Úgy változunk, ahogyan születtünk

Születésünk az első meghatározó változás az életünkben. Ebből adódhat, hogy későbbi életünk során, amikor változással szembesülünk, újra megelevenedhetnek bennünk a születésünkkor megélt tapasztalatok, és láthatatlan tényezőként hatást gyakorolhatnak arra, ahogyan az átmenetekhez, a régiből való kilépéshez, az új megtapasztalásához viszonyulunk. Ha túlságosan leegyszerűsítve közelítünk ehhez a felvetéshez, azt gondolhatjuk, hogy minden későbbi nagy változásnál - serdülőkor, fiatal felnőttkor, házasodás, az első vagy a többedik gyerek születése, stb. - ugyanez a születésünkkor átélt minta ismétlődik meg, valójában azonban nem erről van szó. Születésünk élménye a szavak előtti időszakhoz kötődik, nem a felnőtt korunkból ismerős módon nevezhetjük emléknek. Olyan szavakkal, konkrétumokkal nehezen megfogalmazható élményanyag ez, amely egy mintát rajzol bennünk, és ez a minta búvópatakként aktiválódhat bizonyos helyzetekben.

A születés, mint az életben megélt fontos változás

Nem arról van szó, hogy a születés a legnagyobb és kizárólagos hatású változás az életünkben, a Perinatus Alapítvány szemlélete inkább azt veti fel, hogy ezt a fontos, meghatározó jelentőségű történést ne felejtsük ki azok közül a hatások közül, amelyek érnek és formálnak bennünket életünk során - fogalmazott Csizek Zsuzsanna mentálhigiénés szakember, a "Perinatus Alapítvány a születés testi-lelki egészségéért" civil szervezet munkatársa a Születés tér-képe elnevezésű sajátélményű csoportsorozat születésünk és a változáshoz való hozzáállásunk mélyebb kapcsolatait feltáró foglalkozásán. Saját születésünk élményének feltérképezése izgalmas, új személyes megfejtéseket hordozhat számunkra a változással kapcsolatos elakadásainkban.

Könnyű belátni, hogy a születés az egyik legnagyobb változásunk az életben. Egy olyan átalakulás, amely örökre megváltoztat minden(ki)t: magát a születendő gyermeket, anyát, apát, a családot, a környezetet, a társadalmat, hiszen egy új egyed tagozódik be a meglévő társadalmi rendszerbe, dinamikusan átformálva azt.

Mi is történik pontosan születésünk perceiben? A születés előtt a gyermek az állandó körülöleltséget és megtartottságot nyújtó anyaméhben folyamatos - mondhatni all inclusive - ellátásban részesül. Amikor együtt van anya és magzata, az egy talán soha többet meg nem tapasztalható egységállapot - mondta Csizek Zuzsanna. Amikor a baba megszületik, kilép ebből az egységállapotból, elválnak egymástól, ami mindkét fél számára egy igen jelentős veszteséghelyzet, az egység elvesztése.

Drasztikus váltás történik: a magzat kilép a nagyon meleg, befogadó közegből, éles fény és hideg levegő, idegen hangok veszik hirtelen körül, esetleg elviszik az anyjától. Nem mindegy, hogy a baba hogyan születik a világra, fontos, hogy a születendő gyermeket úgy fogadja az anya, a család és a szülészeti szakszemélyzet, hogy az a lehető legemberibb és legodaadóbb legyen - teszi hozzá Csizek Zsuzsanna.

Születésünk folyamata későbbi változásaink alapmintája

A születés a változás alapmintája. Nem arról van szó, hogy fontosabb, mint bármelyik más élethelyzet (gyerekkor, serdülőkor, felnőttkor), de ahogyan később bármilyen változási helyzetre reagálunk, abban a születésünk is visszatükröződhet, az akkori küzdelmeinkkel, megakadásainkkal, magunkra hagyatottságunkkal, vagy bármilyen más tapasztalásainkkal együtt.

