Ugródeszkaként szolgál a rugalmas munka

A német munkaerőpiac az elmúlt években mélyreható reformokon ment keresztül. Átszervezték például a szociális jóléti ellátásra, valamint a munkaerő-kölcsönzés keretében történő munkavégzésre vonatkozó előírásokat. Ezeket a reformintézkedéseket többek között a munkahelyteremtés élénkítése céljából hozták, mégis nyilvános viták kezdődtek a rugalmas foglalkoztatási formák lehetséges negatív hatásaival kapcsolatban.

Egy, a kölni Gazdaságkutató Intézet (Institut der deutschen Wirtschaft, IW) által nemrég közzétett tanulmány kimutatta, hogy a rugalmas foglalkoztatottságnak a teljes foglalkoztatottsággal szembeni aránya megnőtt az elmúlt években. A tanulmány azonban azt is hangsúlyozza, hogy a rugalmas foglalkoztatási formák gyakran ugródeszkaként szolgálhatnak ahhoz, hogy például a munkanélküliek, a korábban gazdaságilag inaktív vagy alacsony képzettségű munkavállalók bejussanak a munkaerőpiacra vagy határozatlan idejű, teljes munkaidőben végzett munkához jussanak.

Felmérési adatok és vizsgálati eredmények

A kölni Gazdaságkutató Intézet a Német Társadalmi-Gazdasági Panel tanulmányából származó adatokat elemzi. A legutóbbi alkalommal 11 ezer háztartásban körülbelül 20 ezer ember vett részt a felmérésben. A tanulmány információkkal szolgál a németországi élet- és munkakörülményekről, beleértve a foglalkoztatási formák fejlődését, a kockázatvállalási hajlandóságot, az értékeket és az egyéni előmenetelt.

Foglalkoztatási jellemzők

A Gazdaságkutató Intézet elemzése ezeket az adatokat felhasználva különböző foglalkoztatási kategóriákat hasonlított össze, amelyeket az alábbi kritériumok határoznak meg:

- foglalkoztatási forma - például alkalmazotti, magánvállalkozói vagy közalkalmazotti jogviszony;
- ledolgozott órák száma - lehet teljes munkaidő, részmunkaidő vagy marginális részmunkaidő;
- szerződési forma - lehet határozatlan vagy határozott idejű foglalkoztatás.

Szakmai gyakornokok és közszolgálati pályára készülő gyakornokok szintén részt vettek a felmérésben. A tanulmány arra is felhívja a figyelmet, hogy a "rendszeres foglalkoztatás" terminus a határozatlan idejű, teljes munkaidőben történő foglalkoztatás kategóriájához áll közelebb, amely magában foglalja a határozatlan idejű szerződéssel rendelkező és teljes munkaidőben dolgozó köztisztviselőket, azonban kizárja a kölcsönzött munkavállalókat.

Az állandó jelleggel teljes munkaidőben foglalkoztatott munkaképes korú lakosság aránya 1988 óta, azaz 20 év alatt 40.1 százalékról 37.7 százalékra csökkent. Ezzel szemben a határozott idejű teljes munkaidőben történő foglalkoztatottság aránya 1988 és 2008 között 2.1 százalékról 4.1 százalékra növekedett, míg a határozatlan idejű részmunkaidőben történő foglalkoztatottság aránya 6.6 százalékról 10.1 százalékra növekedett, a marginális részmunkaidőben történő foglalkoztatottság aránya pedig 1.6 százalékról 5.4 százalékra növekedett ugyanezen időszak alatt.

Növekedés a rugalmas foglalkoztatásban

A Gazdaságkutató Intézet tanulmánya azt mutatja, hogy a rugalmas foglalkoztatásban tapasztalható növekedést csak részben tulajdoníthatjuk a határozatlan idejű teljes munkaidőben történő foglalkoztatásban tapasztalható általános visszaesésnek. A rugalmas foglalkoztatás növekedő jelentősége főleg a gazdasági inaktivitásban tapasztalható visszaesésnek tudható be, amely 1993 és 2008 között 25,1 százalékról 20 százalékra süllyedt. Ráadásul a munkanélküliség 2003 és 2008 között 8,5 százalékról 7,2 százalékra csökkent. A határozatlan idejű teljes munkaidőben történő foglalkoztatás aránya a legutóbbi években tulajdonképpen szerény növekedést mutatott, szám szerint 36,7 százalékról 37,7 százalékra változott a 2003-2008 közötti időszakban.

Ha a fejlődéseket az alkalmazottak szerződéseivel összefüggésben vesszük szemügyre, észre fogjuk venni, hogy 1,65 millió alkalmazott, akik 2003-ban állandó jelleggel teljes munkaidőben álltak alkalmazásban, öt év leforgása alatt már rugalmasan foglalkoztatott alkalmazottak voltak. Másfelől viszont 1,8 millió rugalmasan foglalkoztatott alkalmazottnak sikerült határozatlan idejű teljes munkaidős pozíciókban elhelyezkedni ugyanebben az időszakban.

Ráadásul a 2003-ban munkanélküliként számon tartottak közül 2008-ban 1,1 millióan rendelkeztek rugalmas munkavállalási szerződéssel. Más tekintetben pedig azok közül az alkalmazottak közül, akik 2003-ban rugalmas munkavállalási szerződéssel rendelkeztek, csak 600 000 vált munkanélkülivé 2008-ban. Ezekből a pozitív mérlegekből az elemzés azt a következtetést vonja le, hogy a rugalmas foglalkoztatottság gyakran ugródeszkaként szolgálhat a munkakeresők számára, valamint további foglalkoztatási lehetőségeket teremt.

Az elszegényedés kockázatára gyakorolt hatás

A tanulmány mindazonáltal arra is rámutat, hogy ha összehasonlítjuk a különböző foglalkoztatási formák szegénységi kockázatát, ez a kockázat magasabb a rugalmas foglalkoztatási formákban dolgozó alkalmazottak esetében. Például azoknak az alkalmazottaknak az aránya, akik határozatlan idejű részmunkaidős munkára és marginális részmunkaidős munkára voltak szerződtetve, akik esetében tehát fennállt az elszegényedés veszélye, 2008-ra 10,2 százalékról 23,6 százalékra növekedett.

Ezzel összehasonlítva, az állandó jelleggel teljes munkaidőben foglalkoztatott alkalmazottakat érintő elszegényedési kockázat ugyanezen idő alatt stabil maradt, 1993-ban 3,4 százalékon, 2008-ban 3,5 százalékon állt. A legnagyobb elszegényedési kockázattal azonban a munkanélküli személyeknek kellett szembe nézniük, 2008-ban 61,1 százalékuk volt ennek a veszélynek kitéve. A munkanélküliek akár marginális részmunkaidős, akár határozatlan idejű részmunkaidős pozícióban való munkavállalása csökkenti az őket érintő elszegényedési kockázatot. Az elszegényedési kockázat meghatározása szerint azoknak a személyeknek az aránya, akiknek a bevétele 60 százalékkal elmarad az azonos munkáért járó összes bevétel átlagától.

A kölni Gazdaságkutató Intézet tanulmánya arra a következtetésre jut, hogy bár a rugalmas foglalkoztatási formák magasabb elszegényedési kockázatot hordoznak magukban, mégis jelentős foglalkoztatási lehetőségek rejlenek bennük, nemcsak a munkanélküliek számára, akik minden csoport közül a legmagasabb elszegényedési kockázattal néznek szembe, de az alacsony termelékenységű dolgozók számára is. Általában mindkét csoport nehezen kerül be a munkaerőpiacra, ami nagy mértékben a megfelelő képesítések hiányának következménye.