"Örömmérő", avagy a mediáció eredményességi tesztje

Probléma- és megoldáskereső hozzáállás helyett "örömmérő"-szemlélet

A Cselekvésközpontú (nemzetközi ontological) Humántanácsadók, Coachok és Mediátorok 3. Magyarországi Konferenciája és Workshopjának (V.A.M. Design Center, 2012.06.02.) központi üzenete volt:

Egyszer és mindenkorra szakítanunk kell azzal a szakállas, ipari társadalomból ránk maradt elgondolással, miszerint az életünk nem más, mint megoldandó problémák sora. Az "Élet ipari termelés", miközben 24 órás műszakban problémákat és megoldásokat gyártunk? A világ ezzel szemben egy érdekes hely, valójában titkok kutatásának színtere. Nem az a kérdés, hogy vannak-e problémák, vagy sem, hanem azok mennyire minőségi, milyen értékes életbe (személyi és szervezeti környezetbe) ágyazottak. Az "Élet izgalmas utazás". Ennek során kétségtelenül találkozunk akadályokkal, melyeket elhordunk, kikerülünk, átugrunk, új utakat választunk... és folytatjuk a felfedezést, a kalandozást.

"Turn on, tune in, drop out!" Melyik a csábítóbb vízió: megoldásokat hajszolni, vagy titkok után kutatni? Az emberek örökké megoldásokat keresnének? Tévedés. Ez csak egy ránk hagyományozott, poros beszédmód hamis illúziója. Mindannyian a számunkra vonzó dolgokat keressük, az unalmasakat, gondterheseket, mechanikusakat (pl. a napi rendes probléma-megoldási adagunkat), ha csak tehetjük, messze elkerüljük. A hatékony kommunikáció piedesztálra emelése, az empátia öncélú fejlesztése és az önismeret hajszolása éppen olyan jó business csupán, mint az állandó probléma- és a megoldásfókuszú gondolkodásra való ösztönzés.

A problémák megértéséhez nem elsősorban pontos információkra van szükség. Az információk ugyanis csak annyiban érdekesek, amennyiben vonzóvá teszik azt a szituációt, amivel foglalkozunk, vagy foglalkoznunk kell. Az önismeret a (pl. tanulással) megszerzett kompetenciákból (képességeinkből, készségeinkből) következik. Az önismeret következménye, és nem oka az érdekes események előidézésére való képességeknek. Másképpen fogalmazva életöröm, a boldogságra való alkalmasság sokkal inkább a kreativitástól függ, mintsem az egyirányba szűkített önmegismeréstől.

A fentiekből adódik, hogy önismereti, életvezetési képzések során mindenekelőtt kreativitásunkat kell fejleszteni, ezzel bármikor "csábító ajánlatok"at generálhatunk magunk és mások számára, azaz a megoldás-keresés sivatagából a titkok kutatásának helyszínét varázsolhatjuk. Így tudunk vonzó képet festeni önmagunkról, a környezetünkről és arról a helyzetről, ami jelenleg a figyelmünk középpontjába került. Az érdekes szituációk (gyümölcsöző beszédmód, alkalmas, új történek) kialakításához és a régiek újraszövéséhez az innovatív nyelvhasználatot kell elsajátítanunk és egy életen át gyakorolnunk.

Nem működnek már a hagyományos tréningek sem, mert a "kontrolláltság, önkritika, pontosság, őszinteség, bizalom" mellett ma már a fejlesztendő ("mag")kompetencia: az ellentmondó szituációkból való (kéthurkú, deutero) tanulás képessége.

Mi is az az "örömmérő"?

A rovartípusú kommunikáció hasonlít ahhoz, ahogy például a hangyák a legjobb génállománnyal rendelkező partnert kiválasztják: célszerűen, de mindenfajta öröm nélkül. A hangyákkal szemben az emberek szenvedélyes választók. Örömet okoz számunkra egy-egy impozáns díszítmény, táncbravúr, nyelvi lelemény vagy humor. A választásból származó élmény komplex: keveredik benne az esztétikai tapasztalat, az újdonságra irányuló vágy, a csodálat, a másik nem iránti érdeklődés, a határok feszegetése.

