Jó példa, rossz példa

A háttérellenőrzésre egyaránt lehet sok jó és rossz példát felmutatni. Egy nyugat-európai multi magyar leányvállalatnál a kiválasztási folyamat része volt a háttérellenőrzés is, amely során bekérte a HR a referenciaszemélyeket, és nem csak egy nevet és elérhetőséget. Azt is meg kellett az állásra pályázóknak adni, hogy mi az a függelmi/együttműködési reláció, ami hozzájuk köti. Ráadásul mindezt részletesen, idősávok és témák megjelölésével.

Egy jóra azonban sok-sok negatív példa jut. Ilyen az, amikor nem kér engedélyt az ellenőrzést folytató, illetve hatalmas hibát követ el azzal, hogy egy dolgozó közvetlen főnökét hívja fel referenciáért. Ugyancsak az amatőr kategóriába tartozik, aki irányított kérdésekkel kérdez.

Puszta formalitás

Egy másik, jelenleg shared service-ban dolgozó HR vezető - hívjuk kérésére Anitának - pár évvel ezelőtti rossz tapasztalatáról mesélt a HR Portálnak. Egy nagy, eredetileg mezőgazdasági gépekkel foglalkozó távol-keleti multiról van szó, amely mára már inkább IT szolgáltatásokat kínál. A szakember szerint az ide való bekerülést elég ügyetlenül akarták kontrollálni.

Anita HR-esként kísérhette figyelemmel a folyamatot, amit azonban nem ő végzett. Indiai akcentusos, feltehetőleg minimálbérét dolgozó „agent”-ek egy formanyomtatványon mentek végig minden esetben. A klasszikus kérdések hangzottak el, de a háttér vizsgálata nélkül, és nagyon furcsa kontextusban. Megkérdezték, hogy hol dolgozott az illető, és a válasznak napra pontosan kellett elhangzania, illetve nem értették, ha adott esetben lyukakat találtak a CV-n, akkor az miért is fordulhatott elő. Egy európai embernek nehéz naptárszerűen megadni, mettől meddig nem volt munkája, ami jelentős kulturális különbség egy ázsiaihoz képest, és amit nem mérlegeltek a kérdezéskor. „De, ha nem vettél a rossz közérzetről tudomást, és ezeket szépen felmondtad, akkor kaptál egy pipát. Nem is néztek utána a referenciádnak, azaz nem kellett telefont, e-mailt, célszemélyt megadni előző munkahelyeidről, hogy „frankósítsuk” mi, az ott dolgozó HR-esek azt, amiket mondott a pályázó” - emlékszik vissza Anita a folyamatra. Ezeknek az anyagoknak a kezelése pedig vérforraló volt. Senki nem ismerhette meg, mit kombináltak össze róla ezek az „ügynökök”. Nem csoda, hogy a kiválasztás nem ment zökkenőmentesen.


Cikkünk több oldalas! Lapozzon!
1. oldal - Amatőr az állásra pályázók háttérellenőrzése Magyarországon
2. oldal - Jó példa, rossz példa