Szerző: Filius Ágnes Megjelent: 13 hónapja

Alázat, kockázatvállalás, helyzetfelismerés

Három, komoly szakmai karrierutat befutott vezető beszélt az életéről a HR Portálnak. Ők is részt vettek abban a kutatásban, amely a fiatal vezetők értékválasztásainak, döntéseinek hátteréről is szólt. Nagyon fontos az otthonról hozott minta, az elvárás magas szintje, de ugyanilyen lényeges az, mit kezd a szakember ezzel az eredendő értékrenddel. Jó vezetővé pedig lehetetlen úgy válni, ha nem reagál érzékenyen a beosztottak minden rezdülésére az akárcsak huszonéves leader.

Dr. Bokor Attila címzetes egyetemi docens, kollégáival már évtizedek óta kutatja a különböző vezetői generációkat. A kutatás legújabb eredményeiről egy cikkben már beszámolt a HR Portálnak.

Most arra kerestük a választ, hogy a trendek mögött kik azok az arcok, akiknek a sorsa a főbb irányvonalakban összegződik. Három szakember osztotta meg velünk az élettörténetét. A kutatás logikáján mentük velük végig, kerestük a mintákat, a motivációkat, a fontos fordulópontokat, a befolyásoló embereket és környezeteket. Háromféle személyiség, identitás és tapasztalat bontakozott ki előttünk. Ami a közös bennük, hogy nagyon keresik, és amikor eljön, felismerik, és meglépik életük nagy lehetőségét. De, akkor sem mindenáron. A személyiségük megóvása fontosabb, mint a karrierben való előre lépés.

Elfogadás, versenyeztetés, magas elvárás a családi mintában

4 éve dolgozik a Microsoftnál, Enterprise Licensing Manager pozícióban a kutatásba bekerült fiatal vezetőknél is fiatalabb, 31 éves Hrubi Csilla. Gyerekkorának egyik meghatározó élménye volt az a tapasztalat, amit az őt egyedül nevelő édesanyja osztott meg vele: muszáj tovább tanulni, ha megfelelő egzisztenciát akar magának megteremteni. Csilla Szerencsen nőtt fel, itt is járt gimnáziumba, és a pályaválasztás során ezt tartotta szem előtt, amikor - bár ő is hasonló élethelyzetbe került, mint 18 évesen az anyukája - az álmait nem adta fel. Budapestet választotta egyetemi tanulmányaihoz. Az édesapjától Csilla azt látta, és tanulta, hogy szakmunkás bizonyítvánnyal is neki lehet állni meghódítani a multis környezetet. A sok munkával elérhető „varázs-világot” látta a szakember az apja erőfeszítései mögött. Az pedig, hogy az érettségi időszakában döntéshelyzetbe kerülhetett, annak volt köszönhető, hogy a szülei az anyai nagypapával karöltve kialakították azt a lassan belsővé váló normarendszert, ami retorzió nélküli elvárássá tette a 12 évig kitűnő bizonyítványt.
Hrubi Csilla 180524Hrubi Csilla: Az, ahogy másokkal bánunk, az határoz meg minket is

Hasonló indíttatása volt Baranyai Zsoltnak, aki ma a gödöllői TEVA Gyógyszergyár Termék ellátás igazgatója és a vezérigazgató távollétében segít a telephelyet irányítani. 33 évesen már a második multinacionális vállalat szamárlétráját járja végig. Az ő édesapjának középfokú végzettsége volt, aki a napi 8 órát meghaladóan sokat dolgozott az előre jutásért. Az édesanyja első generációs értelmiségiként ugyancsak sokat küzdött. „Apám magántaxis is volt repülőgép műszerész főállása mellett már fiatal korától, édesanyámnak a rendszerváltás környékén már középfokú nyelvvizsgája volt angolból, és én azt láttam, hogy rengeteget dolgozott. Apámtól a zsiványságot, anyukámtól a csendes szorgalmat és a két út mellett egyszerre mutatkozó sikert láttam meg” - emlékszik vissza Baranyai Zsolt.

Budapesten járt, nagyon sokféle iskolákba. Mindig keresték a szülei a számára legmegfelelőbb megoldást, és átíratták oda. Amikor például sokat sportolt, akkor sportiskolába íratták. De miután kiderült, hogy ott több a „zűrös” gyerek, akkor egy angol tagozatos általános iskolába, majd hatosztályos gimnáziumra váltottak. „ Apukám remekül kondicionált, szinte az edzőm lett. Sok lehetőséget adott, de elvárta a kitűnő teljesítményt. A húgommal szinte folyamatos verseny alakult ki közöttünk a tanulmányok terén”.

