Valóban megbecsülik a dolgozókat?

Legyen szó fizetésemelésről, pluszjuttatásról, vagy dicséretről, a munkáltatók módján bánnak ezek osztogatásával. Bár nagyon sok cég megértette már, hogy a jól elvégzett munkáért elismerést várnak el; sok helyen még az a szemlélet, hogy természetes dolog jól teljesíteni és extra feladatokat vállalni.

Gyakran hallani arról, hogy egy határozott időre távollévő kolléga munkáját szétosztják, megpróbálva ezzel a pár hónapos átmeneti időszakot átvészelni. Bizonyos szempontból érthető, hogy egy új munkatárs megtalálása és betanítása hosszabb időt vehet igénybe, egyszerűbb a szenior kollégákat megkérni a feladatok elvégzésére, hiszen ők már ismerik a belső folyamatokat, viszont mindez csúszásokhoz vezethet a saját munkájukban, túlórákhoz.

Másik példa, mikor a kilépő/átszervezett munkatárs feladatkörét átmenetileg kiadják a csapaton belül, az új dolgozó érkezéséig. Csak hetek-hónapok is eltelhetnek, a vezetőség előfordul, hogy már nem is gondolkodik további toborzásban. Gyakran elmarad az előzetes megbeszélés, az elhangzottak írásba foglalása, vagy a változtatásokat követően a tájékoztatás, esetleg a jutalom a plusz munkáért.

Előfordul, hogy olyan feladatokat is ellát egy dolgozó, amelyek nem feltétlen szerepelnek a munkakörében, vagy nem a képesítéséhez kötöttek. És ezt teszi, mondjuk azért, hogy folytathassa a munkát, vagy mert akinek a dolga lenne nem hajlandó azt elvégezni. Ez a fajta lelkiismeretesség sincs differenciálva.

Alapjába véve, úgy vélem, a feladatok szétosztásával vagy a plusz teendőkkel nincs probléma, ha az egyén vállalja a megbízást, és kellőképpen megbeszélik előtte az időtartamot, kompenzációt. Akkor van baj, ha ez elmarad, és egy idő után azt gondolja, hogy többet dolgozik, több időt tölt a munkahelyén ugyanazért a pénzért, több ember helyett dolgozik, vagy elvégzi a munkát a másik helyett.

Hosszabb távon ennek is inkább romboló hatása van, hiszen bizonytalannak és igazságtalannak fogja érezni ezt az állapotot még a legkötelességtudóbb munkavállaló is, melyből egy idő után menekülni akar. Éppen ezért kell felismernie a munkáltatónak a helyzetet, de ha nem így van, a dolgozó is jelezheti a problémáját.
 
Úgy gondolom, és talán ezzel sokan egyetértenek, hogy a vezetőnek alapból visszajelzést kell adnia az elvégzett munkáról, hiszen ezáltal érzi a kolléga, hogy figyelemmel kísérik a tevékenységét, része az egész folyamatnak. Egy méltányos értékelés alkalmával pozitív megerősítést kaphat, mellyel elismerik munkájának értékét, az esetleges hibákat pedig más hozzáállással fogja kijavítani, ha együtt találnak megoldást a felettesével.

Egy olyan szituáció, ahol extra elvárások is vannak a dolgozó felé, még nagyobb körültekintést és figyelmet igényel. Külső motivációval (mely lehet akár egy szóbeli elismerés, egyszeri jutalom, béremelés, ajándék utazás) egy belső lendületet is ad, mely inspirálóan hat a teljesítményre, és mindenképpen növeli az elkötelezettséget is.

Fotó: Pixabay

Dienes Mirtill