Az elbocsátást választották a válságban a magyarok

A válság növelte a munkaerő-piaci egyenlőtlenségeket

A Munkaerő-piaci Tükör 2010 című kötet központi témája ezúttal az, hogy milyen hatással volt a válság a munkaerőpiacra. A kötetet bemutatva Fazekas Károly, a Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaságtudományi Intézetének (MTA KTI) igazgatója, a Munkatudományi Bizottság elnöke kiemelte: a válság növelte a munkaerőpiacon már korábban is meglévő súlyos feszültségeket és egyenlőtlenségeket. A legnagyobb vesztesek - az elmúlt évekhez hasonlóan - a szakképzetlenek, illetve a hátrányos helyzetű térségekben élők voltak - mondta Fazekas Károly. Az adatokból kiderült, erőteljes ágazati különbségek tapasztalhatók a létszámleépítéseknél: nagyobb mértékben csökkent a létszám a nagyobb vállalatoknál, valamint ott, ahol sok dolgozó kap minimálbért, kevesebb embert küldtek el az állami cégektől és azon szervezetektől, ahol működik szakszervezet.

A könyv első fejezete a magyarországi munkapiac 2009-es és 2010-es alakulásával foglalkozik, a második fejezet pedig a válság munkapiaci hatásait veszi végig, melyet számos szakember írt, többek között Köllő János, az MTA KTI tudományos főmunkatársa. A következtetések nagyrészt a bértarifa-felvétel és a KSH munkaerő-felmérés mikroadatain alapulnak, melyek a 2008 és 2009 közötti időszakot ölelik fel.

Az elbocsátást választották a magyarok

A szakemberek megállapították: bár számos híradás számolt be arról, hogy a vállalatok hogyan próbálják elkerülni a tömeges leépítéseket és az állam ezt miként támogatja, mégis az adatok arról árulkodnak, hogy Magyarország nem tompította a válság munkaerő-piaci következményeit. A magyar vállalatok nem nagyon nyúltak a tömeges elbocsátás - kemény alkalmazkodás - helyett a puhább módszerekhez (bércsökkenés, munkaidő-rövidítés, visszavételi ígérettel kombinált ideiglenes elbocsátással). Az is bebizonyosodott, hogy igen távol állunk a nagyfokú belső rugalmasságot felmutató Németországtól.

Köllő János a fejezet bevezetőjében azt írja, hogy 2009-ben a foglalkoztatottak éves átlagos állományi létszáma mintegy százezer fővel esett vissza. A csökkenés teljes egészében az alkalmazotti körben ment végbe, itt 3,6-3,7 százalékos, a teljes foglalkoztatásban pedig 2,5 százalékos csökkenést eredményezett. 2010 első negyedévében a 15-64 éves népességre vonatkozó munkanélküliségi ráta 11,9 százalékos szintet érte el. A foglalkozás csökkenésével párhuzamosan a reálbér is visszaesett: 2009-ben a gazdaság egészében a bruttó havi reálkereset 4,5 százalékkal, a nettó reálkereset 2,3 százalékkal maradt el a 2008. évitől.

Nemzetközi összehasonlítás alapján Magyarországon a GDP-visszaesés súlyosságához képest a foglalkoztatás viszonylag kis mértékben csökkent, a megszűnt munkahelyek aránya alapján azonban hazánk a nagy vesztesek közé tartozik. A feldolgozóipar foglalkoztatásának és a munkaóra-alkalmazkodásának a viszonyát megvizsgálva megállapították, hogy jelentősen visszaesett a foglakoztatás, azonban a munkaidő csak kismértékben, szemben Németországgal, Ausztriával, Máltával vagy Írországgal, Észtországgal és Szlovákiával.

Másként alakult a foglalkoztatás a két szférában

Mindkét szakember kiemelte: sok téves általánosítás jelent meg a sajtóban, a költségvetési és versenyszféra összemosása súlyos félreértésekhez vezet, a foglalkoztatás ugyanis egészen eltérően alakult a két szférában. A foglalkoztatás a közszférában - a közmunkát leszámítva - mindössze 0,4 százalékkal csökkent, míg a reálkereset több mint tíz százalékot veszített értékéből, melyet a 13. fizetés megvonása és a béremelés elmaradása magyaráz. A munkaórák száma pedig csak kis mértékben csökkent, mely a részmunkaidős közfoglalkoztatás növekedésének köszönhető. Ugyanakkor a versenyszférában a reálbér nem változott, a munkaidő-csökkenés nagy része létszámcsökkenésből adódott, foglalkoztatás viszont 6,77 százalékkal elmaradt a 2008. évitől.

