"Éhezik a szakma a tehetséges sportriporterekre" - Szujó Zoltán

A már 17 éve a szakmában lévő Szujó Zoltán nem bízta a véletlenre karrierépítést. Mert miután 13 évesen végérvényesen beleszeretett a Forma 1-be - a nagypapája vitte ki anno, futamot nézni a Hungaroringre - onnantól kezdve teljesen egyértelműnek látta, mi lesz majd az útja. Zoltán innentől kezdve tudatosan építkezett. Pár évvel később, a békéscsabai főiskolán tanítónak készült: de már ezzel párhuzamosan elkezdett tévézni és rádiózni a helyi Csaba Rádióban, hogy rutint szerezhessen.

Olvasás, nyelvtanulás, úgyis itt kötsz ki

”Gyakran kérdeznek arról a fiatalok, hogyan lehetnének sportriporterek és hogy miként kerülhetnének televízió, - vagy rádióközelbe. Én erre mindig azt mondom: olvass még a rengetegnél is többet, beszélj nyelveket - és tanulj eleinte teljesen mást! Ha ez a pályád, előbb-utóbb úgyis ez lesz az utad és szükségszerűen itt kötsz majd ki.”  És ha csak teheted, keress minél előbb gyakorló-terepet!

Szerezz rutint ott, ahol kicsi a tét

Szujó Zoltán: Készen kell állni és meg kell ragadni a pillanatot

Erre azért lesz szükség, hogy élesben, de tét nélkül élhess át valós szakmai helyzeteket. Szujó életében például ez a már említett Csaba Rádió volt. ”Azért is kell sokat gyakorolni, mert - főként a pályája elején - azért mindenki bakizhat, melléfoghat, hibázhat. És nem mindegy, hogy ez hol és milyen körülmények közt történik meg. Mert ha például az RTL Klub valamelyik élő adásában, az akár egy életre elvághat egy karriert. De ha ugyanez egy regionális rádió hajnali 2 és 4 közötti műsorsávjában történik, akkor jóval kisebb a rizikó: ilyenkor elég csak levonni a tanulságokat és mehet tovább a műsor.” Ráadásul a közönség-kapcsolatokban is komoly lehet rutint szerezni. ”Ebben az éjjeli műsorsávban például idővel nagyon családias hangulat alakult ki, állandó hallgatókkal.”

Meg kell ragadni a pillanatot

Szujó aztán - hogy az ambíciók és a rádiós tapasztalatok mellé profi szakmai képzésben részesüljön - 2000-ben Pestre jött tanulni a Komlósi Oktatási Stúdióba. A riporteriskolában a Telesport csapatába került. Az ott tanultak egyik legfontosabb tanulsága számára az volt, hogy egyrészt készen kell a feladatokra állni - és ha végre teendő van, akkor azonnal cselekedni és megragadni az alkalmas pillanatot. ”Gyakornokként a lehető legjobb stratégia, ha képben vagy, jelen vagy és elérhető vagy. Például mindig próbáltam magam ”képben tartani” és látszódni a szerkesztőségben. És akkor sem tágítottam, ha épp semmi feladatom nem akadt -  inkább leültem és tüzetesen elolvastam az aktuális sportlapokat. Ha kellett, akár egymás után kétszer, háromszor. De semmiképp nem akartam tétlenül távozni ”a fedélzetről.” 

A száguldó Forma 1-es riporteri szerep hozta meg az áttörést

A kitartás eredménye: hamarosan tollaslabda-mérkőzésről tudósíthatott. Miután pedig megugrotta a lécet, jöhettek az újabb és újabb feladatok. Olyannyira, hogy 2000-ben jött az RTL Klub felkérése. Majd 2002-ben az újabb kihívás: ekkor a Forma 1 száguldó riportere lett. Itt az angol és némettudás nyitotta meg az ajtókat: ezek megléte miatt jutott elsőként a programigazgató eszébe.

Gratulálni kell a 29. helyezettnek is

Szujó - bár számos karrierálma teljesülhetett már az elmúlt közel 20 évben - például volt rá példa, hogy a Boxutcában egyik keze felől Schumacher, a másik felől pedig Raikkönen állt interjúra várva - azért minden riporternek azt tanácsolja: nem árt, ha képes az öniróniára és tudja magát kívülről látni az egyes szakmai helyzetekben. De fontos az is, hogy legyen egy mentora akire felnéz. ”Jól jön időnként egy megbízható, külső kontroll.”

A riporteri stílusban pedig fontosnak tartja az emberséget is. ”Kaptam már kritikát kollégától azért, hogy miért gratulálok egy olimpiai versenyszám 29. vagy 109. helyezettjének, amikor az elismerés szerinte csak dobogósoknak járna. Ennek ellenére azt mondom: azért, mert Olimpiára kijutni eleve komoly sportteljesítmény, amiért a versenyző rengeteget küzdött. Ráadásul ez a magatartás példát adhat másoknak is, hogy jobban értékeljük egymás teljesítményét – az élet egyéb területein is.”

A szakmának kellenek az új tehetségek

Szujó Zoltán egyébként ma sem tartja lehetetlennek, hogy valaki komoly karriert  futhasson be sport - riporterként. Sőt! Szerinte legfeljebb az elkötelezettség és a kitartás hiánya okozhat gondot sokaknál. ”Mostanában is heti átlag 8-10 e-mail landol a postafiókomban riporteri babérokra vágyó fiataloktól. Ami nem baj: amellett, hogy közel 10 tematikus sportcsatorna működik, a paletta továbbra is bővül. A szakma pedig éhezi az új tehetségeket.

Kevés a bő szókincsű jelölt

Amit inkább problémának látok: hogy kevés a jó szókincsű jelölt. És kevesekben látom a kitartást, a tüzet, a szorgalmat, az állhatatosságot: gyakori, hogy két-három hét után eltűnik a jelölt, mint a kámfor. Mert például nem tudja elfogadni, hogy nálunk sokszor hétvégén is munka van. Pedig sportriporterként gyakran csütörtöktől pörögnek fel igazán az események.” 

Akinek viszont ez a ”szerelemszakma”, azt nem hátráltatják a nehézségek. Mert gyakran nem is úgy éli meg, mintha kőkeményen dolgoznia kellene. ”Ha szereted a sportriporterkedést, akkor - bár időnként pokolian nehéz lehet - magától értetődő, hogy fel fogsz kelni hajnali 1 óra 50-kor csak azért, hogy 1 órával később már élőben közvetíthesd a japán nagydíj első szabadedzését. És amikor elkezded, az élmény mindenért kárpótol.”

Névjegy

Szujó Zoltán műsorvezető, újságíró, sportriporter. A médiában először az RTL Klub képernyőjén tett szert országos ismertségre.  2002 óta a Forma 1-es futamok helyszíni szakkommentárora, riportere. Ám emellett vezetett már magazinműsort és Híradót is - de kapott szerepet egyéb sportműsorokban is. 39 éves, nős, két gyermek édesapja.