Ahogy Rosnyay Nóra, a Születés tér-képe - Változás önismereti csoport másik vezetője fogalmazott, a perinatális (születés körüli) pszichológia tapasztalatai szerint a születésünk alapvető mintázatot képez, amely későbbi érzelmi működésünket befolyásolhatja. Ugyan nehéz elképzelni, hogy születésünk egyes mozzanatai összefüggésbe hozhatóak mindennapi életünkkel, hiszen a hétköznapokban kevés ember emlékszik vissza saját világrajövetelére, mégis, a kutatások és a terápiás tapasztalatok azt bizonyítják, hogy születésünk mozzanatai kihatnak későbbi életünkre.

A Perinatus Alapítványnál végzett csoportmunka során nem az a cél, hogy konkrét képek formájában jöjjön vissza a résztvevők tudatába születési folyamatuk, inkább rejtett dolgok, érzések, élmények, gondolatok, feltételezések tűnnek elő. Soha nem lesz teljes képünk arról, mi is történt pontosan születésünk pillanataiban, de az érzelmi információ talán megközelíthető lesz - véli Csizek Zsuzsanna. Azáltal, hogy az élmény egy-egy szelete ismét átélhetővé válik, közelebb kerül hozzánk, feloldódhatnak fájdalmaink, belső gátjaink, túlbillenhetünk nehézségeinken. Édesanyánk elmesélt szülési története nem azonos a mi születésünk élményével. Az életünk alakulása szempontjából a megélt sajátélmény a mérvadó.

Az érzelmi feldolgozás jelentősége

Ha születésünk mégsem volt idilli, akkor sincs minden veszve, hiszen mindenkinek lehetősége van a negatív élmények feldolgozására - hívja fel a figyelmet Csizek Zsuzsanna. Az ember tehet azért, hogy a saját mintája megváltozzon azáltal, hogy valamilyen formában feldolgozza születési élményét. Ha fel tudom oldani a blokkot egy érzelmi feldolgozó folyamatban, később már egy következő helyzetre nem lesz hatással. Az önfeldolgozási folyamat sokféleképpen történhet, és kicsit olyan, mint egy mozaik vagy puzzle kirakása, sok darabkája van. Az önfeltárással elkezd kirajzolódni néhány képrészlet: ez lehet egy történés, érzelmi helyzet vagy akár magyarázatok. Más darabkák még láthatatlanok maradnak. Ugyanakkor egyre inkább tudatosulhat az emberben, ez az egész az ő élete, belső világa, ha elkezd tanulni, megismerni, rájön bizonyos összefüggésekre, jellegzetességekre, hasonló motívumokra.

Csizek Zsuzsannának az a tapasztalata, hogy manapság sokmindenre szánunk időt: új szakmát, még egy diplomát, nyelvvizsgát szeretnénk, de magunkat is tanulni kell, és ha szükséges, segítséget kérni. Tisztában lenni önmagunkkal ugyanolyan fontos, vagy még fontosabb, mint a külvilághoz igazodva annak megfelelni - véli a mentálhigiénés szakember. Azért is fontos, hogy képet kapjunk belső világunkról, és ne kívülállóként tekintsünk saját érzéseinkre és gondolatainkra, hanem amennyire csak lehet, tudatosodjon bennünk érzelmi életünk, mivel így józanabbul tudunk reagálni a környezetünkből érkező temérdek ingerre.

- Ha ismerem a működési sémámat, egyre kevésbé okoz problémát, hogy szétválasszam a korábbi életszakaszokból eredő érzelmi helyzeteket és az adott szituációt. Például nem csúszik össze tudatomban a főnököm és az apám mondata, nem reagálok úgy a főnököm kérésére, ahogy azt az apámmal szemben tenni szoktam, mert felismerem a helyzetet és az érzést. Ha megismertem és feloldottam a bennem lévő érzelmi blokkokat, teljesebb és kiegyensúlyozottabb életet tudok élni, ami elvezet oda, hogy adott esetben jobban tudok dolgozni, a másik emberre és saját magamra egyaránt odafigyelni - fogalmazott a szakember.

A változás is egy visszafordíthatatlan folyamat

Ahogyan a szülést, a változást sem lehet visszafordítani, vagy határok közé szorítani. Senki nem képes gátat szabni az átalakulási folyamatoknak. Változni nehéz, hiszen a változás egyaránt külső és belső átalakulással jár, és kezdetben gyakran negatív érzelmi hozzáállást vált ki az emberekből.

