Szövetkezeti törvény: csorbulnak a diákok jogai

A szakmai egyeztetés nélkül beadott négy párti törvénymódosítás sérti a diák munkavállalók törvényes munkavállaláshoz való jogát, mivel az iskolaszövetkezetek (mint kölcsönbeadók) és munkáltató partnereik (mint kölcsönvevők) szerződései ezután is rejtett munkaerő-kölcsönzésnek minősíthetők. Érdekes, hogy éppen ezt a "zavaró tényezőt" igyekezett kizárni a módosítás, mivel a munkaügyi felügyelet nem győzte büntetni emiatt az iskolaszövetkezeteket. Hogy a törvénymódosítók megkísérelték átvágni a gordiuszi csomót, és a törvény erejével élve kizárni azt, hogy az iskolaszövetkezetek munkaerő-kölcsönzést végezzenek, megtörténhet bár, de kevéssé tűnik hatékony megoldásnak.

A törvénymódosítást szocialista és független képviselők támogatásával fogadta el az Országgyűlés, a Fidesz politikusai nemmel szavaztak annak ellenére, hogy a négy párti megegyezésben ott volt a kezük. A legnagyobb ellenzéki pártot képviselő Czomba Sándor a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság tagjaként írta alá a törvénymódosítást, amit vélhetően egyeztetés után tehetett meg, viszont frakciója nem vállalta, hogy szavazatokkal is támogassa az ügyet, bár részt vett a módosítás előkészítésében és legitimációjában.

A szöveget olvasva nem csodálni való a Fidesz elhatárolódása. A törvénybe emelt módosítások olyan folyamatokat generálhatnak az iskolaszövetkezeti foglalkoztatásban, melynek következményei már ebben az évben magyarázkodásra kényszeríthetnék a kormányzatot. A munkáltatói jog átgondolatlan megosztása veszélyt jelent a diák munkavállalók testi épségére, a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatására és az egyenlő bánásmód követelményére vonatkozó szabályok betartására.

A törvénymódosítás meghatározza, hogy a munkavállaló felett munkáltatói jogkört csak az iskolaszövetkezettel munkajogviszonyban álló személy gyakorolhat, aki az adott teljesítési területen irányítja a munkavállaló tevékenységét. A munkavállaló munkavégzési kötelességének időtartama alatt viszont a harmadik személy (a tényleges foglalkoztató, amely irányítja a munkavégzést) minősül munkáltatónak, tehát az iskolaszövetkezetekkel (kölcsönbeadó) szerződéses viszonyban lévő tényleges foglalkoztatókat (kölcsönvevő) illeti meg. Továbbá a törvénymódosítás szerint a munkavállalók munkavédelmére, a nők, a fiatal munkavállalók és a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatására vonatkozó utasításokat szintén a tényleges foglalkoztató gyakorolhatja, és nem az iskolaszövetkezet.

Ha gyermeksanyargató gonoszságot nem is feltételezünk a módosítás benyújtó négy pártról, akkor vélhetően a még nagyobb anyagi haszon reményében penderült ki a Munka Törvénykönyvének néhány fontos bekezdése. Nem oly nehezen követhető, hogy az évente 150 ezer diákot alkalmazó iskolaszövetkezetek - eddig is járulékmentesen foglalkoztattak -, újabb jogokra formáltak igényt, és ehhez kellően erős lobbierőt mozgósítottak a parlamentben.

Kirívó, hogy törvénymódosítás az iskolaszövetkezeti tevékenység hatékonysága érdekében alapvető jogokat von meg a diák munkavállalóktól: egyszerűen kijelöli, hogy a Munka Törvénykönyvének mely szakaszai nem vonatkoznak iskolaszövetkezeti foglalkoztatásukra. Az Mt. bekezdéseinek "kihúzása" annyit jelent, hogy a hallgatók életük végéig diákmunkások lehetnek, nincs korhatár, és a munkaviszonyban töltött idő után nem jár szabadság, ami Alkotmányban garantált alapvető jog, indokolatlan és aránytalan korlátozása nem lehetséges; végül megvonják a rendkívüli munkavégzés után járó kiegészítő pótlék kifizetését.

A diák munkavállalók érdekeit egyelőre nem védi semmilyen szervezet Magyarországon, ezért lapunk a törvénymódosítás kapcsán a diák munkavállalók foglalkoztatásának törvényessége ügyében az állampolgári jogok biztosához fordult, a jogértelmezési kérdések tisztázása érdekében pedig több munkáltatói érdekeket védő szervezet mellett Sólyom László köztársasági elnöktől vár állásfoglalást.