Az élmények oksági szerepet játszanak döntéseinkben: vagyis azokat a dolgokat választjuk, amelyek örömteli élményekhez juttatnak minket. Minél nagyobb élvezetet ígér a lehetséges partner, szituáció, szolgáltatás, áru, esemény, annál nagyobb a valószínűsége, hogy őt vagy azokat választjuk. A döntést az agyban található "általános örömmérő" mutatójának állása határozza meg.

A hangya-típusú döntés látszólag üzletszerű, semleges, haszonmaximalizáló, de erotikus távlatokat nélkülöző. Az "erotikus távlat" kifejezést nem szexuális értelemben, és nem csupán az emberi kapcsolatok vonatkozásában használjuk. "Az erotika a képzeletbeli dolgok birodalmába tartozik, mint az ünnep, a szerepjátszás és a rítus".

Az erotika határokat sért. "Éppen azzal, hogy valami rituális (...), valamelyik dimenziójával már súrolja (...) a törvényszegés határait".

Egyszerűsíti a tanulást. Olyan megerősítő mechanizmus, amely segít összemérni a különféle kontextusokat, az eltérő minőségű célokat. Ha az evés jól esik, akkor megerősítő ok az élelemkereső stratégiához. Ha a szex jól esik, megerősíti a partnerválasztási stratégiát. Ha a munka élvezetet okoz, akkor megerősíti azt a módot, ahogy dolgozunk és új távlatokat ad. A mi felfogásunk szerint magánéletben és szervezeti környezetben a személyes válságok főként abból származnak, hogy biológiai okok vagy kognitív torzítások miatt rosszul működik az örömmérőnk, illetve nem vagyunk képesek leolvasni a mutató állását, azaz kevés önismerettel bírunk.

A másik probléma a kivitelezésből származik: hiába tudjuk, hogy nekünk mi okoz örömet, ha nincsenek megfelelő algoritmusaink, heurisztikáink, átfogó stratégiáink arra, hogy az örömmérőnk utasításait kövessük, azaz boldogok legyünk.

A mediáció filozófiája révén egy jól képzett tanácsadó úgy viselkedik, mint egy heurisztikákat (azaz az Ön életfilozófiáját, viselkedési programjait, automatizmusait, szabályait és szokásait) felfedező program, melynek egyik beépített eleme (metaheurisztikája) folyamatosan analizálja, hogy mely heurisztikák vezetnek (a kívánt jövőt megteremtő) eredményes fogalomalkotáshoz, és melyek nem. Utóbbiakat közösen át kell alakítanuk, előbbieket továbbfejlesztenünk.

Olyan "erotikus távlatokat nyitó" mikrovilágokat (boldogságtereket) hozunk létre, melyek világos inputtal és outputtal bírnak (konkrét válaszok születnek, kézzelfogható eredményeket kap), és jól átlátható, valamint uralható ún. "gyenge ontológiával" rendelkeznek (azaz rugalmas alkalmazkodóképességgel, jól használható szabályokkal, alkalmas viselkedési mintákkal, vonzó jővőképekkel leírható, egymástól kisebb-nagyobb mértékben különböző világok). A jövőből érkező "kócós válaszoknak" otthont adó gyenge ontológia lehetővé teszi, hogy megszabadítsuk Önt (az önmaga számára is láthatatlanul) működő különféle bűntudat-generátoroktól, önvédelmi mechanizmusoktól, vagyis az örömmérő normális működését megakadályazó téves heurisztikáktól, kognitív torzításoktól.

A közösen létrehozott, vonzó ontológiák (egy új, élhetőbb, működőképesebb világ "csábító ajánlat"-a) olyan segítő modellként szolgálnak majd az Ön számára, melyek lehetővé teszik az örömmérővel összhangban működő, minőségi élményvilág felépítését, belakását és kreatív továbbfejlesztését. Az örömmérő beállítására szánt közösen eltöltött kreatív idő felejthetetlen élménnyé válik.