A változásban van egy határhelyzet régi és új között, a "senki földje", ami volt, már nem érvényes, ami lesz, még nem mérvadó. Ahogy Rosnyay Nóra fogalmaz, az egészséges és zökkenőmentes változás egyfajta áramlás, amely segít a múlttól való elszakadásban, és segít legyőzni a jövőtől való félelmeinket. Ha én változom, a környezetemet is változásra késztetem, hiszen újfajta elvárásokat támasztok a velem kapcsolatban állókkal szemben ugyanúgy, ahogy az én viselkedésem is megváltozik mások irányába. Mindez annak köszönhető, hogy már nem azok szerint az elvek szerint cselekszem, mint ami korábban érvényes volt rám. Gyakran ez okozza, hogy a körülöttünk lévők tudattalanul gátolják a változási folyamatunkat, mivel a fennálló rend megszokottabb, kényelmesebb számukra, mint a bizonytalanságokkal teli, kiszámíthatatlan átalakulás.

Keressük a kapaszkodókat

Korábban minden egyes nagy átmenetet kísért a közösség, ahogyan a fiúk férfivá avatása történik ma is a törzsi társadalmakban. A mai embert már nem kísérik a nagy változások átmenetében, hiányosak a rítusaink. Régen a közösség segített, hogy az egyén gördülékenyen és sérülésektől mentesen kerüljön át egyik életszakaszból a következőbe. A nagycsalád sokkal inkább megtartotta az anyát és a babát is, ma az anyák gyakran elszigetelődnek és magukra maradnak ebben az életszakaszban.

Egy változási folyamatban létfontosságú, hogy legyen egy keret, ami megtartja a változó embert, ami biztonságérzetet ad az átalakuló körülmények közepette. Ma egyre inkább azt tapasztaljuk, hogy semmi sem statikus, minden mozgásban van körülöttünk, és egyre nehezebb megtalálni saját belső egyensúlyunkat, mivel a külvilág minket is változásra kényszerít. Mindenkinek szüksége van kapaszkodóra, támaszra, ami megtartja az egyént kisebb-nagyobb elbizonytalanodásai közepette. Ez lehet a család vagy a szorosabb baráti kör, de a munkahely is elláthat ilyen szerepet.

Mankó a dolgozóknak

Egy cég többféle eszközzel támogathatja munkavállalóját egy-egy radikálisabb, több alkalmazkodást kívánó szervezeti változás során. A manapság igen gyakori elbocsátások okozta stressz és bizonytalanság mérséklésénél sokat segíthet, ha a cég outplacement szolgáltatást vesz igénybe. Az outplacement, azaz gondoskodó elbocsátás során erre szakosodott cégek segítik az állásukat elvesztett embereket a munkahely keresésben, vagyis egyfajta támogatást nyújtanak a megváltozott körülmények között. Azzal, hogy segítik az önéletrajz megírásában, felkészítik az állásinterjúkra, vázolják a szakmájának megfelelő álláskeresési piac sajátosságait, egyfajta mankót adnak a munkanélkülivé vált emberek kezébe.

Önszerveződő HR-es kapcsolati hálózatok

Manapság egyre elterjedtebbek az önszerveződő kapcsolati hálózatok a HR szakmán belül is. Ezek az alulról szerveződő, kvázi spontán, HR-esek által létrehozott informális szakmai szerveződések azzal a céllal születnek, hogy egy aktuális vagy speciális, gyors reagálást igénylő helyzetet a leghatékonyabban tudjanak megoldani. A HR-es közösség segíti a kollégákat a problémák megoldásában, ötletekkel és szakmai javaslatokkal támogatja a segítségre szoruló szakmabelieket. Az ilyen egymást segítő hálózatokon belül még a konkurens vállalatok HR szakemberei is információt cserélnek egymással.

Általában az ismeretségi rendszerük alapján kerülnek be az emberek az önszerveződő HR-es közösségekbe. Ezután ha a tagok vállalatánál bármilyen ad hoc szakmai probléma merül fel, írnak egy köremailt - az akár száz nevet is tartalmazó - levelezőlistára, és rövid időn belül számos megoldási javaslat érkezik. Ezek a nem vállalati ösztönzésre összeálló szakmai szerveződések képesek megtartani és támogatni az egyént a változási folyamatokban.