A személyes találkozások hiánya hatással van az agyunkra

Mennyire különbözően működik az agyunk a nap különböző szakaszaiban, különböző tevékenységek közben? 

Amikor hirtelen felébredünk az ébresztőórára vagy megreggelizünk - utóbbi esetben ízeket, illatokat, textúrákat érzünk -, vagyis a közvetlen érzékelésé a főszerep, nincs mélyebb értelmezés. Egy hasonlattal élnék: olyan, mint amikor egy követ beledobunk egy pocsolyába, minél nagyobb erővel dobjuk, a hullámai annál szélesebbek lesznek. A fodrozódások a metaforái a tudatosság, az öntudat szintjeinek. Minél szélesebbek a hullámok, annál mélyebb a tudatosság. Tehát ha csak az előbb említett erős érzékszervi ingerlés történik, ott a tudatosság nem lesz nagyon mély, viszont az érzékelések a pillanatban tartanak. 

Aztán mondjuk megsétáltatjuk a kutyát. A séta a szabadban segít gondolkodni, segít, kapcsolatba kerülni a belső világunkkal. Így ezek a hullámok szélesebbek lesznek, a metaforikus követ ugyan nem dobják olyan erővel, de nagyobb a kő, így szélesebb fodrozódások keletkeznek. Aztán amikor elmegyünk dolgozni, a munkahelyi környezet, a korábbi asszociációktól függően, lehet ösztönző, de le is nyomhatja az egyént. Persze mindez függ attól, hogy az agysejtek között milyen kapcsolódások alakultak ki addigi életünk során. Aztán foglalkoznunk kell a kémiai hatásokkal is, amelyek megváltoztatják az agyműködést. A különböző kémiai transzmitterek (hírvivő anyagok) meghatározzák az éberségi szintet, az agy izgalmi állapotát, így ezektől is függ, hogy milyen széles hullámok alakulnak ki. 

A munkahelyi környezet, a munkahelyi körülmények milyen hatással lehetnek a kognitív funkciókra? 

A legfontosabb hatással jelenleg a képernyőkultúra, a digitális technológia van az emberekre. 20 éve a munkahely egészen másmilyen volt, most sokan dolgoznak távolról, monitorok előtt. Így most megfigyelhetjük ennek hatását, hogy hogyan változtatja meg az embereket és a munkahelyeket.Az egyik legkomolyabb probléma a személyes találkozások hiánya. A monitoron keresztül csak egymás arcát látjuk, és a beszédet halljuk. Pedig egyébként kezet fognánk, látnánk egymás testbeszédét is. Pedig a verbális kommunikáció csak a teljes kommunikáció hatásának 10%-áért felel. A képernyőn keresztüli kommunikáció éppen ezért kevésbé kielégítő. A közvetlen (szemtől szembeni) emberi interakciókban gyakran a testbeszéd, az empátia a fék, hogy valaki ne váljon sebezhetővé, ez egy monitor mögött szintén kevésbé érzékelhető.

Ugyanez a helyzet az olvasással. Ha képernyőről olvasunk akkor a megértés alacsonyabb fokú, mint ha papírról olvasnánk. A papírt ugyanis megérintjük, még a lapozás is megerősítő tevékenység, aminek következtében a megértés maradandóbb.

Manapság dolgozhatsz, vásárolhatsz, randizhatsz, anélkül, hogy egy másik emberrel személyesen találkoznál. Ennek pedig kell, hogy hatása legyen az agy plaszticitására (változási képességére).

És még nem tudjuk a hosszútávú hatásokat? 

Azt gondolom, hogy az emberiség legnagyobb kontrollálatlan kísérlete zajlik jelenleg. 

A multitaskingról az emberek azt gondolják, hogy jó dolog, pedig ez nem így van.

Ez a rengeteg kommunikációs csatorna, a multitasking és az érzékszervi túlterheltség, hogyan befolyásolja a koncentrációs képességet és a hatékonyságot? 