Később, ha már a krízis megszelídült és esetleg új viharok jönnek, gyakran fogja használni az együtt megtalált vagy kifejlesztett kompetenciákat, amelyekkel mindhalálig kreatívan rombolhatja az örömmérővel összhangban történő választás ontológiáit.

Hogyan legyen "mai" egy tanácsadó, mediátor? Milyen attitűd, viselkedésmintázat illeszkedik az újradefiniálandó tanácsadás fogalmához?

A következő anekdotát nem analógiaként, pontos megfeleltetés, utánzás céljából írjuk le. Inkább egy meghökkentő és elgondolkodtató példának szánjuk arra az esetre, ha tanácsadóként már elszántuk magunkat a változásra:

Charles Florida, a The Rise of the Creative Class című könyv szerzője egyik írásában a romantikus zseni új típusát teszi meg a kreatív osztály paradigmatikus hősének: ez az új típusú hős (akiből Florida professzor szerint) harmincnyolc millió található Amerikában, olyan típusú "zseni", aki elődjével szemben, nem mond le az élet élvezetéről, ezen belül a romantikus szerelem kreatív rombolásáról sem.

Florida meglehetősen cool stílusban beszámol egy forró tavaszi napról, amikor a pittsburghi-i Carnegie Mellon Egyetemen sétált, és találkozott néhány emblematikus fiatalemberrel. Belépvén a campus kapuján egy fiatalokkal tömött asztalra lett figyelmes, akik élénk beszélgetést folytattak a szikrázó napsütésben. Néhányan közülük a texasi Austinban működő Trilogy nevű szoftvercég kék pólóját viselték, amely a jó hírű pittesburgh-i egyetemre küldi toborzóit a legjobb diákok megszerzése céljából. Florida professzor kertelés nélkül megkérdezte tőlük, hogy szokásukhoz híven most is toborozni jöttek-e a távoli Austinból, mire azt a meglepő választ adták, hogy egyáltalán nem, csak azért ugrottak be, hogy dumáljanak és frizbizennek egyet a haverokkal.

A válaszuk azért is meglepő, mert Austinból 23 óra alatt lehet autóval eljutni Pittsburghbe. Oldalra pillantva egy top tank-be (ujjatlan trikóba) bújt, több színben pompázó és tüskés hajú, tetőtől talpig tetovált, multi-piercinges orrú fiatalemberre lett figyelmes, aki a lehető legkifejezőbb módon félig heverve ült a füvön. Úgy festett, mint egy cool a gangből. Florida odament hozzá és magyarra lefordíthatatlan stílusban megkérdezte, hogy merre hány óra.

Az ifjú titán hasonlóan informális stílusban válaszolva közölte, hogy éppen most írt alá a (magukat frizbisekként pozicionáló) toborzóknak Texasba. Florida később megtudta, hogy ez a poszturbánusan heverésző diák a legmenőbb arc az évfolyamában, és hatalmas ösztöndíjakat kaszál, nyilván nemcsak a fűben heverészésért, hanem kiváló tanulmányi eredményeiért is.

A szerző elmerengett azon, hogy több mint húsz évvel ezelőtt az egyetemistáknak kreatív fűbeheverés helyett ellenkulturális kötödéseiket elrejtve, ingbe, nyakkendőbe bújva kellett kilincselniük a vállalatoknál. Napjainkban pont fordítva van. A cégek megpróbálják informálisan, lazán a "nemes vadakat" nem elijesztve, becserkészni a legkreatívabb diákokat. Konkrétan: a Trilogy nevű szoftvercég a tüskés hajú, kreatív fiatalembert "margaréta" partijain kívánta meggyőzni arról, hogy őket válassza.

Mikor Florida megkérdezte a frizbiző toborzóktól, hogy miért őt szemelték ki maguknak, nemes egyszerűséggel azt válaszolták, hogy azért, mert rocksztár!

Szerkesztette: Abaházy Noémi, International Association of Coaching and Mediation (IACM) nemzetközi egyesület