Amikor nincs más választásunk, mint felmondani - Ha már kockáztatsz, így csináld!

De milyen esetekben mondj fel habozás nélkül még akkor is, ha semmi nincs a láthatáron?

• Amikor úgy gondolod, hogy illegális vagy nem túl etikus dolog folyik a munkahelyeden, és úgy érzed, mindenképpen rossz fényt vetne rád, ha ezek után is ott maradnál.
  
• Amikor jelenlegi állásod negatív hatással van az egészségedre és a munkán kívüli életedre.
  

Mielőtt azonban felmondanál, össze kell állítanod egy tervet, amely magában foglalja, mikor és hogyan mondasz fel, kiket tudsz majd referenciaként használni, és ami a legfontosabb, hogyan fogod megindokolni felmondásodat. Íme Judit és István példája:

Judit pár évvel ezelőtt vállalkozásba kezdett két egyetemi csoporttársaival. Amikor néhány évvel később rájött, hogy üzleti partnerei átverik az ügyfeleket, úgy gondolta, itt az ideje megválni a cégtől, bár tudta, hogy ezzel nemcsak a munkáját fogja elveszíteni, hanem befektetéseit is. A maradás azonban nem volt opció, hiszen a pénzén kívül valami sokkal értékesebbel játszott - a saját hírnevével.

Ezért egy tervet eszelt ki: felfogadott egy ügyvédet, aki segített neki megérteni a kötelezettségeit, kitűzni a felmondása idejét, valamint egy felmondólevelet írni, amelyben alaposan megindokolta a döntését, amely a következőképpen hangzott: „nagyon izgalmas volt együttdolgozni veletek ebben a startup vállalkozásban, ám mostanra már jobban ismerem magam, és úgy érzem, nem tudok azonosulni tovább a szervezeti kultúra hiányosságaival.”

Judit ezután biztosította referenciáit: múltbeli munkáltatójától, jelenlegi ügyfelétől és egy kollégájától szerzett ajánlásokat. Gyanúját nem osztotta meg az ügyfeleivel és más referenciáival, mert nem tudta volna bizonyítani. Inkább előre tekintett, megőrizte jó hírnevét, és négy hónap múlva új munkát talált.

István keményen dolgozó alelnök volt egy cégnél, amely éppen egy nehéz társuláson ment keresztül egy másik céggel. Istvánnak három gyereke volt, az egyikük speciális bánásmódot igényelt. A társulást megelőzően Istvánt sztárnak tekintették, ám ezt követően úgy tűnt, nem tud megfelelni az új vezetőségnek. Azt is észrevette, hogy egyre több kollégája mond fel, vagy legalábbis kényszerül erre a döntésre. Eldöntötte, hogy ő viszont túléli ezt a helyzetet a családja kedvéért.

Azonban ennek megvoltak a következményei: István fogyni kezdett, és annyira ideges volt, hogy a családja és a barátai aggódtak miatta. Amikor az orvosa is figyelmeztette, úgy döntött, lépnie kell. Azonban túl sok órát dolgozott ahhoz, hogy munka mellett új állás után tudjon nézni, ráadásul a rá nehezedő stressz miatt nem is tudott volna jól teljesíteni az interjún.

Aztán összeállította a tervét: begyűjtötte a referenciáit, főként az egyesülés előtti időkből. Meghatározta a felmondás időpontját, és írt egy felmondó levelet, amelyben semmit nem szólt az egészségi állapotáról, de megköszönte a vezetőinek, hogy megtartották őt a változtatások alatt, és gratulált nekik mindazért, amit tanult tőlük, ám emellett azt is megemlítette, hogy szeretne sokkal inkább a kereskedelem és a marketing felé menni a karrierjében. István azért sem említette meg neheztelését a vezetőjének, mert tudta, hogy egy napon újra kapcsolatba léphet vele, ezért nem akart rossz szájízzel távozni. A terve működött: referenciái segítettek neki új állást találni.

Mit tanulhatunk Judit és István példájából? Ha a felmondás mellett döntünk a fennálló helyzet tarthatatlansága és megoldhatatlansága miatt, akkor kövessük az alábbi lépéseket:

• 1. Készítsünk tervet arról, hogyan és pontosan mikor fogunk felmondani. Írjuk be az időpontot a naptárunkba.
  
• 2. Találjuk három jó referenciát. Legalább egy ajánlás származzon jelenlegi munkahelyünkről. Ha nem szeretnénk megkérni erre jelenlegi főnökünket, kérjünk meg egy kollégát, közvetlen felettest vagy egy ügyfelünket.
  
• 3. Írjunk egy rövid felmondó levelet. A levél tartalmazzon egy köszönetnyilvánítást jelenlegi munkáltatónk felé (még akkor is, ha elmérgesedett vele a viszonyunk). Még ha személyesen is kell felmondanunk, mindenképpen vigyük magunkkal a levelet a meetingre, és adjuk oda a felettesünknek. Bizonyosodjunk meg afelől, hogy senkit sem hibáztatunk és vádolunk a levelünkben, még magunkat sem, hiszen nem tudhatjuk, mikor hoz össze újra a sors a szereplőkkel.
  
• 4. Vigyük végig következetesen, amit kigondoltunk. A felmondásunk utáni első nap hátralévő karrierünk első napja - nem mindegy, hogyan indulunk neki.
  

A Harvard Business Review cikke alapján

Bánosi Eszter/HVG Kiadó Zrt.