A multitaskingról az emberek azt gondolják, hogy jó dolog, pedig ez nem így van, mert amit a párhuzamos tevékenységgel nyerünk, azt a mélységen elveszítjük. Kutatások kimutatták, hogy a multitasking kevésbé hatékony, és általában kisebb eséllyel visszük végig a feladatokat. 

Véleményem szerint szükségünk van keretekre, folyamatokra, aminek van közepe, eleje, vége. Ha egyszerre csinálunk dolgokat, akkor a gondolkodási folyamat minősége más, így a végeredmény sem ugyanaz. Ahogy az is kiderült, hogy a képernyős technológiák eredményeként az emberek figyelme kevésbé tartós, és sokkal inkább függnek a külső stimulációtól. 

Van egy igen érdekes kutatás, amelyben fiatalokat kértek arra, hogy üljenek nyugodtan 10 percig, mindenféle elektronikus eszköz használata nélkül. Nagy százalékuk inkább hajlandó volt elektrosokkot adni magának, mint ezt a gondolatot elviselni. Ez pedig egy alapvető különbség lesz a következő generáció kapcsán. 

Mit gondol, a munkahelyek, szervezetek hogyan tudnak alkalmazkodni ezekhez a kihívásokhoz? 

Ez nagyban függ a cégektől. Én például hibridben dolgozom, két napot otthonról, hármat a laborban. De sok vita zajlik annak kapcsán, hogy egyes cégek teljes munkaidőben visszahívják dolgozóikat az irodába. Én nem szeretnék teljes munkaidőben itthonról dolgozni, mert a szoros egymásutánban zajló Zoom hívások nem adnak olyan spontán élményt, mint az irodában a folyosói vagy teakonyhai találkozások, amikor az ember érzékeli a hangulatot, a dinamikákat a kollégák körében. Ez a vezetők számára különösen fontos, és ez egy online hívásból nem derülhet ki.  Így én azt gondolom, hogy legalább részidőben fontos az irodában végzett munka, ahol valaki érzi, hogy egy csapat része. Nálunk például van egy nap, amikor mindenki bent van, és találkozunk egymással.

Ezen túl egy munkahelyen is nagyon fontos a természetes fény és a növények, amelyek egészen más érzést eredményeznek, valamint a színeknek is nagyon lényeges hatása van, attól függően, hogy mit szeretnénk elérni. 

Milyen jó szokásokat lehet kialakítani, amik segítenek az egészséges kognitív funkciókat fenntartani? 

Az első, és legegyértelműbb a mozgás, bármilyen életkorban. Azt kutatások bizonyítják, hogy aki végez valamilyen testmozgást, annak a kognitív funkciói jobbak. Én például futok, és amikor visszaérek egy futásból a probléma, amivel küzdök, ugyan nem szűnt meg, de tudom kezelni, rajta vagyok a megoldáson. 

A második, hogy étkezzünk együtt, mobileszközök nélkül. Fontosak a rituálék a beszélgetések, amik az étkezéshez kapcsolódnak.

És végül a valódi – vagyis papír- könyvek olvasása, ami egy csodás belső világ kialakítására ad lehetőséget, ami akkor kezdődik, amikor olvastak nekünk a szüleink gyerekkorunkban. Nagyon fontos ezt a képzelőerőt fenntartani. Ez segít biztosítani egy ellenállóképességet, identitást, egy narratívát a világról. 

Hogyan segíthet az idegtudomány a neurodiverz munkavállalók esetében? 

Segít megérteni a különbségeket. Ha valaki jobban érti az agy plaszticitását, érzékenységét. Elég szomorú, hogy az agyról úgy gondolják, hogy túl bonyolult ahhoz, hogy általános szinten tanítsák. Ugyanis, ha tudjuk a neurodiverzitás alapjait, akkor sokkal könnyebb vele dolgozni, nem ijesztő, mert érthető.

Nyitóképen Susan Greenfield a Brain Baron ad elő