

Ugyanakkor árulkodó jel lehet velük kapcsolatban a munkahelyváltási szándékot firtató kérdésekre adott homályos válasz vagy sántító magyarázat. Konkrét tényeket ilyenkor nem nagyon tudnak említeni: míg az adott szektor/szakma válsága, cég csődbemenetele, átszervezése, a tömeges elbocsátások miatt váltani kényszerülőknek nem okoz gondot a váltás megindokolása.

Huszonévesen természetes önmagunk keresése

Itt jegyezzük meg: nem minden gyakori állásváltogató ennyire tudatos, de nem is mindenki ennyire problémás eset. Frissdiplomásként, a húszas évek első felében még fiatalkori tapasztalatszerzés és útkeresés is állhat a sűrű váltások hátterében. Általában 25 éves korig még a cégek sem akadnak fenn ezen: ám 25-30 éves korban már illik legalább 3 vagy több évet azonos munkahelyen eltölteni. Emellett akkor sem tekinthető az álláskereső rosszhiszeműen job-hoppernek, ha valós munkahelyi terror, zaklatás, rossz munkahelyi légkör vagy indokolt helyzet miatt volt kénytelen csak rövid időt eltölteni az adott munkahelyen.

Bizonyos iparágakban - például a médiában, a reklámiparban, vagy az értékesítés területén - ahol a dolgozók átlagon felüli stressznek vannak kitéve - sem számít ritkaságnak a napi 12-16 órás munkavégzés - elfogadható a gyakori munkahelyváltás. Hasonló a helyzet a határozott idejű megbízásokkal is - például a rendezvényszervezés világában, a tréningiparban, vagy az IT-fejlesztés területén, ahol bizonyos kitűzött célok megvalósítására, határozott időtartamra szerződnek a felek.

Takács Gabriella