A munkaidő a kutatásba bevont alkalmazottak 55 százalékánál összességében nem változott, a többieknél viszonylag gyakori volt a havi 8 órás csökkenés, ami igen csekélynek számít, hiszen a minta 5 százalékát teszik ki - olvasható a munkaerő-piaci tükörben. - Nem látjuk, hogy a vállalatok nagyon visszavették volna a munkaidőt. A csökkenés valószínűleg nem terjedt túl a támogatottak körén - húzta alá Köllő János.

A munkavállalók munkaviszonya legtöbbször (84, 5 százalék) felmondással szűnt meg, minden hetedik (14, 5 százalék) dolgozónak közös megegyezéssel mondtak fel és mindössze 0, 75 százalék azok aránya, akiknek nem hosszabbították meg a határozott idejű munkaszerződését, s így kerültek utcára. A szakemberek úgy látják, hogy a 45 és 54 kor közötti munkavállalók helyzete a legnehezebb. A kutatók kiemelik: nagyon kedvezőtlen, hogy a leépítettek negyven százaléka legfeljebb nyolc általánost végzett, s ebből 14 százalék az általános iskolát sem végezte el. A leépített munkavállalók 74,4 százaléka volt fizikai és 25,6 százaléka szellemi foglalkozású.

Tüneti problémákat kezeltek a szakpolitikai intézkedések

Fazekas Károly elmondta: a munkaerő-piaci válság kezelésére alkalmazott szakpolitikai intézkedések csak tüneti problémákat kezeltek és nem tudták megakadályozni a munkapiac további polarizálódását.

- Magyar sajátosság, hogy a munkahelyvesztést nem minimalizáljuk - nyomatékosítja Köllő János. - Magyarország volt az egyetlen állam az Európai Unióban, ahol nem lazítottak és nem terjesztették ki a munkanélküli segélyezettek körét és ahol a Foglalkoztatási Szociális Hivatal kapacitását csökkentették, pont abban az időszakban, amikor a munka nélkül maradt emberek száma drasztikusan megnövekedett - húzza alá az MTA KTI tudományos főmunkatársa.

Hány munkahelyet sikerült megmenteni?

Természetesen fogalmunk sincs - mondja Köllő János. Úgy becsülik, hogy 50-125 ezer közé tehető a "megmentett" vagy államilag teremtett állás. (2009-ben a kormány, a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség és a munkaügyi központok összesen 19 milliárd forintot költöttek munkahelymegtartó támogatásokra.) Az ötven vagy hatvanezer munkahely sem elhanyagolható, ugyanakkor ma már nyilvánvaló, hogy a munkahely-megőrzési és -teremtési programok nem tudták elejét venni a munkanélküliség növekedésének - emeli ki a közgazdász.

Mindennek az lett a következménye, hogy jelentősen nőtt az ifjúsági munkanélküliség, és romlott a gyors elhelyezkedés esélye a munkából kikerülők körében. Ezenkívül 20 százalékkal nőtt a nem támogatott munkanélküliek száma, különösen nagy a növekedés azok között, akik nem régen munkanélküliek és aktívan keresnek vagy akarnak állást, valamint nem kapnak egyéni jogon támogatást. Ez azt jelenti, hogy semmilyen szociális juttatásban nem részesültek, amely igen kedvezőtlen - tudatja Köllő.

Mi kell a puha alkalmazkodáshoz?

Működő formális intézmények, kiforrott eljárási szabályok (munkaidőszámla, termelékenységi megállapodások, formális nyereségrészesedés), kellően nagy botrány: sok megszüntetésre váró munkahely és tárgyalóképes érdekképviselet, s kevésbé magabiztos kormányok.

A szakemberek kiemelték: belső intézkedések, mint pl. munkaidő-alkalmazkodás révén lehet tompítani a válság hatásait - ez 2008 és 2009 nagy tanulsága. A munkajogi szabályok pedig nem segítik, hanem fokozzák a bajt, jó példa erre a minimálbér intézménye. A javasolt nagy végkielégítés pedig vissza fogja majd a munkaerő-felvételeket - véli a közgazdász. A szakember szerint kiterjesztett munkanélküliségi támogatásokra, munkanélküliségi biztosításokra is szükség lenne.

Mit hoz a jövő?

A korábbi válságok tapasztalatai azt mutatják, hogy a foglalkoztatás a többi gazdasági mutatóhoz képest mindig később tér vissza a válság előtti szintre a beruházások visszaesése miatt. Valószínű az is, hogy a munkaerőpiacra foglalkoztatottként visszakerülőket a korábbinál nagyobb arányban alkalmazzák majd határozott idejű szerződéssel és munkaerő-kölcsönzőn keresztül. Köllő János közgazdász nem biztos abban, hogy hazánknak a még nagyobb külső rugalmasság hiányzik-e a legjobban.