Szinte az induláskor csatlakozott a Prezihez, majd 5 év múlva a Facebook londoni irodájára váltott Vészi Gábor. A 36 éves mérnök-informatikus tavaly azért jött haza, hogy ne csak távolról segítse legkedvesebb projektjét, a Budapest Schoolt, amelynek ő az egyik alapítója. Gábornak a gyerekkorából csak nagyon jó emlékei maradtak. Értelmiségi családból származik, és főleg az informatikus édesapja otthon is látható tevékenysége határozta meg az indulását. „Ötéves koromtól volt otthon számítógépünk, és már első osztályos koromtól tudtam, hogy én is ezekkel a gépekkel akarok majd foglalkozni”. Az anyukája a vezető beosztása mellett saját kézzel varrta a jelmezeket a farsangra, amikkel Gábor és a 3 évvel fiatalabb húga sorra nyerte azokat, és ezzel komoly sikerélményt söpörtek be már akkor maguknak.

A szülők fejében tisztán látszott a képlet arról, hogy jó állása annak lehet, aki jó egyetemen végez, ehhez pedig a megfelelő színvonalú középiskolán keresztül visz az út. Vészi Gábort egy akkor induló 8 osztályos gimnáziumba íratták, ahol csupa szorgalmas, nagyon jó képességű gyerek járt. Ez komoly szintet jelölt ki. Ezzel párhuzamosan Gábor is komoly sportkarriert futott be, vízilabdázott egy folyamatosan felemelkedő ívű egyesületben.

Egyetem mellett szinte kötelező a munka

A gimnázium után a BME Informatika karán folytatta a tanulmányait Vészi Gábor. Magáról az egyetemi képzésről több mint egy évtized távlatából sincs jó véleménye. Viszont nagyon komoly baráti kötődései alakultak ki ebben az időszakban. „Zárt volt a kör, és mindenki ugyanarról beszélt, az informatikáról. Ekkor kezdtem el egy évfolyamtársam cégében, rendszergazdaként dolgozni, majd egyre komolyabb feladatokat kaptam, ami szakmai kérdéseket vetetett fel. Ezt jó volt hasonló érdeklődésű barátokkal megosztani.” Amit ebben az időszakban tanult, az leginkább ehhez a munkahelyhez köti.
Vészi Gábor 180524Vészi Gábor: Azt vettem észre, hogy a mérnöki munkámat más is el tudta végezni, de a beszélgetéseket nem tudtam volna kinek átadni

Baranyai Zsolt már 18 évesen elkezdett a MALÉV-nál hangártakarítóként dolgozni. Szerette a légkört, a repülőgépeket, és ezért hét évig ott is maradt diákmunkásként. Külkereskedelmi Főiskolát végzett, diplomáciai területet akart megcélozni. Azonban már másodévben a nappali tagozatos iskola és a repülőmosás mellett vállalt még egy félállást. Egy olasz-magyar Olaj és Gázipari cégnél előbb tolmács lett, majd a ranglétrán fölfelé lépegetve elérte 10 év múlva azt, hogy termelési igazgatója lehessen a 60 fő körüli, 750 milliós forgalmú gyártási üzletágnak. Emellett a BGF Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok szakán másoddiplomát, míg a Közép-Európai Egyetemen (CEU) Executive MBA képesítést szerzett.

A hét legjobb egyetemi szakra jelentkezett Csilla az érettségit követően, és csak a legutolsóra vették volna fel, de ezt végül is visszamondta. Két évig újságírónak tanult és mellette diákmunkákat végzett. Két év múlva kezdte meg tanulmányait a Corvinus gazdaságinformatikus szakán, de az iskolapadba már nem akart és anyagi okok miatt már nem is tudott visszaülni nappali tagozaton, így a levelező képzést választotta. Ezzel egy időben kezdett el egy FMCG cégnél, a Tchibónál dolgozni teljes munkaidőben. „Mikor felvételiztem a céghez, akkor az asszisztensi pozícióhoz EXCEL-tudást is kértek. Azt gondoltam, amit nem tudok, azt hamar megtanulom. Nemcsak megtanultam, hanem kifejezetten Excel-guru lett belőlem” - emlékszik vissza Csilla erre az időszakra. Négy év alatt elvégezte az egyetemet, és közben évente váltott pozíciót is a cégnél, egyre feljebb.

Cikkünk több oldalas! Lapozzon!
1. oldal - Alázat, kockázatvállalás, helyzetfelismerés
2. oldal - A szakmai identitás alapjai az önazonosság, alázat, önfejlesztés
Follow hrportal_hu on Twitter