Öröm és kockázat gyereket vállalni

A sok öröm mellett szociálpolitikai értelemben kockázatként is elemezhetjük a kisgyermekek vállalását – áll a Tárki Egyenlőtlenség és polarizálódás a magyar társadalomban című jelentésében. Az angolszász országokban például egyenesen anyasági büntetésként, adóként nevezik azokat a pénzben is kifejezhető hátrányokat, amely a kisgyermekes anyákat amiatt éri, mert gyermekük született, és emiatt hosszabb-rövidebb időre kiesnek a munkaerőpiacról. Amikor pedig visszatérnének, akkor erre vagy nincs lehetőségük, vagy korábbi pozíciójukhoz képest alacsonyabban fizetett állásokban találnak maguknak munkát.

A legfrissebb OECD-kimutatások szerint 2009-ben Magyarországon a 3 év alatti gyermekkel rendelkező anyák foglalkoztatási rátája a 20 százalékot sem érte el. Hasonlóan alacsony rátával rendelkezik az OECD-országok közül Szlovákia, Törökország és Csehország. Valamivel jobb a helyzet, ha azon anyák foglalkoztatási rátáját vizsgáljuk, akiknek legkisebb gyermekük 3-5 év közötti. Az ő foglalkoztatási rátájuk ugrásszerűen nő meg közel 60 százalékra az előző csoporthoz képest. 2009-ben az egygyermekes (a gyermekek száma a 15 évnél fiatalabb gyermekek számát jelenti) anyák körében a foglalkoztatási ráta közel 60 százalékos volt, a kétgyermekes anyák körében 50 százalék, míg a három vagy több gyermekes anyák körében mindössze 20 százalék. Ezzel Magyarország Törökország mellett a legalacsonyabb kisgyermekes foglalkoztatási rátával bír az OECD-országok közül.

A munkába visszatérnie a 15–40 éves korcsoport középső életkori csoportjának, valamint a diplomásoknak van nagyobb esélye a különböző gyermeknevelési támogatások után. A gyermek negyedik életévében a legmagasabb a munkába való átlépés esélye, rontja viszont ezt az, ha van még a családban 0–7 év közötti gyermek.

A Tárki felmérése szerint a jelenleg GYES-en, GYED-en lévő nők 49 százaléka nyilatkozott úgy, hogy van munkahelye, ahova visszamehet dolgozni, míg 51 százalék úgy, hogy nincs. Ez tehát azt jelenti, hogy a kismamák felének a GYES, GYED lejártával munkakereséssel kell kezdeni a munkaerő-piaci reintegrációját.

A magas iskolai végzettség sokkal inkább valószínűsíti, hogy az illetőnek van lehetősége visszatérni a régi munkahelyére. A legfeljebb 8 osztállyal rendelkező GYES-en, GYED-en lévő nők mindössze 12 százaléka, míg a diplomások 92 százaléka jelezte, hogy van munkahelye, ahova visszamehet dolgozni. A két szélső kategória között azonban nincs tendenciózus növekedés azoknak az arányát tekintve, akiknek biztosabb lábakon áll a munkaerő-piaci visszatérése. A szakmával rendelkező és az érettségizett nőknek is körülbelül a fele számol azzal, hogy van hova visszatérnie dolgozni, másik felüknek viszont állás után kell néznie a GYES lejárta után.


A (vissza)fogadó munkahely hiánya egyszerre tűnik problémának a városokban és a kisebb településeken élő GYES-en, GYED-en lévő nők számára. Nincs ugyanis szignifikáns eltérés abban, hogy az egyes településtípusok mentén az ott élő kismamák hány százalékának van hova visszamenni dolgozni. A Tárki adatai nem támasztják alá azt a feltevést, hogy a városokban élő kismamák jobb helyzetben lennének a munkahelyre való visszatérést tekintve, mint a falvakban élők.

Az anyagi helyzet is feltehetően erőteljesen befolyásolja a visszatérés lehetőségét. A legalacsonyabb, 35 ezer forint alatti egy főre jutó havi bevételből gazdálkodó háztartásokban élő nők négyötöde nyilatkozott úgy, hogy nincs munkahelye, ahova visszatérhetne dolgozni. Minél magasabb egy főre jutó bevételből gazdálkodó háztartást tekintünk, annál magasabb azoknak a kismamáknak az aránya, akik úgy nyilatkoztak, hogy van hova visszamenniük dolgozni.

Mindez tehát arra utal, hogy nagyon komoly törésvonalak azonosíthatóak a kisgyermekes nőkön belül a munkaerő-piaci erőforrásaikat tekintve. Ha valaki nem képes visszatérni, jövedelem hiányában fokozottan ki van téve az elszegényedés veszélyének.

Világgazdaság